Miért nem értjük meg hogy nem elég oda menni a másikhoz és "összejönni"?

Azt írod, nem lehet pár nap alatt kiismerni valakit, ami igaz is, de nem is kell. Elég ostoba (vagy tapasztalatlan) valaki, aki pár nap ismeretség után összejön meg egyáltalán beleszeret valakibe.

A férjemmel kb. fél év ismeretség után jutottunk el arra a pontra, hogy járunk. Ez nem azt jelenti, hogy fél évet teljes egészében egy lapra tettem fel és ha mégsem jön össze, elpazaroltam volna az időt. Főleg az első hónapok alatt az ismeretségi körömben más férfiakkal ugyanúgy beszélgettem, ha adódott rá lehetőség, Éppen mivel a való élet nem "társkereső", egy random beszélgetés se "randi", és senki se vágja be a durcit, ha reggel Bélával beszélgetsz pár percet a folyosón, délben meg Gézával ebéd közben. A mindennapok során igyekszik az ember megismerni a körülötte levőket, aztán szépen szűkül a kör magától, hogy kikkel jövünk ki jól, és végül kivel tűnik kölcsönösnek az érdeklődés. Aki eleve nyitott a körülötte élők felé, annak nem pár nap alatt kell hirtelen megismernie valakit.

Persze aki mindig otthon kockul, barátai csak azonos neműek, az ellenkező nemű ismerőseinek meg csak épphogy köszön, az ne csodálkozzon, hogy amikor hirtelen eszébe jut, hogy kapcsolatot szeretne, senkiről se tud semmit csak hogy hogy néz ki.

Azt mondod nincsenek nagy eltérések ami bizonyos esetekben akár igaz is lehet de az emberek nagyon eltérőek valójában. Csak hogy valami nagyon alap dolgot vegyek ott a konfliktus kezelés. Van aki menekül van aki harcol és néhányan képesek megbeszélni. De honnan tudná a program hogy melyik két ember hasonló vagy ilyen esetben talán szerencsésebb ha eltérő(?) hogy dönthetné el hogy ugyanolyan e a humoruk hogy ugyanazt szeretik e az ágyban és még vagy ezer buktató van amit egy gép nem mondhat meg mert ilyen adatokat nem adsz ki sokszor te magad se tudatos szinten teszed amit teszel.

Te egy kalap alá veszel mindenkit pedig több ezer variáns van ha nem több. Azzal egyetértek hogy bizonyos dolgok alapján egybe lehet vonni x-et y-al z-t meg valaki mással de számos más területen meg eltérnek és ezért pont ugyanolyan idő pazarlás a dolog mint bármilyen másik módszerrel hisz akárhol találkozol egy emberrel mindig idő kell míg megismered rá jöttök megfértek-e egymás mellett és aztán ha bele szeretsz úgyis jön a rózsaszín köd aztán ugyanúgy kiderülhet hogy egy olyan kapcsolatba öltél energiát és érzelmeket ami nem életképes.

Épp ez az ami annyira különlegessé teszi a kapcsolatokat és ha már játszanak az érzelmek (amik valójában elengedhetetlenek) akkor teljesen kiszámíthatatlan hogy mi sül ki a dologból. Mindegy milyen algoritmus dolgozik egy gépben.

26: ha így lenne, akkor bármelyik férfi és nő megfelelő pár lenne, hisz egyszerűek és egyformák.

Akkor mi okozza a problémát a társkeresésben? 🤔