Van valami mentális problémátok, ami megnehezíti a társkeresést?

#43

Nem, nem féltem, vagy legalábbis messze nem annyira, mint a hirtelen haláltól, szóval nem nagyon láttam más megoldást. Helexet és Frontint írtak fel amúgy, ebből csak az utóbbit szedem ritkán, mikor nagyon nem akar menni az alvás.

Nem estem át azon a tapasztalaton, amelyen te, szóval viszonyítási alappal sajnos nem szolgálhatok, de amit leírtál, ismerős érzés. Mármint a téboly. Mondanám, hogy hozzá lehet szokni idővel, ha rendszeres, de hazudnék, mert egyre rosszabbá válik, amennyiben az ember nem kezelteti, és egy bizonyos ponton túl csak pszichobogyóval lehet.

Na mindegy, nem szeretném, hogy úgy jöjjön le, mintha a kegyetlen világ legnagyobb áldozatának akarnám beállítani magam, úgyhogy hallgatok inkább. Azért jó látni, hogy van még, aki nem nézi le/kezeli ufóként a magamfajtákat, és nem is bagatellizálja el ezeket a gondokat.

#35

Csak azért tűnhet félelmetesnek mert nincsenek meg bennem az érzelmi gátak, hogy mi helyes és mi nem (bár ezeknek a jelentéséről is tudnék vitázni...).

Pont ezért alapból rendkívül racionális vagyok, betartom a törvényeket talán még jobban is mint mások.

Már gyerekként is előkerültek beilleszkedési gondok, ezek miatt küldtek szakemberhez, ő állapította meg.

Akkoriban úgy gondoltam, hogy mindenki mással van gond a világban és csak én működöm jól, aztán amikor kimondták, hogy én vagyok "hibás" akkor megváltozott ez a nézetem.

Mostanra meg már úgy vagyok vele, hogy nem érdekel mennyire vagyok más. Megjátszom magam mert ez a legegyszerűbb megoldás.

Felépítettem magamban több különálló személyiségprofilt (ismeretlenek, munkahely 1, munkahely 2, barátok 1, barátok 2, család, hobbi, szórakozás...) mindegyiknek megvannak a maga jellemzői, pl a munkahely 1-nek (beosztottak, a rangsorban alattam lévőknek fenntartott) ha elmondasz egy betegebb fekete humorral átitatott viccet akkor nem fog röhögni és inkább sajnálóan néz rád, míg ha barátok 1 nek mondod el akkor jóízűen nevet rajta és megveregeti a vállad, hogy ez jó vicc volt, majd mondok egy hasonlót.

Annyira ez a személyiségbeli eltérések szerintem nem rémesek. Mindenki másképp viselkedik egy kicsit más más közegben.

Szóval nagyon leegyszerűsítve, van több személyiségem, nincsenek érzelmeim és érzelmi gátlásaim, nem érzem, hogy mi a jó és mi a rossz, nincs lelkiismeretem ha valamit teszek. Viszont mindezek mellé folyamatosan racionális vagyok, minden döntésemet és cselekedetemet átgondolom, hogy nem csinálok e olyat amit mások furának tartanának, vagy amivel túlzottan felkelteném mások érdeklődését...

Van még kérdés?