A Tinder férfiként miért ennyire “mindent vagy semmit” a helyzet?

"Az "incel" mára egy bevett sértés lett, ami ugyanúgy jelöl nem a tophoz tartozó férfiakat, mint valóságos kényszerszüzeket. Az egyetlen kontextus, amely a médiában előbb ezzel kapcsolatban a nőgyűlölet. Nos, nem tagadom, ilyen is van."

Nekem is megvan a véleményem az incelekről. Kis háttér: nő vagyok, átlagos külsejű, Asperger-szindrómás és szociális fóbiás, ebből következően jó huszonéves koromig egy magánéleti szerencsétlenség. Ha közelített hozzám egy fiú, általában leblokkoltam és nem tudtam, mit mondjak, plusz a totális naivságom miatt volt, aki ki akart használni, ettől még jobban bezárkóztam; akihez meg én közeledtem volna, azt valszeg az awkward bénázásommal riasztottam el. Amikor hallottam az incel emberekről, kíváncsiságból benéztem pár fórumukra, hátha van megoldás erre a helyzetre.

Amit láttam, eléggé elborzasztott. Gyakorlatilag kijelentették, hogy nő nem lehet ebben a helyzetben, mint ők, mert a nőkhöz mindenki közeledik és nekik csak választaniuk kell (ja, nagyon könnyű úgy nőnek lenni, hogy a szocfóbiád miatt egy közeledésre nem bírsz normálisan reagálni, és szintén emiatt az emberismereted annyira nulla, hogy nem tudod, megbízhatsz-e az illetőben, nem fog-e kihasználni, miközben te épp a szeretetéhséged miatt sokkal erősebben fogsz kötődni hozzá, mint más tenné). Te is nyomod ezt a rizsát, hogy "a legtöbb lány nem ismeri ezt az érzést".

Ami változtatott a helyzeten, az pont az, amit írtál, hogy "aki sikertelen, az csak saját magát okolhatja, és csak rajta múlik a siker." Rájöttem, hogy kis lépésekkel kell kezdeni, először felépíteni az önbizalmat, a szocfóbia kezelhető, és aztán szépen kialakul minden. A külsőm még mindig kb. 10-es skálán 6-os, de ez se akkora akadály, mint hittem.

Kicsit offtopik lett a válasz, csak annyira untam már ezt a "nőknek könnyebb, ti nem értitek" szöveget.

De amúgy csak így megkérdezném, hogy azok a "férfiak", akik itt szapulják a nőket, hogy így-úgy csak a felső 20 százalékot válasszák, a "normális" férfiak meg le vannak ejtve, azok nem gondolkodtak még el azon, hogy ha ennyire rossz minden, meg ennyire nem jön össze semmi, akkor mondjuk úgy kéne csinálni, hogy összejöjjön, ergo tenni is valamit, és nem csak várni a sült galambot, meg 10/10 csajokról álmodozni, aztán ha meg hoppon maradnak, szídni a női nemet, hogy hát mert mi a csak azokra megyünk, akik megb**nak egyszer aztán se szó se beszéd eltűnnek. Nem, nyilván ez sem jó, de akkor most válassz, hogy melyik a "jobb". Nekem igazából a gyomorom felfordul mostanában, ami itt megy gyakorin, hogy mindig a más a rossz, mindig a csajokon múlik, hogy lesz-e kapcsolat vagy nem. Ez azon múlik, hogy vagy-e annyira életképes, és kevésbé vagy olyan lusta. Ne mindig már más legyen a hibás.

Lehet lepontozni nyugodtan.

