Mit csinálnak másképp azok a férfiak, akik képesek vonzalmat kiváltani a nőkből?

"16" válaszolónak

Nagyon nem mindegy, hogy hol ismerkedsz, mert az általad felsorolt tulajdonságok fontosak, ha nem társaságban és nem nyilvánosan ismerkedsz.

Egy példával illusztrálnám. Elmész az éjszakába bulizni, mondjuk egy táncos szórakozóhelyre, mondjuk salsazni. Jól tudsz táncolni, magabiztos vagy, de nem túl helyes. Hiába mész oda bókolni egy nőnek, a külsőd alapján borítékolható, hogy úgy átnéz rajtad mintha ott sem lennél, le fog koptatni, mert van kínálat, gondolja majd jön potensebb jelentkező. A rutinos férfi körbenéz és keres egy olyan nőt akivel fel tudja hívni magára a figyelmet és ezzel elkezdődik a beetetés. Amíg a választott nő nem értékeli azt a kedvességet és odafigyelést amit a férfitől önként és dalolva kap, addig nem érdemes vele foglalkozni, gyorsan vége lesz a táncnak. Ha méltóztatik egy felkérésre igent mondani, akkor sem szabad ajtóstul rontani a házba, 1-2 szám és utána el kell köszönni, hagyni kell időt, hogy feldolgozza a tapasztaltakat és változtasson a hozzáállásán. Ha visszamész 1 óra múlva és már mosollyal fogad, akkor lehet kezdeményezni, mert lesz fogadókészség, ha a fogadtatás hűvös marad, akkor meg el kell engedni, mással kell foglalkozni. Ha valaki leül és kívülről figyeli ezeket a csörtéket rájön, hogy a nők többsége azután lesz érdeklődő, amikor látja, hogy másik nő is érdeklődik a kiszemelt férfi után. Az a legdurvább, hogy nem is férfit figyelik, hanem egymással foglalkoznak.

Az a férfi aki felkeltette több nő figyelmét is annak már nem bókolnia, csak arra kell várnia ki akad először a horogra. Van olyan nő is aki szintén ezt a taktikát játssza el,mert pusztán a külső alapján nem rúgna labdába.

Szóval nagyon nem mindegy, hogy az ember hol ismerkedik, mert egészen más viselkedés vezethet eredményre.

Mondjuk a tojásleves nagyon finom ha jól csinálják, meg a pizza is lehet rossz, na mindegy.

De egyébként a 31-es jókat írt, és ez mindkét nemre igaz. Az emberek azzal a néhány kis érzékszervükkel nem mindig tudják leszűrni ki lesz a jó, és itt jön a képbe a többiek véleménye, és az agyalás elemezgetés, így azt is figyelembe veszik.

28

"Azt viszont sosem értettem, hogy azok, akik itteni elmondásuk szerint sikeresek a nőknél, miért érzik szükségét annak, hogy ezt itt egy anonim fórumon mások orra alá dörgöljék."

Azért, mert azt akarom hogy te is felemeld a segged a gép elől és elkezdj dolgozni magadon, ahogy én is tettem. Miért? Mert ilyen kiba szott hülye vagyok és szeretnék másoknak segíteni, meg mert arra gondolok, hogyha valamit még én is meg tudtam csinálni, akkor más is megtudja.

21 éves koromig szűz voltam, miközben már vágytam a szerelemre és a szexre 14 éves koromtól, tizenéves korom végén rengetegszer sírtam esténként egyedül a szobámban, amiért azt éreztem, hogy engem egyetlen nő sem tud szeretni. Egy lány, egy szaktársam akibe bele voltam zúgva, azzal a szöveggel küldött el, hogy "Undorodom a gondolattól, hogy veled legyek." Csendes voltam, nem voltam társasági, alig ismertem embereket, töketlen voltam és félénk, azt sem tudtam mit kell mondani a nőknek. Most mégsem ilyen vagyok már, hanem ennek gyakorlatilag az ellenkezője. Hogy? Hogy?!

Az a baj, hogy ti gondolkodás és nem cselekvés-, célorientáltak vagytok. Én is ilyen voltam régen. Csak pofáztam, gondolkodtam, de közben nem csináltam semmit, nem jutottam az életben egyről a kettőre.

33-as: Kishaver, miből gondolod, hogy én egész nap a gép előtt ülök? Miből gondolod, hogy nekem most nem megy a csajozás? Miből gondolod, hogy nekem most tanácsok kellenek?

