Miért nem értjük meg hogy nem elég oda menni a másikhoz és "összejönni"?

Én abban “hiszek” hogy egy véletlen találkozás többet ér mint a direkt párkeresés így se a bulik se az utcai se a netes társkeresés nem tartozik a kedvenceim közé. Abban semmi rációt nem látok hogy jó a segged gyere házasodjunk össze bár láttam már ilyen kapcsolatot (nagyjabol) működni.

Mi a párommal egy utazáson találkoztunk egyikünk se párkeresési céllal indult mégis 4 éve együtt vagyunk. Szerintem ha az ember csak össze kerül és beszélget elvan aztán valami kialakul sokkal kevésbé lutri mint bármi más. Ebben az a lutri hogy találkozol e olyannal aki megfog. Lehetőséget kell teremteni és ha jön megragadni. Én eszerint éltem és ha újra szingli leszek egyszer ugyanez lesz az elven.

A nekem most kell valaki ha törik ha szakad (ami a netes világban gyakran felfedezhető) elv illetve a ráírok boldog boldogtalanra a nagy számok törvénye alapján úgyis lesz valami nagyon nem szimpatikus. Szóval én a te gondolataid mentén alakuló társkeresők se használnám. De ez én vagyok.

Az a baj, hogy te ugyanazt várod el az élő ismerkedéstől, mint a társkeresőtől, hogy majd a 0. perctől minden passzol, minden elvárásodnak megfelel, beállítod mit szeretnél és kidob valakit az élet. Mindeközben nulla tapasztalatszerzésre biztatnád az embereket, majd az algoritmus kidobja rögtön a tökéletes párt és onnastól minden happy.

Oké, zsákbamacska az egész, de azzal sincs több esélye valakinek megtalálni a nagy szerelmet, ha hajszál pontosan odaadjuk neki amit szeretne, mintha valakivel véletlen összetalálkozik.

"Nem rossz valóban, lehet én vagyok lemaradva."

Nem is kicsit. Nekem abból, amit írtál, az jön le, hogy még ha tapasztalsz is, a bejövő információ értelmes feldolgozása (= valódi tapasztalatokká konvertálása, magyarul: a szociális értelemben vett TANULÁS) per pillanat nagyon nem az erősséged, kérdező.

"ezért lenne jó egy tényleg minden téren kidolgozott párkereső ami megspórolja neked az időt és a szenvedést"

A "szenvedés" alatt csak nem a tényleges, szellemi energiát igénylő GONDOLKODÁST érted??? :-O

Eddig se volt ilyen, mégis sikerült az embereknek egymásra találni, szerelembe esni, és akár holtukig együtt maradni. Tessék többet olvasni! Főleg életrajzokat.

Barátokkal hogy állsz? Ugyanez a képlet. Ezer emberrel futsz össze, de csak párral barátkoztok össze egy életre. Van, akinek egy sincs, de millió haverja van és két perc alatt pacsiz le bárkivel. Oda se kell se szűrő, se online tér.

Nem gondolkodunk egyformán, ez lehet az oka, de nem mindig tragédia, ha egy kapcsolat véget ér. Egy pár hónapos kaland is lehet örök emlék, nincs mit megbànni rajta, csak azért, mert nem működött. És egy holtig tartó házasság is lehet tévedés.

"Biztos vagyok benne hogy pár nap alatt te képes vagy kiismerni egy ember teljes személyiségét minden fricskájával együtt.Nem rossz valóban, lehet én vagyok lemaradva."

Azért is biztos kapsz majd valami díjat, ha kidolgozod azt a társkeresőt, amibe a teljes személyiségedet minden fricskájával együtt be tudod táplálni.