Csúnya lányok ti, hogy boldogultok az életben?

Párkapcsolatról kb 8 évesen álmodoztam utoljára, esélyem sincs, így azt már rég elengedtem. Ha nagyon akarnék, biztos találnék valakit, nálam csúnyább, kövérebb nőknek is van barátja, férje, de képtelen lennék elviselni valakit magam mellett, akiről tudom, hogy csak azért van ott, mert jobbat nem talált. Barátaim se nagyon vannak, általában azért állnak velem szóba az emberek, mert akarnak valamit. Régebben volt néhány "igazi" barátom is, de a sokadik hátba szúrás után, rájöttem, hogy jobban járok, ha tartom a két lépés távolságot. Nem sminkelek, nem öltözködöm, nincs értelme, a lényegen nem változtat, még csak nem is tompítja. A munkában is a szép kollégákat részesítik előnyben, őket tolják előtérbe, ők kapják a jó lehetőségeket, a véleményemre nem sokat adnak, a szavamba simán belevágnak. Persze ha utólag valami szar, akkor én vagyok a hibás, mert miért nem szóltam.

Ez most így nagyon depressziósnak tűnhet és néha valóban kicsit bele tudok süppedni az önsajnálatba, de egyébként jól elvagyok. Könnyen elbeszélgetek bárkivel, gyakorlatilag bármiről, szóval ha már unom magamat, mindig akad pár ember akivel be tudok ülni valahová egy kis csevegésre, de ez ritka, évi pár alkalom max. Nincs is már igényem többre. Az évek alatt felszedtem pár hobbit amikkel bőven elfoglalom magam. Ha kétszer ennyi szabadidőm lenne, mint most, az is kevés lenne mindenre amit csinálni akarok.

Tudom mondani könnyű, hogy fogadd el magad, de igazából ez a megoldás. Én még ahányszor változtatni próbáltam, "nyitni az emberek, a világ felé" meg egyéb baromságok, mindig mélyebbre zuhantam vissza, mint előtte voltam, szóval már elengedtem.

Kivéve ha majd egyszer nagyon-nagyon gazdag leszek, akkor elmegyek plasztikáztatni.

Én ismertem igazán csúnya lányt. És még csaj okos sem, intelligens sem volt. Tehát minden tekintetben bénácska volt szegény. Még későn érő is volt. Aztán fejébe vette hogy tartós kapcsolatot szerez és elég fiatalon férjhez is ment. Nem is értem a kérdést sem.

Mimdent meg lehet oldani. De aki ilyen fennakad hogy belevágnak a szavába... Miért hagyod? Tiszta nyomi dolog.

Annyit megjegyeznek, hogy bar a kover noket elegge szoktam ekezni, azt elismerem, hogy egy csomo teruleten sokkal jobban szerepelnek az atlaghoz kepest. Smink, IQ, eletkedv. Nalam ez keves, de meg en is eszreveszem. Masok mas elvek menten dontenek, szoval nem remenytelen senkinek a helyzete.

42F

Kamaszként én is azt éreztem, hogy ez mekkora tragédia, miért nem vagyok szép.

De ma már nem tudom azt mondani, hogy a külsőm bármiben akadályozott.

Szakmai téren még jól is jött. Olyan szempontból, hogy sose volt kérdés, hogy nem azért kísérem el én a big bosst, mert kiérdemeltem hanyatt fekve. Sok csinos nőt nem vesznek komolyan. Engem igen.

A szerelmi életem mindig nagy adag szerencse kísérte. Nem tudom, talán tényleg igaz, hogy egy nő mindig kap jó pasit. 😉 A férjemmel jó a házasságunk, ebben azért sok munka van, de nincs okom panaszra. A szex szuper. Van két csodálatos, okos kamaszunk, akik a legjobb génjeink örökölték, és nem csak szerintem szépek.

Nem hiszem, hogy többet el tudtam volna érni egy csinos pofival, vagy ha fele ekkora az orrom.

10 olyan nőből aki magát csúnyának vallja 9-el semmi gond nincs, csak kiakadnak valami olyan apróságon, hogy nem hosszúlábú topmodell alkatok, hogy kicsit nagyobb az orruk, vagy kicsi a mellük.

Viszont 1-2 igen csúnya nő ismerősöm simán a legjobb csajnak gondolja magát, és úgy is viselkedik.

A válaszokat is ez alapján érdemes ítélni.

Na, én tuti az az egy vagyok a 10ből: nekem sokszir mondták kisebb koromban, hogy csúnya vagyok, majd kamaszkoromban a barátaim tapintatosan próbálták megfogalmazni nekem, mikor épo lelki válságban voltam emiatt: "szerintem ez nem is olyan vészes, mint gondolod", "azért tudsz te is jól kinêzni", "van, akinek te leszel q legszebb" "tök sok értéked van"...

