Ha nem tudom elfogadni, meg nem is értem a nők pozitív gondolkodás mániáját, akkor nekem soha nem lehet barátnőm?

Nőként azért könnyebb pozitívnak lenni, mert a nők 14-30 között élik aranykorukat, amikor kvázi minden ingyen van nekik, amikért a férfiak fizetnek, ami meg nincs, arra meg mindig akad pár lovag, aki meghívja őket, így rengeteg csaj kvázi-fillérekből beutazhatja kanapészörfözgetve a fél világot, a felsőoktatásban a tanárok nagy része férfi, akiknek elég egy kis szempillarebegtetés és mély dekoltás és máris felfelé görbül a kettes (ugyanez rengeteg szituációra igaz a bolti reklamációtól a bármilyen kisebb-nagyobb érdekérvényesítésig), bármi történik, mindig akadnak segítőkész férfiak, akár lerobbant autónál, akár nem működő mobiltelefonnál, otthoni kisebb-nagyobb munkákra is akadnak jelentkezők, ráadásul bármilyen ruhát felveszel az szexi, ha a pasid melós ruháját kapod csak magadra is tök cuki lány vagy.

Férfi szemmel nézve ez valóságos hercegnős álomvilág. Nagyon sok nő is csak akkor döbben rá, hogy mit veszített, amikor már elmúlik ez a korszak, mert megöregszik, szül pár gyereket, elhagyja magát és hájas lesz, stb.

Addig ugyanúgy természetesnek veszi, mint a levegőt vagy az ivóvizet, mert mióta megnőtt a cicije tizenévesen, azóta egyre több férfi hódolója akad és úgy gondolja, hogy ez mindig így lesz. Sőt, a feminista propaganda még azzal is megeteti őt, hogy ha okosan csinálja és karriert épít, akkor még jobb lesz minden a jövőben.

Egyébként meg alapvetően én is egy megoldáskereső ember vagyok, tehát semmiképp sem a depressziós, "semmi sem jó, mindmeghalunk" ugyanakkor racionális is, ami miatt engem is kiráz a hideg az indokolatlan pozitív gondolkodástól.

Már megint te vagy! Olvasgasd az előző kérdésed válaszait.

Elárulom nem a világ a hülye...

Ha már a tányér hasonlatnál tartunk, odáig nem èr el az ember agya, hogy ne csak “odaképzeljen” valamit, hanem TEGYEN valamit azèrt, hogy ne legyen üres, tehát nem csak fantáziálgat, hanen megmozdítja magát kicsit, kajáért megy, kaját készít, nem csak ül és vár.

Te nem negatív lehetsz, hanem buta. Az életben való hozzáállásod is ilyen? Ücsörögsz és vársz, hogy történjen valami a szemed elōtt? Mintha nem neked kellene ezért tenni...

Annyira pozitív ez a női gondolkodás, hogy itt rendszeresen érvek nélkül minuszolnak olyan embereket, akik normálisan kifejtik, hogy mi ezzel a probléma. Lásd #11-es válaszát.

Önmagában bárki lehet pozitív, a kérdés az, hogy miben és mennyire. Attól, hogy valaki pozitívan áll a dolgokhoz, nem feltétlenül lesz jobb valamiben. Több olyan srácot is ismertem, akik lelkesen mentek egyetemre, pozitívan álltak a társkereséshez... Aztán bumm, évekig senkit sem érdekeltek. Ennyire volt elég a pozitív gondolkodás...

Amikor valaki a mellett kardoskodik, hogy a pozitív gondolkodás mennnnnyire király és mekkora hatású, érdemes megnézni, hogy milyen háttérrel teszi. Voltam egy társaságban, ahol egy szülők által anyagilag jól megtámogatott illető előadta, hogy bármilyen helyzetből fellehet állni meg így és úgy. Ott volt egy srác, aki rákérdezett arra, hogy mi a szitu akkor, ha az apja rendszeresen verte az anyját és az anyja is alkoholista volt, meg még pár finomság. A gazdag srác lazán közölte, hogy ha igazán akar, akkor ő is lehet milliomos. A pozitív gondolkodás eredményeként egy törött orral távozott... :D

A válaszolók többsége itt is beleesik abba a hibába, hogy kizárólag szélsőséges álláspontokban gondolkodnak.

A pozitív gondolkodásnak nem csak a "negatív" gondolkodás lehet az alternatívája (bármi is legyen az). A pozitív és a negatív gondolkodás között ott van az a gondolkodás, ami az igazságot keresi. Sőt, fokozatok is vannak mind a pozitív, mind a negatív oldalon. Nem csak vak, mániákus idealistákból és kiégett nihilistákból áll a világ.

Én például visszafogottan optimistának tartom magam, de mégis megvetem a hardcore pozitív gondolkodókat, akik a homokba dugják a fejüket, nehogy a végén még felelősséget kelljen vállalnuik bármiért.

#18: Realistának tartom magam. Mivel egy csomó dolognak negatív lesz a végkimenetele és ezt előtte közlöm is, rendszeresen elkönyvelnek negatívnak. Ez megtörténik párszor, aztán az emberek értelmesebb felének leesik, hogy tényleg realista vagyok.

Így tegyen igazságot az ember... :D

#18 Hú, de újat mondtál. (szarkazmus)

Ja, mindenki tudja, hogy nem csak szélsōségekbōl áll a világ, de itt a kérdezō esetében éppen egy szélsōség állhat fenn, ha a környezete szerint ō túlságosan negatív. Azt nem tudhatjuk, hogy ez miben áll, lehet, hogy a nōk tévednek a “pozitív mániájukkal”, lehet, hogy a kérdezō túloz.