Hogy szokták azt fogadni a nők, ha megtudják, hogy egy férfi évekig róla ábrándozott, miután sikerült valahogyan kezdeményeznie?

Örülök, hogy azért vannak, akik megmentették a nők becsületét, és aranyosnak találnák ezt.

22-es: abban mi ijesztő van, hogy egy gátlásos ember nem mer kezdeményezni? Ismered ennek a lélektanát? Ez úgy működik, hogy jobb híján figyeli az ember azt, aki tetszik neki, de nem meri megszólítani.

És hogyan "barátkozzon" egy neki tetsző idegennel az ember? Ha már egyszer végre összeszedi magát az illető, és odamegy hozzá, nyilván nem az időt fogja megkérdezni, mert abból nem lesz semmi, hanem akkor nem célszerűbb megmondani az igazságot? Még ha el is utasítja a lány, de a férfi önmaga előtt győztes lesz, mert túllépett önmagán, legyőzte a félelmeinek a démonát, és végre évek után tudatta vele az érzéseit, jelet adott magáról a kiszemeltje felé.

Amit az egyik hozzászóló írt, hogy nem muszáj bevallani, hogy évek óta vágyik rá és figyeli, na ebben még látok logikát. Ha legjobb esetben kapcsolat lesz belőle, akkor ezt tényleg később is el lehet majd mondani.

23-as, te sem a gátlásokkal, önmagával küzdő, érzelmes férfiembert látod ebben, de mégis meglepő ez a közöny, amit a "figura" szóhasználatod is hűen tükröz. Nem az jön le belőle, hogy ez az ember oda van érted, évek után végre felülemelkedett önmagán és meg szeretne ismerni, hanem az hogy "na, jól van, megkegyelmezek neki, és ha tetszik, adok neki egy esélyt". Mint valami bíróság.

Egy gátlásos ember valószínűleg érzelmesebb, álmodozóbb is az átlagosnál, mert nincsenek tapasztalatai, vagy pedig alapból is ilyen.

Szóval, engem ez a rideg közöny döbbent meg a legjobban, amit a nők többsége tanúsít a hozzászólásokban. Az ilyeneknek biztosan jól megy az ismerkedés.

Én elolvadnék, hogyha egy nő tenné ezt velem, és bevallaná nekem mindezt. És ha nem is tetszene kinézetre, de lehet, hogy még akkor is megnyomnám az orrát, vagy adnék neki egy puszit, és megölelném, vagy megdörzsölgetném finoman a kezeit, ha megengedné. Én ilyen érzelmes vagyok, és alig bírnék magammal, még akkor is, ha nem tetszene. Ha meg tetszene, na akkor meg nem tudom hogy mi lenne, örülnék, ha nem ájulnék el a pozitív sokktól.

Úgy tűnik, hogy le kell számolni azzal a nézettel, hogy a nők érzelmesebbek és empatikusabbak, mint a férfiak. Ez a dolog nem nemfüggő ezek szerint. Le kell rombolnom magamban ezt az illúziót sajnos. És ezt ráadásul sok más kérdés női hozzászólásaiból is meg lehet állapítani.