Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Lenne bármi értelme lefogynom?
Amióta ülőmunkát végzek és a napom abból áll, hogy reggeltől estig egy boltban ücsörgök és unalmamban is eszek, azóta 78 kilóról 95-re híztam. Soha az életben nem voltam sem izmos, sem vékony, mindig is túlsúlyos voltam, de ennyire soha. 173 centi vagyok egyébként (25/F). Mozgás nulla, nem is szeretem a sportot és nem is akarok mozogni, ha nem muszáj. Úgyhogy nagyon valószínű, hogy izmom max akkor lesz, ha olyan munkát fogok végezni, de edzeni... "az kizárt dolog, mert nem tudom".
Mondanom sem kell, soha nem volt barátnőm, de még csak szexben sem volt részem. A kérdés itt ennyi: megérné-e iszonyatosan sok akaraterőt és időt beleölni abba, hogy lefogyjak? Mert hogy rengeteg elrettentő példát olvasok itt ezen az oldalon is, akik ugyanúgy voltak, mint én, aztán nagy reményekkel konstatálták, hogy immáron nem kövérek, majd... majd a nagy semmi történt, ugyanúgy láthatatlanok maradtak a nők előtt.
Az egészségem nem szempont, kullantok is én rá egy nagyot. Ha egyedül kell élnem mindörökké, akkor ez az időtartam minél rövidebb legyen, annál jobb. Csak a társkeresési oldala érdekel a dolognak.
Hűha, az 8=Da, hogy így felkaptátok a vizet, te jó isten. :D Mintha a ti életeteket sodornám veszélybe...
@3
Tehát a leírtak alapján nekem marad a fizetős, mert ha még valamilyen csoda folytán sikerülne is valakit kerítenem, "odáig" el se jutnánk. Szép kilátások. Na, ezért mondom: semmi értelme így az életemnek.
@6
Na meg te is. Nem filozofáltad kicsit túl a dolgot? Háromszor olvastam el a válaszodat, és még mindig úgy érzem, hogy te nem nekem akartál válaszolni, csak így sikerült.
@7
Ismét leírom: ha egyedül kell élnem és megdöglenem, akkor inkább minél hamarabb pusztuljak. Viszont nyomorékként nem leszek hajlandó élni, szóval akkor inkább a kezembe veszem a sorsomat. Így is napi szinten vannak öngyilkossági gondolataim a sikertelenségem miatt. Arra mindenki azt mondja, bagatell, ezért ne dobjam el magamtól ezt a nagyszerű, élvezetes életet - remélem, egy végtaghiány elég nyomós és legitim indokot szolgáltatna.
"nem garancia a vékonyság/sportosság arra, hogy lesz nőd" <- Na erre voltam én kíváncsi; tehát tök fölösleges lenne vért izzadnom hónapokon... a francokat: fél-1-2 éven át.
@8
Igen. Abban a pillanatban lenne bármi értelme, amikor lenne rá okom. Amíg viszont egyedül vagyok, diplomával munkanélküli vagyok, 25 évesen semmit nem értem el, addig nincs se motivációm, se életkedvem. Legalább párom lenne, aki elhitetné velem, hogy nem vagyok teljesen értéktelen, és talán nem szarnék le mindent.
@9
Na igen, ezt mondom.
@10
Igazából én szívesen meghalnék 25 évesen is. 60 kiló? Belegondolni is ijesztő, mennyi munka kellene hozzá... és mint írták mások is, semmi nem garantálja, hogy kifizetődne a munkám.
válasza:
válasza:Én is szeretnék találni valakit:
Meg akarom osztani vele a sikereimet, támogatni szeretném, olyan ember mellett akarok élni aki annyira szeret mint én őt és meg akarok öregedni vele. Mint sokan mások.
De egy időre elengedtem. Muszáj volt, mert ehhez még nem vagyok elég jó.
Erre alapozva kérdezem tisztelettel, hogy minek neked párkapcsolat?
Amíg önpusztítasz és meg akarsz halni addig csak további szenvedés fog rád várni egy kapcsolatban is. Ott is hétköznapi problémákat kell megoldani.
