Csajok, egy elméleti kérdés! Összejönnétek egy háborús veteránnal?

Kizárt, két okból kifolyólag:

1. nemcsak az értékrendem, de az egész habitusom, az alapvető lényem teljesen ellentétes azzal, hogy akár csak mint társaságot, el tudjak viselni egy olyan embert, aki harctéri cselekmények aktív résztvevője volt,

2. eleve nem vagyok pszichésen teljesen egészséges, így, még ha nem lenne exkatona, akkor sem lennék képes olyasvalakinek még a jelenlétét sem kibírni, aki ekkora érzelmi terhet cipel. Meggyógyulni szeretnék, nem további akadályokat, amelyek meggátolnak ebben.

Csatlakozom az előttem szólókhoz: nem.

Jóbarátként se nagyon tudnék elképzelni olyat, aki aktívan részt vett háborúban, nem hogy partnerként...

A ptsd meg nem egy kellemes dolog, egy egészséges kapcsolathoz két, lelkileg/mentálisan egészséges ember kell.

Ez érdekes kérdés. Szerintem úgy is elég elgondolkodtató, hogy ha tegyük fel 70 évvel ezelőttre képzeljük magunkat.

Véget ért a második világháború és hazajönnek a férfiak, akik túlélték azt. Akkor is így gondolkodnátok róluk, hogy ha nem a mai fizetéses katona értelmet vesszük?

"Komolyabb háború 45-ben volt"

Maximum olyat tudok elképzelni, hogy az illető megjárta az idegenlégiót. Viszont az olyanok többségükben tényleg totál lelki roncsok.