Elvált, vagy válófélben lévő férfiak! Hogyan gondolkodtok? Szeretnétek még jól működő kapcsolatot?

Nálunk tényleg megvannak ezek, de nem működik az intimitás. Mivel egy ilyen prosztó balkáni országban élünk, így maradok a házasságban. Egy válás a csőd kezdete, látom hogy milyen a választék (lelki sérült emberek, anyagilag kiszolgáltatottak, ribik, szélhámosok, számítók), így az van, hogy a kevés rosszat választom a sok rossz helyett. Persze lehet jönni azzal, hogy majd utána micsoda nagy és pozitív változások jöhetnek, de a környezetemben lévő elvált nők és férfiak a kezdeti lelkesedés után csak csaponganak. Próbálják kiélni az elmaradt szexuális életüket, de ez hosszútávon nem működik. Megmaradnak magányosnak, és bíznak hogy majd vmelyik netes társkereső meghozza számukra a csodát.

Aztán sokan ott maradnak 1-2 gyerekkel, gyenge fizetéssel. megélhetési gondokkal, gyerektartással... Aztán szembesülnek az ilyen nők azzal, hogy sérülékeny, könnyen kihasználható emberekké váltak, a túlélés miatt kéyntelenek megint kompromisszumot kötni. Az elvált férfiak, főleg 40 felett meg már totálisan értéktelenek, főleg ha közlik hogy van ugyancsak 1-2 gyerek + gyerektartást is kell fizetni. Ja, ha megemlítik hogy haza kellett költözniük, vagy albérletben húzzák meg magukat.

Szóval a sok válás pártinak üzenem, hogy jól gondolják már át a dolgokat, mivel a válások nagy része nem a férfi agresszió miatt van, bár divatos mindenhol ez hangoztatni.

Bocs, hogy nőként ide kontárkodom.Az 1-es nagyon jól leírta a helyzetet, sok mondatával egyetértek.

Azt viszont bevallom, hogy a tapasztalható helyzet miatt sem tudom megbánni a régi döntésemet, hogy elváltam.Most is elválnék, ha ugyanaz történne velem, és ugyanúgy vállalnám, mint akkor is, hogy soha többé nem lesz párkapcsolatom senkivel.Mert nem lesz.Megtapasztaltam azokat nőként, amiket az 1-es leírt, és rájöttem a szabad, nyugodt életnél semmi sem lesz jobb számomra.Hátralévő éveimre már nem vágyom bonyodalmakra, volt elég.A válást viszont mindig is javasolni fogom olyan embereknek, akiknél tarthatatlan a helyzet.Nem látom értelmét csak azért benne maradni egy szar házasságban, mert lehet többé nem sikerülne senkivel sem kialakítani egy normális kapcsolatot.NEM KELL mindenáron kapcsolatban élni, egyedül is lehet boldogulni az életben.

1-es válaszoló nagyon negatív, pesszimista ember. Igazából csak igazolást, mentséget próbál keresni megalkuvására.

Nem mondom, h nincs igaza, sokan valóban csak ténferegnek az életben válás után. Illetve megint megalkudnak, stb. Ezek mind jó meglátások. DE! Mivel az életünket mi döntjük el döntéseinkkel, így a folytatást is. Nagyon tudatosan, személyiségünket, igényeinket, elvárásainkat, életfelfogásainkat/elveinket szem előtt tartva, igenis lehet egy minőségi, tartalmas, célzott életet élni és ehhez partnert találni. Nekem ez a véleményem.

Ágnyeszka!

Tényleg igazad van, negatív vagyok. Reggeltől estig azt érzem, hogy bármit csinálok vagy tettem, vagy bármit értem el az életben az nem jó, nem elég. Sajnálattal olvasom hogy sok nő már annak is örülne, ha nyugodtan tudna beszélgetni egy megbízható társsal. Én ehhez képest sosem mentem félre, kifizettem egy lakást, munkám mellet elvégeztem egy egyetemet, jó pozícióba kerültem a munkahelyemen, szó nélkül benne vagyok az összes háztartási munkába, kiveszem a részem maximálisan a gyereknevelésben, barátságos, érdeklődő és figyelmes vagyok.

... és mit "kapok" érte? Hát a szomszéd többet foglalkozik velem, mint a feleségem. Az van, hogy elcsesztem az életem. Váljak el? Eszméletlen sok energiám és érzésem van ebben a kapcsolatban.

A kérdésre a válasz: igen szeretnék egy jól működő kapcsolatot, de sem a neten, sem a környezetemben nem látok olyan nőt, akivel lenne erre esély. Valahogy azt látom, hogy amit értéknek tartanak a nők, az csak papíron van úgy, a valóságban csak és kizárólag a tesztoszteronszag és a kémia dönt. Nem vagyok egy római gladiátor külsejű "aztak*r*a" külsejű ember, csak egy átlagos. Ilyenekből meg Dunát lehet rekeszteni. Nem vagyok egy szétfolyt kopaszodó pocakos ember, de már azt látom ez is probléma. 30-as külső egy negyvenes férfinak inkább átok mint előny.

Nem szeretek privátban levelezgetni, ezért ideírom a válaszomat.

Mikor volt az a pont?Amikor már abszolút nem foglalkozott velem.Hazajárt, de csak aludni, néha szólt hozzám 1-2 mondatot.Kicsivel később rendre kiderültek a mellékutai is.És itt döntöttem, megterveztem hogyan tovább és léptem.Nem volt könnyű, de erős önbecsülésem van, tovább képtelen lettem volna egy látszatházasságot fenntartani.