Társkeresős problémák. Mit rontok el?

1. Sokkal jobb, hogy azt elején derül ki.

2. Az kifejezetten sértő lenne, ha elkezdené sorolni, hogy miért nem jöttél be neki, mi zavarta. Ez sem jobb, hogy lapít, sumákol. De legalább nem aláz meg, hanem bevállalja azt, hogy ő az inkorrekt.

Nézheted így is. Nem vagy megbántva sem szemtől szembe. Gondolom ez sok ember önbecsülését még jobban megviselné.

3. Ha kölcsönösen tényleg működik a dolog, akkor úgysem tűntök el, hanem akarjátok folytatni.

Hogy én ezt mennyire utálom. A legrosszabb, amikor már részben együtt vagyunk, szex is van, aztán csak azt látom, hogy csökken a lelkesedés és csak abból tudok következtetni arra, hogy más is van, hogy sorra jelennek meg neki újabb ismerősök Facebookon. De persze semmi baj velem, csak el van havazva, meg most nem ér rá...

Mire jó ez, tényleg? Aztán meg én vagyok a frusztrált, kombináló és rémeket látó csávó, amikor megjelenik neki Gyúrós Gyuri meg Belőtthajú Béla az ismerősei között.

Nem értek egyet azzal, aki szerint a korrektség megviselné az embert. Aki szomjazza az igazságot (mint például én is) annak ez a bizonytalanság rossz, mert ilyenkor kezdek el kattogni, hogy most akkor miért nem kellek neki?

És alkotok saját magamnak válaszokat, hogy biztos a szex volt rossz és azért jelent meg neki Gyúrós Gyuri. Vagy nem voltam elég gazdag? Mert Belőtthajú Bélának meg ott a sportkocsija és a külföldi nyaralós fotók.

És már ezekkel a negatív dolgokkal indulok neki a következő kapcsolatnak és egy idő után ez nem csak nekem nem lesz jó, de annak a nőnek sem, akivel a sokadik ilyen eset után találkozom, mert már abban sem fogok tudni megbízni.

Nem lenne egyszerűbb megmondani azt, hogy

"Nézd, nem vagy szimpi ezért vagy azért, ezért mást keresek, amúgy minden oké volt veled?"

vagy

"A szex nem volt túl jó és nincs kedvem újra próbálni, ezért mást keresek."

vagy

"Csóró vagy, ezért mást keresek."

Az emberekből egyszerűen kiveszett a nyílt kommunikáció.