A karrierista nők többsége azért van egyedül, mert csak a munkájának él?

SzDG

De neked már mindenki karrieristának számít, aki nem elégszik meg azzal, hogy naponta főzeléket főz, ugye? Jól gondolom?

Csak azokat a férfiakat zavarják a dolgozó nők, akik maguk sem kezdenek semmit az életükkel.

"sok férfi fél a tanult nőktől és csak akkor tudja magát férfinek érezni, ha egy buta nőt lenyomhat minden szempontból"

Megint egy urban legend.. adatokat, kérlek!

Mérnök vagyok, szeretem a szakmámat és a munkámat is. Imádom, hogy felfelé ível a karrierem. Jól keresek, mellette estin tanulok, a harmadik diplomámat szerzem és van párom... Fontos számomra a munkám és az önképzés is, de ez nem azt jelenti, hogy csak ennek élek. Jó partner kell ahhoz, hogy megértse ezt a helyzetet és ilyet nehéz találni. Magasak voltak az elvárásaim minden téren, de megérte várni.

Mondok egy példát. Pályakezdőként elég gyér volt a fizetésem. Összejöttem egy pasassal, aki akkor már több mint 10 éve dolgozott a kereskedelemben középfokú végzettséggel és valamivel többet keresett, mint akkor én. Kb. két hónap után jöttek először a komplexusai, hogy mi lesz ha többet fogok keresni, miért beszélek otthon a munkámról, ő ehhez nem tud hozzászólni, miért veszem fel a telefont, ha hétvégén hívnak, hogy baj van, stb. És szép lassan kinyírtuk egymást, mert nem tudott megbarátkozni a gondolattal, hogy lehet egyszer majd sikeresebb leszek nála.

Ma már az vagyok és a páromat is annak nevezném szintén mérnökként. Ő szintén imádja a munkáját. Mindketten fontosnak tartjuk este átbeszélni a napi történéseket, érdeklődünk egy-egy projekt hogyan alakult a másik cégénél, stb. Nekem ez rengeteget számít lélektanilag, megnyugtat, letudom tenni a napi munkát ezzel a 15-30 perces beszélgetéssel. Nem aggaszt, nem stresszel tovább semmi, mert kibeszéltem magamból. Ha valami munkahelyi problémánk van is tudunk egymás támaszai lenni, hiszen hasonló kaliber vagyunk. Megbeszéltük, hogy most én tanulok, ő tesz egy kicsit többet a kapcsolatunk háttérmunkálataiba, az utolsó félévben pedig ő is elkezd tanulni és én fogom őt hátulról támogatni.

Biztos léptekkel haladunk előre a közös vállalkozásunk irányába, amit tudatosan tervezünk pl. az önképzéssel. Lehet, hogy 5 év múlva jön össze, lehet hogy 15, de szakma szeretet ide vagy oda, mi tökéletesen kiegészítjük egymást a kapcsolatunkban akkor is, ha munka és suli után este egy puszit követően hullaként zuhanok be az ágyba.

Is, meg a férfiak jelentős része fél egy olyan nőtől, akinek saját elképzelései vannak és nem tud ledominálni. És minél keletebbre megy az ember, ez annál inkább igaz-tisztelet a kivételnek-.

Meg általában a karrierizmussal szokott járni olyan viselkedés típus is, amit kevesen viselnek el.

Nem, azért, mert olyan érzelmi kukabúvár a többség ezek közül, hogy képtelen fenntartani egy kapcsolatot.

Persze ilyenkor simogatják magukat, hogy biztos a férfiakban van a hiba, mivel őnagyságosságuk nem kell senkinek, hülye férfiak, jujjj...meg a férfijak nem szeretik az okos, erős nőket, jajajjj.

Az ilyen nők többsége egy elkényeztetett, pökhendi liba, megcsinál x diplomát, és utána azt hiszi, az ő s..... ből süt a nap, és hódoljon be neki ezért a világ összes férfija.

Az ilyenek mint nők, totálisan elbuktak, anyának, barátnőnek, feleségnek totálisan alkalmatlanok.