Mi manapság ez a sok lelkidefektes nő?

Ma 18:23-kor írtam egy kommentet, címszavakban.

Majd akkor tarts engem hibásnak, ha bármelyik pontját, amit rólad említek (hárítás, terelés, majd szó nélkül törlés) valósan cáfolni tudod.

Addig sajnos ugyanaz a véleményem, hogy nem szeretem, ha visszaélnek a bizalmammal, az időmmel és egy korrekt ASSZERTÍV kommunikációt sem várhatok többnapi, sokórás kommunikáció után.

Részemről itt van a dolog lezárva. Gondolkozz el egy kicsit!

Hölgyek Urak!

A kérdés alaptémáját lezártam, ebbéli dolgokat már nem kívánok kommentálni.

De reflektálok a többi beírásra.

Nem hiszem, hogy értelmes párbeszédbe belefér ez a nemek harca dolog. A kérdés kifejtésében is utaltam erre, hogy nem ez a cél.

Rengeteg ismerősöm van, nők és férfiak egyaránt, a legkülönbözőbb korosztályokból. Amilyen sztorikat hallok, teljesen egyértelmű, hogy ahogy már korábban is említettem, az érzelmi intelligencia szintje és az asszertivitásra való képesség nem függ nemtől és kortól, de még társadalmi rétegződéstől sem. Sokkal inkább egy belső méltóságból, öntiszteletből, önbecsülésből és a határok megfelelő meghúzásából következik.

A korrektséghez nem kellenek rendkívüli képességek, nem szükséges különleges műveltség vagy tanultság, egyszerűen csak szándék kell hozzá és a fennebb említett önbecsülés. Ha rendben vagyok magammal, akkor ez kisugárzik, következésképpen a kapcsolataimon is meglátszik. Persze bepróbálkozások, öntörvényű és csak a saját orruk hegyéig látó emberek mindig is előfordulhatnak, de nem véletlen az sem, hogy érintőirányban pattannak le az olyan emberről, akiben van méltóság, önbecsülés, öntisztelet.

Aki nem tiszteli önmagát, az hogy tudna szeretni, tisztelni másokat?