Bevallom, nálam nem csak az arc csúnyasága játszik közre (nagy orr, csúnya bőr, asszimetrikus szemek, nagy homlok, rossz tartás, csak hogy néhány kellemetlenséget említsek), hanem túlsúlyos is vagyok. Sosem láttam értelmét annak, hogy lefogyjak, ugyanis az arcom akkor is ronda marad, akkor meg mêgis minek? (Az egészség része nem érdekel)

Fiatalabb koromban a párkapcsolatok sehogx sem mentek, a barátkozás is nehezen, főleg, mert volt egy nagyon jó barátnőm (most is az), aki ha én olyan 10/2-3as lennék, akkor ő 10/25ös (csakhogy érzékeltessem). 18 évesen lett egy barátom, vele a szex is összejött, majd utána a jelenlegi barátommal jöttem össze. Állandóan szorongok, mert tudom, hogy jobbat, sokkal jobbat érdemel, de ő állítja, hogy nem, és hogy ő az arcomba, aztán pedig a testembe szeretett bele rögtön a beszédem után... Sok bizonytalanságot szül a kapcsolatunkban ez, de egyszer talán elfogadom, hogy hazudik a kedvemért vagy elhiszem, hogy neki szép vagyok (egyik se könnyű)

Az élet másnterületén nem talasztaltam túl nagy eltérést, azon kívül, hogy idő, mire megszokja az ember, hogy kevésbé udvariasak vele az emberek (főleg férfiak), pl simán meglökik őket, de az előtte álló hölgyet megkérik, hogy menjen arrébb/elnézést kérnek tőle (nem egy ilyen van), hogy nem kapnak annyi bókot (sőt, szinte semmilyet), vagy hogy gyakran kapnak lenéző tekinteteket az utcán.

Utolso. Szerintem tulzasba viszed az aggodast. A kapcsolatok nagy resze nem veletlenul iskolakbna, munkahelyeken, vagy olyan helyeken alakulnak ki, ahol az ember surun megfordul es ugyanazokkal talalkozik.

Ha benn vagy mar egy ilyen tarsasagban, kozossegben, ok onnantol mar elfogadjak, hogy ilyen kulsovel rendelkezel es kesz. Ettol meg a tarsasag tagja vagy, nem zarnak ki, vagy allitanak felre, megszoknak. Mar laza ismeretsegek eseten is mukodik ez, tehat nem kell osztalytarsaknak lenni eleg, ha csak egy suliba jartok, vagy munkahelyen a bufeben talalkoztok, vagy a kavezoban.

Onnantol jon a belso. Ha ott levered a kornyekeden levoket, akkor mar komoly merlegelesre keszteted a az ellenkezo nemet. Siman lesznek olyanok, akik sutba dobjak az evek ota feleslegesen kergetett model idealjukat es nyitnak feled. A baratod elfogadta a kulsod, egy komolyabb belsovel rendelkezo not megismerni, kiismerni pedig sok ido.

Ellenben az egeszseged erdekeben erdemes lenne lefogynod. Szedd ossze magad es csinald meg. Vannak, akiknek csak sokk hatasara megy, de ha kicsit is tudod kontrollalni az agyad, akkor nem szukseges, hogy a kedvenc kutyad elpusztuljon, vagy valamelyik szulod nagyszulod halala, hogy komoly valtozason menjel keresztul. Fejben dol el. Es a baratod is igen pozitivan fog reagalni ra.

42F

17: én férfi vagyok, és van két heg az arcomon (a negatív heg, így szinten nem plasztikáztatható).

Nem vagyok tőlük túl jóképű, de érdekes módon a parjaim sosem zavarták. Én sokkal durvábban élem meg, mint ők tették.

Hogy okozott e hátrányt? Persze, volt csaj akinek nem jöttem be miatta. De azért nem lett reménytelen az életem.

Az arc meg amúgyis ízlés kérdése. Nekem bejön a karakteresebb arc, exemnek nagyobb orra volt, hangsúlyos arc éle. Viszont másrészt nagyon csinos, sportos alakja. Szerintem vonzó nő volt. (De pl az egyik haverom csak baba arcú nőkkel kezd, őt meg a túlsúly nem zavarja egyáltalán, ha a nőnek szép az arca)

Nem tudom, 25 évesen mennyire lehet engem még lánynak nevezni.

Én úgy állok a csúnyaságomhoz, hogy mindig igyekszem a lehető legszalonképesebben megjelenni (csinos ruhák, szépen beállított haj, egy kis smink, és az alakomra is odafigyelek). Ilyenkor már sikerül valamennyire elvegyülni, azt hiszem, talán megütöm az "elfogadható" szintet. Egyre kevesebben vágják a pofákat az utcán, és egyre gyakrabban udvariasak.

Párkapcsolat: hajamat tépem a sok "jajj, majd egyszer lesz valaki, akinek te tetszel" süketeléstől. Sokáig el is hittem ezt. Két évig voltam együtt egy pasival. Nagy törést okozott, csak szamár voltam neki ló helyett, ennek számtalan jelét adta. Pedig én mindent megtettem azért, hogy elégedett legyen, és jól érezze magát velem. Hittem, hogy megváltozik, és abbahagyja a sértegetést, de nem. Végű Kellett is egy év, hogy valamennyire rendbe jöjjek utána, de egy életre megtanultam, hogy mennyit érek mint nő.

Az egyik előző válaszolóhoz hasonlóan, én is a kötelességeimnek és a hobbijaimnak élek. Ott biztosan van eredménye a belefektetett fáradságomnak, időmnek, és pénzemnek.

Úgyis le lesz pontozva a válaszom (ami igazából csak a személyes tapasztalatom megosztása), csak mert nem a szokásos közhelyeket puffogtatom.