"De amúgy csak így megkérdezném, hogy azok a "férfiak", akik itt szapulják a nőket, hogy így-úgy csak a felső 20 százalékot válasszák, a "normális" férfiak meg le vannak ejtve, azok nem gondolkodtak még el azon, hogy ha ennyire rossz minden, meg ennyire nem jön össze semmi, akkor mondjuk úgy kéne csinálni, hogy összejöjjön, ergo tenni is valamit, és nem csak várni a sült galambot, meg 10/10 csajokról álmodozni, aztán ha meg hoppon maradnak, szídni a női nemet,"

Persze, ez logikusan hangzik. De mivel nem vagy pasi, ezért nem igazán látsz bele, hogy mit tanácsolsz nekünk pontosan. Hogy néz ki szerinted az, amikor valaki tesz és nem álmodozik? Nem fogok általánosítani, hanem leírom a saját példámat, hogy megértsd. 26 éves srác vagyok és sosem voltam egy adonisz. Egész gyerek- és tizenéves koromban azt a visszajelzést kaptam, hogy egy kis girnyó vagyok, aki sose nő meg rendesen és sose fog a menők közé tartozni. Lettem vagy 20 éves, mire elkezdtem kinézni valahogy és átléptem a 65 kilót. Persze közben nagyon szerettem volna csajozni, próbálkoztam is állandóan, de rám se néztek. Ilyenkor ugye az az élményed, hogy elutasít a világ és elkezdesz agyalni, hogy mi a baj veled. Sebaj, azzal nyugtattam magam, hogy majd az egyetemen. Aztán az egyetem se hozott nagyon sikert. Egy-két csajnak futólag megtetszettem, de sosem azoknak, akik nekem is bejöttek, én mindig minőségi kapcsolatot akartam. Aztán találkoztam eggyel, aki minden szempontból tökéletes volt, de nem éreztem akkor elég vonzódást hozzá, nem tudtam igazán kezelni. Újszerű élmény volt, hogy valakinek ennyire kellek. Elzárkóztam előle és elvesztettem. Rá azóta is minden nap gondolok.

Azóta gyakorlatilag semmi nincs. Életemben két lánnyal szexeltem, mindkettő tinderről alakult és mindkettő mázli volt. Összesen kb. 5-6 alkalomról beszélhetünk. 25 évesen dugtam először (igaz, lehetett volna korábban, de olyannal akartam, akit szeretek. Nem jött össze).

