Miért van az, hogy a legtöbb srác sír itt, hogy neki nem kell rℹ️banc lány, élőben mégis azt látom, hogy mindenki ilyenekre hajt?

Te szerintem alternatív valóságban élsz, vagy 1-2 egyedi esetet általánosnak tekintesz.

Aki úgy néz ki, mint Weisz Fanni, nem lesz évekig azért szingli, mert nem kell senkinek.

Nem tudom... Én pont a jó kislányokat nem látom sosem magányosnak. Persze akkor, ha rájönnek, hogy nem a közösség 2 legmenőbb pasijából lehet csak választani, akikért 10 másik nő áll sorba.

persze, 18 évesen még ment a pamela anderson képre nyálcsorgatás, és a hasonló nőkért lelkesedés de 30 körül már bőven megjön az ember esze.

btw, felesleges volt ezt leírnom, mert úgysem foglak meggyőzni, cserébe majd jól le leszek pontozva, hogy nem igaz, mert a férfiaknak igenis a csöcskidobós szolicsajok kellenek.

Az ismerősök, kollégák, haverok kb 28-40 között vannak.

Kb 99%-uk inkább a szolid, normális, szomszéd lány típusra bukik, és max 1% van, aki a pláza macskákra, de ez az 1% is nagyrészt a nőt sosem látott looserekből áll, akik csak hajtogatják, hogy micsoda csaj, micsoda csaj.

Mert álszentek.:) Olvasom itt is, hogy kb szűznek kell lenned, akkor vagy értékes, személyesen meg soha senki rá nem kérdezett arra, hogy hány emberrel milyen viszonyom volt és mindig az lett, amit én akartam. Ha párkapcsolat, akkor párkapcsolat évekig, ha egyéjszakás, akkor egyéjszakás. Mindenki nagyon szépen leírja, hogy mire vágyik, én is kislányként elterveztem, hogy ilyen szőke annyira ártatlan ilyen sportos, olyan okos, aztán mégis mással vagyok boldogabb és rájöttem, hogy mindenki csak ember, tökéletes tökéletlenségekkel.

Mindenki húzza a száját a ri...okra, aztán felnő és rájön, hogy nem ri...nc az feltétlen, aki úgy éli az életét, ahogy neki jólesik és élvezi, ha kell a másik nem neki tetsző tagjainak, mikor szingli, majd megállapodik egy időre (vagy egy életre) azzal, aki megfelel egy kapcsolat elvárásainak.

Egyébként a jókislánynak tűnő lányokat sem kell félteni. Épp a normieságukkal keserítik meg a kapcsolatot. És most nem a hűségre gondolok, én is hűséges vagyok. De sokan annyira ítélkezőek meg intoleránsak meg korlátoltak, hogy maradjon a pokol mellettük. Van ilyen férfiban is, az is borzalmas.

Ideje lenne lazítani és azt csinálni, ami jólesik. Ha visszafogott életet élni, akkor azt. De aki így él és jólesik neki, az általában rugalmas és nem bizonygatja. Az ilyen öntőformás nyomorékok, akik a társadalom fenekét nyalják kritika nélkül, a legrosszabbak egy kapcsolatra. Ezek a tipik nicegirlök meg niceguyok, akik attól tartják magukat klassznak meg felsőbbrendűnek, hogy soha nem csináltak semmi baromságot, csak jó mélyen benyaltak.

Azok a normális nők, akik éveken át egyedül vannak általában azért nem teljesen ártatlanok abban, hogy ilyen helyzetben vannak!

Tipikus esetek:

- sír, hogy őt soha senki nem szólítja meg, de közben soha nem mozdul sehova ki, a tömegközlekedésen könyv a kezében, füles a fejében, a munkahelyen egyedül, vagy egy hasonló kolléganővel ebédel, majd rohan haza

- sír, hogy őt soha senki nem szólítja meg, de ha elkezded sorolni, hogy ott x, aki hajt rá, meg y, akkor jön, hogy x csak barát, y nem jön be (és persze nem 2 pasival mindez)

- álmodozik a környék legmenőbb, motoros, sportolós, bármi pasijáról, akinek a környék ribijei kellenek, így kiéli magát valami posztár iránti rajongásban...

Oh, elnézést, el is felejtettem, hogy te jobban tudod az én sztorimat, mint én.

2 hosszú, komoly kapcsolattal kezdtem, azokat nem mondanám kihasználásnak, akkor sem, ha nem én szakítottam az elsőnél, az első még gyerekszerelem volt. A másodiknál igen, utána kellett egy kis levegő, az alatt volt pár rövidebb, aztán mikor úgy éreztem, megvolt a szórakozás szingliként, résen voltam és nyitott voltam komoly kapcsolatra. Aztán végül összejöttem egy jó barátommal, akit akkor 2 éve ismertem és korrektnek tűnt.

Nem mindenki kis naiv. De lehet csak szerencsém volt. Mindenesetre tényleg nem használtak még ki, mivel nem vagyok az a könnyen kötődő, álmodozó típus, aki komoly vágyakkal, elvárásokkal vág neki egy olyan embernek, akit nem ismer eléggé. Jól éreztem magam velük, aztán ha biztonságra vágytam, biztonságos helyen kerestem, a baráti körben. Jó emberismerő vagyok, ezt is tanulom.

De neked aztán mondhatom.