Elvált, vagy válófélben lévő férfiak! Hogyan gondolkodtok? Szeretnétek még jól működő kapcsolatot?

16-os sajnálom...

De amúgy leírnám a női oldalt:

Én TÁRSAT nem találok, és a férjem is ezért került lapátra. Nekem olyan férfi kellene, akivel kiegészítjük egymást és nem a pótanyukája vagy a cselédje vagyok. Akivel meg lehet beszélni, hogy ki mikor mit csinál és nem kell napokat könyörögni, hogy méltóztasson már felemelni a fenekét és VALAMIT csinálni, hogy ne rajtam legyen minden teher. Nem szeret porszívózni? Nem baj, én megcsinálom, de akkor pakolja be addig a mosást vagy teregessen ki. Utál főzni? Én szeretek, csak akkor vigye ki a tányérokat és a szemetet.

Esetleg nem szeret semmit csinálni, ha hazajön a munkából főtt kaját akar a tiszta lakásban? Én ezt is megcsinálom - de akkor nem tudok dolgozni egy munkahelyen,teljes állásban,akkor tartson el. Mert az már nem lenne korrekt, hogy ugyanúgy dolgozom, beleadok a számlákba, meg még ugráljam is körbe.

A volt férjemnek azt is mondtam, hogy mivel az én fizetésem több mint 2x annyi mint az övé, akkor én viszem az anyagi teheket, koncentrálok a szakmámra ami sokszor túlórával jár, de akkor vállaljon be ő otthon többet. Az se volt jó neki.

A mai férfak már nem családfenntartók, akik eltartják a feleséget aki megteremti a meleg családi hátteret mert miazmá' hogy eltartsák a nőt, de a házimunka az női meló, csinálja az asszony a munka után,nevelje a gyerekeket, aztán még lejtsen csábtáncot szexisen...

Én is besokalltam nem kell mégegy pimasz óriáscsecsemő akinek a pótanyukája legyek,akkor már inkább a macska :D

Örülök neki, hogy elváltam, viszonylag jól is jöttem ki anyagilag, de soha többet még csak hallani sem akarok kapcsolatról. Maximum csak nagyon laza viszony vagy egyéjszakás kaland érdekel. :)

A kapcsolat egy érzelmi csapda, anyagi csőd és hatalmas csalódások sorozata. 41F