Azóta pedig azt látom magamon, hogy ahogy férfivá érek, egyre kiegyensúlyozatlanabb, mogorvább, kiállhatatlanabb, passzívabb vagyok. Nem azért írják neked azt a pasik, hogy te ezt nem értheted, mert hülyének néznek, hanem azért, mert igazából tényleg nem tudhatod, hogy milyen érzés, mert ehhez azt kéne átélned, hogy 0-24-ben vágysz a kapcsolatra, és egyszerűen sehol, semmilyen módon nem tudsz hozzájutni. Ez egy nőnek, hacsak nem beteg vagy tényleg nagyon csúnya, ismeretlen érzés. Ha nagyon megszorultok, tinderen, társkeresőn mindig fog akadni valaki, olyan is, aki nem hülye, és el lehet kezdeni vele beszélgetni. Vagy csak lementek egy társastánc tanfolyamra és meg fog szólítani egy-két srác, törvényszerűen. Fogsz kelleni valakinek. De azt egyszerűen nem tudod átérezni, hogy milyen az, amikor úgy érzed, hogy feleslegesen próbálkozol, mert mintha nem lenne rád szüksége a világnak. Megszülettél, vannak vágyaid, érzelmeid, terveid és nincs senki, aki vevő lenne rájuk. Persze mindig lehet ezzel jönni, hogy önfejlesztés meg súlyzózás meg új frizura, csak tudod az az igazság, hogy aki már évek óta ebben van, az egyszerűen belefárad. Mert aki 25 éves koráig nem csajozott be, az a súlyzózástól se fog. Tele van a világ izmosabb férfiakkal, ha neked ez kell, nem engem fogsz választani, hanem azt, aki évek óta ezt csinálja. Ha a dumagépekre buksz, akkor se én leszek az embered, hanem az, aki már kamaszkorától kezdve lyukat beszél a csajok hasába. Ha csak ebből az oldalból indulok ki, férfiak tömegei vannak átlagos vagy kicsit az alatti szinten, akik egyszerűen sehol nem rúgnak labdába, mert nem kellenek a másik nemnek. Nehezebb helyzetből indultak, mindenkinek megvan a maga története, nekem is megvan, nyilván nem a te hibád, de nem is az enyém, és nem tudok semmit kezdeni azzal, hogy tudom, hogy valakit boldoggá tudnék tenni és klassz társ lennék, de nem figyel rám senki. Nem tudok ezzel az érzéssel mit kezdeni, komolyan. Nem én választottam az életemet, nem én kértem, hogy fiúnak szülessek, de azt látom, hogy ha nem csajozok be 22-23-ig, akkor nem kellek senkinek. Te se tudnál mit kezdeni fiúként. Nem annyi, hogy sportolj meg szedd össze magad. Egy ponton túl az ember nem bír laza lenni, nem bír jó képet vágni ehhez az egészhez, csak átkozza ezt a működést. Belefáradtam, hogy nem vagyok elég jó és soha, senkinek nem tudtam igazán megmutatni az intim oldalam, kiélni bizonyos szerepjátékokat, amikre már gyerekkorom óta vágyom, átbeszélgetni éjszakákat, elmenni sátrazni, megnézni azokat a filmeket, amiket a majdani barátnőmmel terveztem megnézni, meg átélni ezeket a dolgokat, amiket mindenki átél jó esetben kamaszként. Meg esetleg megházasodni pár éven belül. Komoly terveim és elképzeléseim vannak, egy tartalmas kapcsolatot akarok működtetni, és ehhez egy érzelmes, gondos, odaadó lányt kellene ehhez találnom, de ők már több éves kapcsolatban vannak, és most válogassak a tinder csitrijei között, akik vagy vissza se írnak, vagy egyszavas válaszokat írnak, de általában 100-ból 0-szor jelölnek vissza, és max. szuperlájkkal tudom egy pillanatra felkelteni a figyelmüket. Méltatlannak érzem ezt, és nem gondolom, hogy emberileg én ennyit érnék. Azért olyan dühösek a fiúk, akikkel beszélsz, mert van egy józan ítélőképességük és érzik, hogy nagyon torzak a piaci visszajelzések feléjük. Látják a szüleiket, látják, hogy hogy működik két normális ember kapcsolata, és ugyanezt akarják elérni, de sehol nem látják azokat a lányokat, akik erre nyitottak lennének, mert minden lány kimaxolja a figyelmet, amit a fiúk körében kelt, és az átlag számára elérhetetlen szintet lő be, ez pedig tömegesen frusztrálja az amúgy normális fiúkat, akik jó férjek és később jó apák lehetnének.

"hogy hát mert mi a csak azokra megyünk, akik megb**nak egyszer aztán se szó se beszéd eltűnnek."

Van egy ilyen jelenség, és ez pasiként nagyon látványos. Igazából csak annak számára van remény, aki hamar rájön, hogy nem szabad figyelni arra, hogy a lányok mit mondanak, hanem fickósnak és kicsit szélhámosnak kell lenni, mert az a kulcs a csajozáshoz.

"a gyomorom felfordul mostanában, ami itt megy gyakorin, hogy mindig a más a rossz, mindig a csajokon múlik, hogy lesz-e kapcsolat vagy nem. Ez azon múlik, hogy vagy-e annyira életképes, és kevésbé vagy olyan lusta."

