"Fura" emberek, nehezebben beilleszkedők: más is fél, hogy sohasem lesz párja?

Igen, elég gyakran megfordul ez a fejemben nekem is. EGészen kiskoromtól súlyos beilleszkedési gondokkal küzdöm, nagyon magamnak való vagyok.

Egy fura F/27

42N

Szinten magamnak valo vagyok, es sokaig nagyon akartam, eroltettem a partalalast. De mar feladtam.

Valoszinuleg nincs olyan ferfi akivel osszeillenek.

Egyedul kenyelmesebb es legalabb senki se bánt. Erzelmileg.

Nekem most van párom, 3 éve. Más biztos álompárnak gondol minket (nagyon nól megvagyunk), de én így sem érzem teljesnek magam. Szóval ez a tapasztalat miatt igazándiból teljesen mindegy nekem, hogy egyedül vagyok, vagy sem.

Annyi a különbség, hogy kapcsolatban könnyebb az élet, minden simábban megy. Míg szingliként könnyebb fejlődni, nincsenek kötöttségek.

Szóval én inkább attól félek, hogy ha sem egyedül nem jó, sem párkapcsolatban, akkor mégis mi a jó nekem? Ki vagyok én? 😃

26f

#3: #4 vagyok

Nyilván introvertált személyiség. Nekem még hozzájön a szociális fóbia.

2-es vagyok.

Asperger-gyanus vagyok, valoszinuleg borderline is.

Ugy nagy altalanossagban nem ertem az embereket, nem ertem, hogy mit miert csinalnak, mert szamomra nincsen benne logika.

Kapcsolat-teren meg egyaltalan nem latom ertelmet a "normalis" kapcsolatoknak.

Osszetalalkozol valakivel, parszor randi, ismerkedes, mivel elerheto kozelsegben van ezert ugy dontotok, hogy kapcsolat lesz belole, aztan ha mar 2-4 evet egyutt vagytok akkor a kovetkezo lepes jon, mindegy, ha igazabol nem szeretitek, csak megszoktatok egymast,

gyerek, mert az kell

aztan szeretok,

aztan 40-50 eves rajossz, hogy elb@ sztad az eletedet.

Tisztelet a kivetelnek! De a legtobb ember ugyse fogja meg maganak se bevallani, hogy csak megszokasbol van a parjaval, "jobb, mint egyedul"

Na ez nekem nem kell.

En jol elvagyok egyedul, a legboldogabb pillanataimban mindig egyedul voltam.

Nem félek. Az IMBTI teszt alapján 93%-ban vagyok introvertált, ami igen durva. Van, hogy napokig senkihez nem szólok az egyetemen és ez nekem így teljtesen jó. De elég ahhoz az egy-két emberhez közel kerülnöm, akikkel összeillünk és velük teljesen más leszek és az egy életre szól. Ritka az ilyen összeillés nálam, de amikor megtörténik, az nagyon erős lesz. Így vagyok együtt a barátommal lassan négy éve, ő az első és szerintem utolsó komoly kapcsolatom, és így lett négy olyan barátnőm, akiknél nem kell több, és akik pontosan ismernek és tudják rólam azt is, hogy nem sértődnek meg, mert nekem nehezemre esik megölelni őket üdvözlésnél stb, hanem figyelnek rám.

Meg kell várni ezeket a kapcsolatokat türelmesen és azok egy életre fognak szólni.