Hogy fogadjam el hogy én sosem fogok párt találni?

Úgy törődj bele, ahogyan neked kényelmes. (Elvégre ez volt a kérdésed, nem?)

Ha viszont nem akarsz beletörődni, akkor elsőként ezt a totál beszűkült, csőlátásos "minden boldogságom csak és kizárólag a pártaláláson múlik" hozzáállásodat kellene 100%-osan felszámolni, úgy, hogy nyoma se maradjon. Ez ugyanis egy DÖNTÉS részedről. Igen, a beletörődés is döntés. És a saját gondolataidért, hozzáállásodért is te magad vagy a felelős.

"Miért van az hogy valakit ennyire szenvedtet az élet?"

Nem az élet szenvedtet csak csöpögsz az önsajnálattól.

Mint az idejáró luzer nyüszítők 95%-a. Pont az ilyenektől menekülnek a nők.

Valahogy ignoràlni kéne ezeket a siránkozó "ferfiakat" innen. Minden 3. kérdés ugyan ez csak máshogy fogalmazva.

Agyilag vagytok betegek, keressetek fel férfi kommunikatort, pszihológust majd ők tudnak rajtatok segíteni!!!!!

A netes ismerkedésnek nincs sok értelme, csak lehúzza az embert. Mondom ezt úgy, hogy több korábbi és a jelenlegi páromat is neten ismertem meg.

De manapság a netes ismerkedés egy bűzölgő mocsár.

Férfi szemmel: kínlódsz, hogy összerakj egy normális profilt, jó fotókkal, megnyerő leírással, stb. Aztán 4 hónap alatt írsz 500 nőnek, abból 200 olvassa el a levelet (a maradék halott jórészt halott profil), 30 visszaír (általában max 1 mondatot), 10 hajlandó értelmes levelezésbe kezdeni és 4 jön el randira. Frusztráló, lehangoló és fárasztó ez a gyenge arány.

Női szemmel: még se képet, se leírást nem tettél fel, de már jött 5 üzenet. Világosan leírod, hogy komoly, normális kapcsolatot akarsz, de hetente kapsz 50 levelet, amiből 30 gusztustalan (a pélóról küld képet), 10 idióta (pl értletetlen, helyesírási hibáktól hemzsegő szöveg), 8 semmitmondó (Szia, találkozunk?) és van talán kettő értelmes, ha egyáltalán van kedved/időd kiváloganti. Így aztán hamar megunod és már a normálisaknak sem válaszolsz.

Felejtsd el a netes ismerkedést! Járj el klubokba, hobbi közösségekbe, esetleg szórakozóhelyre, ott talán van esély hasonló lányokkal ismerkedni.

Nem unjátok ezeket a kérdéseket?

Nem tudom hányadikszor olvasom szinte pont ugyanebben a megfogalmazásban. Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy akarsz te egyáltalán valamit vagy csak sajnáltatni magad? Mi a lényeg??

Ha valaki nem akar semmit, beletörödne a magányba, azzal mit lehet tenni? Noszogassam hogy tartson ki, vagy mi?

Erről az jut eszembe, amikor közösségi oldalon bejelöltek tök random pasik és sablonos üzeneteket küldenek, “Szia, akarsz ismerkedni?”

Semmi relevációt nem látok rajtuk, közös ismerőseink sincsenek legalább, nem is egy városból vagyunk valóak, ráadásul olyan stílusuk van, hogy öszintén nem tudom elképzelni, hogy mi keltette fel az érdeklődésüket rajtam, annyira “más-más világ” vagyunk. Talán az illető sem szokott elgondolkodni ezen, hogy miért szólit le egy random lányt, miért ír neki. Ilyenkor az az érzésem, mintha körüzenetet küldött volna el egyszerre 60 nőnek, hátha valamelyik válaszol, ez meg elég hülyén néz ki.

Nem tudom kinek jön be az ilyesmi, de én személyszerint annyira unalmasnak találom, hogy szóra sem méltatom. Talán lehet más módon is ismerkedni, de nem így. Ismerkedtem már interneten, de az nem olyan volt.

Akadj le a temarol

Es kezdj el elni vegre

Ki akarna egy besavanyodott nyafogo kisfiut ???

Az elottem szolonak igaza van!

Ezt nem lehet eroltetni.

Hidd el, jon, amikor jonnie kell!