Most egy pillanatra, kérlek, játssz el a kedvemért azzal a gondolattal, hogy mi van, ha nem ezen múlik. Tényleg nem lusták meg életképtelenek vagyunk. Az átlag egyszerűen nem kell a nőknek. Nem nyitott rá. Akármibe lefogadom, hogy ha megszólítanálak az utcán és meghívnálak egy kávéra, akkor nem jönnél el velem. Pedig semmi rendkívüli nincs rajtam. 175 centi vagyok és 68 kiló, az arcom is átlagos és értelmesebb vagyok az átlagnál. De neked nem kellenék, mert úgy lennél vele, hogy akinek igent mondasz, abban legyen valami extra, valami különleges, valami, ami megfog, ami elvarázsol. Na, ez a meg nem határozott valami az, amire hivatkozva a nők lényegében szinte mindenkire nemet mondanak, csak a legjobb palikra nem. Ezzel mi nem tudunk egyszerűen mit kezdeni. És nem a mi hibánk. Irtó nehézzé teszitek nekünk ezt a játékot. De tényleg kérlek rá, hogy próbáld meg kicsit objektíven szemlélni ezt a dolgot, hogy kicsit jobban megértsd, miért vagyunk olyanok, amilyenek. Menj el egy ingyenes első táncórára, és nézd meg, hogy hány pasinak mondanál igent. Ha 10-ből egynek se, akkor biztos, hogy bennünk van a hiba?

12. Én a felső 20%-ba tartozom.

Azaz rajta vagyok, de még csak 24 éves egyetemista vagyok, szóval inkább úgy mondanám jó úton járok. Anyagilag szerintem több megtakarításom, félretett pénzem van, mint a korosztályom 98%-ának.

2 éve testépítek, ami már eléggé kezd látszani, pedig előtte világ életemben nagyon vékony alkatú voltam és ez rengeteg önbizalmat is hozott. Sikerült csendes, befelé forduló emberből beszédes, barátkozós, ismerkedős emberré formálni magam a neten talált módszerekkel.

És a legfontosabb, hogy a neten pedig találtam angol nyelvű csajozós anyagokat ingyen, amik nagyon sokat segítettek abban, hogy rájöjjek pontosan mit is kell csinálni a lányokkal, hogy eljussak a megszólítástól a bugyi lehúzásáig, tudjam mit kell nekik mondani, hogy kell velük viselkedni, stb. Ezen még azért kell dolgozni, de fiatal vagyok, menni fog: Tavaly két alkalmim és egy párhónapos szexkapcsolatom volt, pedig 21 éves koromig szűz voltam.

"Arról van szó, hogy a kizárólag külső alapján ítélő netes társkeresőket/appokat ők is elfelejthetik."

Nem vagyok túl idős, csak 33 leszek, de ha jól emlékszem, anno, az internet hőskorában pont arra hozták létre ezeket az oldalakat, hogy azok, akik a való életbeli lehetőségeikből kifutottak, akkor legyen valami, ahol még esetleg párt találhatnak. De ha mára eljutottunk oda, hogy már ezen a platformon is már a valóságnál is hangsúlyosabb a külső, akkor nekünk mégis mi marad...???

"Amikor rám azt hiszik, hogy nő vagyok (hogy miért, fogalmam sincs), rengeteg személyes üzenetet kapok."

Azt ne gondold, hogy azokat azért kapod, mert egy nő problémáit bármikor meghallgatják. Azért kapod, mert sokan úgy vannak vele, ha egy nő maga alatt van, akkor az első kedves szóra meg tudják dugni. Én nem futó kapcsolatot akartam, és ha azt akarnék, arra se olyat választanék, aki azt akarja kihasználni, hogy padlón van a csaj. És ha pár ilyenbe belefut egy lány, nem fog bízni abban sem, aki tényleg segíteni akar. Engem aki őszintén meghallgatott, az kb. a pszichológus volt (meg a család, csak ők nem értették, mi a bajom, lerendezték azzal, hogy "hát ismerkedj, barátkozz, másnak is megy).

Abban viszont teljesen igazad van, hogy a férfiakra nagyobb terhet ró, hogy a társadalom rájuk osztotta a kezdeményezés szerepét. Ezt én se tartom jónak, és nagyon utálom, hogy sokak szemében aki nem alfa, az nem férfi (engem pont az extrovertált, nagyhangú alfák taszítanak). Én többször kezdeményeztem társkeresőn, és mindig jólesett az adott férfinak (az is megköszönte, aki visszautasított), jó lenne erre nevelni a többi lányt is.

Én is sok sikert kívánok neked, remélem, hamar sikerül találnod egy rendes lányt.

11-es voltam