Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek létezik olyan, hogy valaki "képtelen" érezni?
Hogy semmilyen érzelmet nem tud megélni: öröm, bánat, szeretet, csalódottság, kiábrándulás, stb... Az egy dolog, hogy soha, semmi jelét nem mutatja, hogy bármi is megérintené - de ez belül is így van nála. Mintha minden lepattanna róla, bármi történik vele, pikk-pakk továbblép és ennyi. Olyan, mint egy robot, ugyanazt a faarcot látod rajta mindig, nincs nevetés, nincs letargia, csak a teljes közöny mindig.
Szerintetek létezhet ilyen ember? Akit a mai világ ennyire megedzett, hogy már érezni is totál képtelen?
Pszichopataknak hivjak oket, es nem a "vilag edzi meg" oket hanem az agyuk frontalis lebenyenek egy resze alulfejlett es keptelenek empatiat erezni mas emberek irant. Ezert lehet beloluk pl gyilkos, vagy nagyon sikeres ember is a cegvilagban mert buntudat nelkul keresztultaposnak barkin. Eleinte talan csak tesztelgetik maguk, tenyleg nem erzek semmit? Akkor se ha kirugatom ezt a jomadarat vagy ha levagom a kiskacsa labat?
Nezd meg az amerikai pszichot.
De olyan ember nincs, akinek nincs ilyen szervi mentalis baja es egyaltalan nem erez semmit.
Elsőtől csak annyit hogy miért lennék én pszichopata? Mert nem bízom meg az emberekben, természetükből adódóan? Vagy mert nem csöppenek valami szartól ami kínai munkások gyártottak ő meg megvette?
Persze nem azt mondom hogy kb mintha lobotómiám lett volna, de minek rajongjak tárgyakért vagy emberekért?
Ettől függetlenül úgy vélem nem vagyok beteg, egy normális ember csak kicsit más értékrenddel és világnézettel.
En sem rajongok targyakert, emberekert, es elozo tapasztalataidbol adodoan lehetsz pesszimista vilagnezetu es bizalmatlan.
De szerinted ez egyenlo azzal hogy soha nem erzel semmit? Pl ha azt a vkit aki fontos volt neked elotted vegzik ki se?
Eleve egy pszichopatanak senki se lesz fontos.
Mondjuk úgy hogy vesztettem már el családtagot fiatalon, és most is sosem sírtam, pedig volt váratlan is.
Talán amikor a kedvencem meghalt akivel együtt nőttem fel akkor sírtam és ez esett rosszul, de egyébként elfogadom a dolgokat.
Embereket pedig nem engedek közel magamhoz, mint "haver" esetleg, de nem több. Volt barátnőm engedtem közelebb, de ő emiatt azóta is hiányzik.
Amúgy pedig nem tudom mit kellene éreznem, egyáltalán. Lehet hogy érzem csak nem tudom hogy ez megtörténik:)
Te nem pszichopata vagy hanem elfojto es kotodesi problemaid vannak ezek alapjan.
Te tudod neked ez igy jo, vagy valtoztatni akarsz.
Lehetséges hogy igazad van, nem mondom hogy nem:)
Nem tervezek változtatni, mivel ilyen emberek is kellenek a világba. Vannak akik emberekhez, vannak akik tárgyakhoz kötődnek, én pedig még majd megtalálom kihez/mihez fogok (ha egyáltalán fogok):)
Hat ez elkerulo strategia. Gondolom amugy sem vagy egy baratkozos fajta, aztan a baratnod szeretted de vege lett, es azota inkabb ugy vedekezel hogy nem nyitsz es inkabb ne legyen senki fontos. Persze nem ismerlek es egy ember ezerszer bonyolultabb annal mint hogy par sor alapjan leirjam...
Igazabol ezzel az a gaz, hogy nagyreszt az ilyen emberek marhara nem erzik jol magukat mindekozben, de en mar senkit nem akarok sajat magatol megmenteni.:)
Na kellemes unnepeket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!