Amíg nincs életkedved addig egy lány a mentalitásod szerint csak "tùl jó" lehet hozzád, vagy "nem talált nálad jobbat", esetleg "csak a pénz miatt dug néha veled". A szex nem fogja örökké elvonni a figyelmed a nyomorúságodról (és nem csak azért mert fizikailag képtelen leszel rá ha így folytatod).
A másik szomorú hírem, hogy hiába fogsz észbekapni egy amputáció vagy agyvérzés/ egyéb után. Addigra a testedben már olyan károk keletkeztek amihez nem elég elszántnak lenni - pénzre is szükséged lesz a speciális eszközök és orvosi ellátás miatt - és sosem leszel olyan állapotban mintha most változtatnál.
Szóval nem tudom "lenne-e értelme"... de egy jó hírem is van:
Te döntöd el mi a "szempont".
Meg tudod találni mi az amiért élni érdemes és elérhető közelségben van. És ha úgy érzed gyenge vagy perspektívát váltani, akkor még nem késő szakember segítségét kérned.
Nem te vagy az egyetlen aki így érzett és egy lehetsz azok közül akiknek ez csak távoli emlék.
@15
"Ott is hétköznapi problémákat kell megoldani."
Ja, csak éppen ehhez kapsz támogatást is és kölcsönösen segítitek egymást. Az én szemeimben (mármint fantáziámban) erről szól egy kapcsolat.
"Amíg nincs életkedved addig egy lány a mentalitásod szerint csak "tùl jó" lehet hozzád, vagy "nem talált nálad jobbat", esetleg "csak a pénz miatt dug néha veled"."
Mondjuk az egyértelmű, hogy velem csak azok állnának le, akiknek végképp nincs más választásuk. Idáig 4 randim volt egyébként életemben: az egyikben egy nálam magasabb lánnyal, aki elkeseredettnek tűnt; a másik egy arcra igen csúnyácska (ettől teljesen függetlenül végtelenül értelmes és kedves) lánnyal; a maradék kettő pedig ugyanazzal a nem túl szép, komolytalan, félig-meddig depressziós lánnyal, aki tényleg nem kell másnak és rettentő bizalmatlan mindenkivel. Egyébként háromból kettővel kölcsönösen nagyon jól éreztük magunkat, de JÉÉÉ!, hát még ők is meggondolták magukat...
"A másik szomorú hírem, hogy hiába fogsz észbekapni egy amputáció vagy agyvérzés/ egyéb után."
Nyugi, nem is akarok. Megfogadtam egy dolgot magamnak: vakon, vegetatív állapotban vagy végtagcsonkoltan nem leszek hajlandó élni. Amit megfogadtam, azt meg is tartom, ezt a(z egyébként gondosan elrejtett) búcsúlevelembe is beleírtam.
"Meg tudod találni mi az amiért élni érdemes és elérhető közelségben van."
Visszautalnék a randis szekcióra: amikor úgy tűnt, a fent említett két lánnyal lehet valami, úgy éreztem, hirtelen értelmet kapott a tyúkszaros életem. Lehet ezt cizellálni, meg a figyelmet elterelni, meg a fejet elfordítani, de a tény attól még tény marad: az én életemben ez az egy dolog adhatna boldogságot. A hobbimat is már rutinszerűen végzem, nem élvezem.
"És ha úgy érzed gyenge vagy perspektívát váltani, akkor még nem késő szakember segítségét kérned."
Feltételezem, "szakember" alatt nem prostira gondolsz, ugye? :D Márpedig nekem két dolog nyújthatna megváltást: egy párkapcsolat, vagy ha végre elveszteném a szüzességemet, mert egyértelműen érzem, hogy az miatt érzem magamat egy istentelen nagy kupac szarnak. Ne legyenek illúzióink, bennem is ugyanazok az ösztönök dolgoznak tizeniksz éves korom óta, mint a jobb genetikával és sportolási vággyal megáldott férfiakban.
Egyébként a tied a legobjektívebb válasz a kérdésemre, fel is pontoztalak (a többi válaszadónak se zöld, se piros kezet nem nyomtam). Igaz, te sem arra válaszoltál, hogy nőnének-e az esélyeim a pártalálásra, márpedig engem továbbra is ez érdekelne. :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!