Ha már szánalmas vagyok a nők többségének a szemébe, akkor már nem mindegy, hogy örök cölibátus vagy fizetős hölgy szolgáltatását veszem igénybe?

Ágnyeszka! Látom, próbálod a reményt éltetni az emberünkba, de az a helyzet, hogy sok férfitársam fog magányosan élni és meghalni. Régen tényleg úgy volt, hogy egy idő múlva minden férfi körül "keringett" egy nő, de ma már nagyon megváltozott a helyzet.

Az emberek többsége társas lény, így vágynak egy jó kapcsolatra. Ezt hobbival, munkával elnyomni lehet, de attól a vágy ott van még. Ha máshol nem a tudat alatt, az viszont olyan változásokat okozhat, amiknél elsőre nem is látható az ok.

Ez nem remény éltetés 41%, tévedsz. Tudod, én nem nézek ki rosszul, mint nő. De! Először pontosan ezért jön velem szemben mindig egy sztereotípia, jól néz ki, biztos butácska. Nos, pár szó után jön a megdöbbenés, egy szolid, kedves, értelmes nő, és innentől jön a csodálat. Nem a külsőmre vagyok büszke, és nem azzal ejtem rabul a velem kapcsolatba kerülő embereket.

A külső csak egy dolog, az igazi kapcsolataim az emberségből, a jellememből alakultak ki. És ez minden embernél így van. Az igazán fontos az, ami bennünk van.

Nem mindegy. Menj el... khm, "szakértőhöz". Éld ki magad, legalább ez a frusztráltságod eltűnik. Én még azt is elképzelhetőnek tartom, hogy mivel egy teher lehull a válladról, így egy fokkal nyitottabbá és közvetlenebbé válsz majd mindenkivel, fene tudja, még a végén tényleg összejön valami. Bárhogyan is teszel, el ne mondd egy nőnek se, hogy fizettél már azért, amiért jobb genetikájú társainknak nem kellett soha! Pontosan ugyanezen filózok én is, mint te, csak beugrik, hogy nekem igazából társ kellene, mert inkább magányos vagyok, mint szimplán kanos - de hát, hogy stílszerű legyek, ezt bszhatom, mert nem engem keres senki.

@Ágnyeszka

Ez jó, csak az a baj, hogy mondjuk minden ezredik nő olyan, mint te. Aztán minden ötödik ilyen ezredik nő az, aki nem foglalt, minden második-ötödik-ezredik nő meg azért nem foglalt, mert nem is akar kapcsolatot.

Ágnyeszka! Én már pont a belsőmön dolgozom, konkrétan azon, hogy elmossam a határokat a jó és a rossz dolgok között. Nekem a jóság, becsületesség, a nagy belső értékek egyet jelentenek a megaláztatással. Nem, nem akarok jó lenni még csak véletlenül sem. Az voltam, mi lett az eredménye?

Igen, én egy gyűlölködő magányos ember leszek, soha többé nőt nem akarok látni az életembe, nekem bőven elég volt az a majdnem 20 év házasság. Az sem érdekel, hogy biztos vannak aranyos és értelmes nők is a világon. Persze, csak azok már foglaltak, a többit meg magán kívül semmi sem érdekli. Innen üzenem, hogy marhára nem egy nagy buli egy kapcsolat, sose tegyétek le magatokat kiskutyának egy nő miatt. Inkább legyetek egyedül, jobban jártok! Sőt, a legapróbb negatív jelnél meneküljetek el, ne dolgozzatok semmiféle megoldáson, mert azzal csak azt éritek el, hogy magatok fölé engeditek a nőt. Onnantól kezdve meg már nem vagy férfi. Elkezdődik a pitizés, nyakatokba kerül a póráz. Csapjatok az asztalra, küldjétek el melegebb éghajlatra az asszonyt, teperjen ő. Hát kik azok a NŐK? Mi a fenéért kapják ők ezt az isteni áldást és pozitív megkülönböztetést mindenhol? Miért van joguk szinte a halálba kergetni a normális férjeket, férfiakat? Ágnyeszka! Rád, és a lőzungjaidra nem vagyok kíváncsi.