Most komolyan, te azt hiszed, hogy majd itt anonim módon te pontosan ki tudsz állítani rólam egy diagnózist? Tényleg azt képzeled, hogy majd jól megmondod a tutit NEKEM?!?

Fiú, nekem rohadtul nem kell tanács! Itt maximum ÉN adhatok tanácsokat, mert én jobban átlátom a rendszert, mint az emberek 97%-a.

Vonzó érdeklődési köröm van, olyan hobbim, ami egyszerre hoz pénzt és a nők figyelmét. A főállásom jól fizet, de nem megterhelő, havonta legalább egy nő kezdeményez nálam. Ha akarom, párhuzamosan futtatom őket.

Szóval ne fáraszd a kicsi ujjaidat a bölcsességeidre.

És tudod, hogyan indult ez? Úgy, hogy 22 éves korom körül a külsőm megváltozott. Előjött a genetikám előnyös oldala. Későn ugyan, de előjött. Magas vagyok, széles vállú, férfiasabbak lettek az arcvonásaim, feljött vagy 20 kiló, amitől erősebb testalkatú lettem, ezt pedig a küzdősport tovább formálta.

ÉS EZ ROHADTUL NEM AZ ÉN ÉRDEMEM. Szerencse. Genetika. Én voltam mindkét oldalon már. Voltam számkivetett incel. Most olyan férfi vagyok, akinek sikerei vannak a nőknél.

De a lelki sebek nem gyógyulnak be. És NEM BOCSÁTOM MEG A NŐKNEK, HOGY A FIATALSÁGOM HELYÉN EGY BETÖLTHETETLEN ŰR TÁTONG.

Viszont a szerencsétlen sorsú férfiak felé empátiát érzek, mert én is olyan voltam. És nem hibáztathatóak, amiért ők olyannak születtek, amilyenek.

Olvastam egy statisztikát. A 40 év alatti férfiak 70%ának nincs gyereke. És tudod mit? NAGYON HELYES. Mi emberek felszínes ösztönlények vagyunk akik érzelmeknek hisszük a hormonjaink működését. Ne is találjanak a nők maguknak társat. Nem érdemlik meg.

Ők ábrándítottak ki magukból egy életre. Keserű lettem, aki már nem lát értéket a nőkben.

ÉS NAPRÓL NAPRA TÖBBEN LESZÜNK.

35-ös, nem igazán értem ezt a hozzászólásosat. Az én sérelmem nem abból ered, hogy egy csaj durván lepattintott.

Az én sérelmem az, hogy a nők majdnem 23 éves koromig elutasítottak, levegőnek néztek. Kollektíven. Az összes. Soha nem kaptam egy olyan jelet sem, hogy próbálkozzak/folytassam a próbálkozást. Soha nem foglalkoztak velem. Semmibe vettek, eltaszítottak. Tele voltam érzelemmel, csak egy barátnőt akartam volna, aki szeret és akit szerethetek. De semmit nem kaptam a női nemtől. A legszebb éveimnek kellett volna lenni, szexuálisan a legaktívabbnak. Erre kárhozat lett.

És mostmár az is marad. Mert már nem tudom őket azzal a szemmel látni. Sosem fedezhettem fel tizenévesen szűzen a szexualitást egy szintén szűz lánnyal, aki szeret. Nekem már bele kell törődnöm, hogy csak használt nők jutottak és ez mostmár így is marad.

Csoda, hogy sajnálom a számkivetett férfiakat és gyűlöletet érzek kollektíven a nők felé?

Megértelek komolyan, és tök aranyos ahogy ezt hiányolod az életedből.

Ne haragudj hogy most ezt írom de itt láttam egy ilyen lányt a végefelé

https://www.gyakorikerdesek.hu/felnott-parkapcsolatok__egyeb..

Csak hogy tudjad hogy léteznek. Én nem ismerek személyesen ilyet, de pl egy fiú tankörtársam 27 éves koráig nem volt barátnője, ennek ellenére elég boldognk tűnt mindig, az összes bulin ott nyüzsgött, és csúnya se volt. Aztán ráakaszkodott egy csaj, utána jött a komolyabb párja. Bármi lehet még, ne azokkal foglalkozz akiket utálsz, mert az csak egy kis szelete az egésznek. Ott abban a közösségben nem volt sikered, és ez lenyomta a kisugárzásodat évekre. Mások is sokat szívnak különben, akik végigélték ezt az időszakot.