Szerintetek létezik olyan, hogy valaki "képtelen" érezni?

Nem elkerülő stratégia, hidd el. Igazából az élet nevelt így már 10 éves korom óta, és nem bántam meg.

Valóban nem vagyok barátkozós, introvertált ember vagyok (annak is egy bizonyos fajtája) így igazán jól magam csak azokkal az emberekkel érzem jól akik átestek egy rostán.

Igazából nem mondom azt hogy boldogtalanabb lennék mint az emberek többsége:) Olvasok, edzek, képzem magam, önismeretet szerzek.

Persze nem is kell, segíteni csak azokon lehet akik kérik, ezt is meg kell tanulni, ettől függetlenül egy jó beszélgetésnek sosem vagyok ellenére:)

Viszont kellemes ünnepeket:)

Ismerek ilyen embereket és legbelül pont ők a legérzelmesebbek, csak elrejtik a világ elől, mert nagyon sokat csalódtak már. Kívülálló számára érzelemmentes, rideg embereknek látszanak, de aki jól ismeri őket, az tudja, hogy valójában nagyon jószívűek.

A pszichopaták nem ilyenek, azok folyamatosan benyalnak mindenkinek, és megjátsszák, hogy ők milyen kedves jótét lelkek, hogy mások bizalmába férkőzzenek és így felhasználják őket a saját céljaik elérésére, aztán szemrebbenés nélkül átgázolnak mindenkin.

Valami hasonló vagyok. Például, szüleim meghaltak, egy könny nem jött. Le volt tudva, hogy aki megszületik, az meghal.

Munkámból kifolyólag, volt, hogy feldaraboltam embert. Türelmesen megvártam még össze gereblyézik. Utána nyugodtan végig aludtam az éjszakát. Volt, hogy olyat tettem, amiért simán felakaszthattak volna. Meg is igérték megteszik. Ez sem zavart. Magam módján szeretem a párom. Egyszer mondta, hogy elhagy. A reakcióm az volt, hogy vettem elő a bőröndöket és raktam bele közömbösen a ruháit. Lehetne az ilyen dolgaim estig sorolni.

A pszichopatáknak jók a szociális készségeik, megnyerő, elbűvölő emberek, kiterjedt kapcsolati rendszerrel.

Akiket te írsz zárkózott emberek, akiket a sok csalódás alakított ilyenné.