Hogyan találjam meg az igazit? Tovább lent.

20/F

Felvidékről származom.

Volt 2 igazi barátom, de csalódtam bennük. Párkapcsolatjaim voltak, de szex nem volt sajnos. 1-2 hónapot tarottak. Egyedül érzem magam. Mindig olyan lányokra van szerencsém, akik foglaltak, vagy azt gondolják, hogy az egyik pasi perverz, akkor a többi is az. Csendes fiú vagyok. Mivel nincsenek barátaim, nem tudok hova eljárni szórakozni, és főleg magam nem szeretnék menni, mert szégyenlős vagyok.

De elmondok nektek valamit: Múltban amikor alakultak a kapcsolatjaim, voltak amiből voltak kapcsolatok, voltak amiből nem. De hidtem benne, álmodoztam azon, hogy végre smárolhassak, fogjam meg a lány kezét, csókoljam őt, és megtörtént, valóra vált az álmom, eljött az igazi, smároltam, megöleltem őt, csókolgattam őt.

Csakhogy most ez valahogy elmúlt, hogy higgyek újra abban, hogy megtalálom az igazit. Őszintén megmondom, hogy másokról el tudom képzelni, hogy lesz nekik barátnőjük, és magamról nem annyira, miért? Egyszóval, nem hogy feladtam, de már nem bírom ezt a terhet, hogy állandóan egyedül vagyok, se haverok, se barátnő. Mit teszek érte? Keresgélek lányokat, de nehéz magamhoz húzni őket, nem tudom hogyan és mivel húzzam őket magamhoz. Próbálom önmagamot adni, és nem játszani valakire, aki nem vagyok. Nagyon nehéz. Dolgozgattam gyárban, ahol megismerkedtem kedves lányokkal, de sajnos nem tudok velük miről dumálni, dumálunk, de aztán csend van. Szégyenlős vagyok, de csak az elején, aztán ez átmegy. Még tanulok. Most munka nélkül vagyok, nincs környékben semmilyen munkalehetőség a környékemben. Vannak munkák diákok számára, 50-100 km távolság. Szerettem pénzt, szerettem végre dolgozni, mint diák, hogy bekeresni cseppett, de most ahogy rájöttem, hogy nem minden a pénz, ha nem élvezem az életet. Igen, jó hogy van pénzem, örülök neki, de ez nem mindegy, gondoltam, hogy ettől begyógyulnak a sebeim, de sajnos tévedtem. Előjönnek néha ilyen érzéseim, hogy miért vagyok ilyen szerencsétlen? Mi lesz velem az életben, ha egyszer magam maradok? Nem szeretnék egyedül maradni, mert a magány nagyon rossz.

Hol kezdjem megváltoztatni az életemet? Mert minnél tovább minnél rosszabb ez így. A legrosszab mégpedig az, hogy vannak dolgok, ami bántanak, de csak magamban hagyom, és aztán depis maradok, és aztán magam sem tudom, hogy mitől lehet ez, aztán végül arra jövök rá, hogy hoppá, nem tudtam kinek kiönteni a szívemet, nem tudott senki rajtam segíteni. Értetek engem ugye?

Kérlek adjatok tanácsokat, szeretnék változást mindenképp. Amikor voltak barátaim, vagy amikor volt párkapcsolatom, akkor nem gondoltam semmi másra, csak arra a jóra, de most mivel elvesztettem mindent, nehezen tudok újra hinni dolgokban.

Köszi a válaszokat, segítséget, tippeket.