Elvált, vagy válófélben lévő férfiak! Hogyan gondolkodtok? Szeretnétek még jól működő kapcsolatot?

Kedves 47%! Abszolút megértem és átérzem a helyzeted! Saját tapasztalatom is ez sajnos. Van az úgy, h beleraksz mindent, ami emberi képességeiddel csak lehetséges, sőt még többet is... De, nem működik. Alapvető dolog nem működik. Amit, ha fejed tetejére állsz sem fog működni. Ezt kell belátni. Nem vagyunk Istenek. A partnerünk sem az. Maximum annyit tehetünk, h tanulunk a hibáinkból (hisz egy házasság nem teljes - ill. majdnem teljes - működéséhez mi is kellettünk. Rossz választás, nem megfelelő önismeret a választáskor, rossz személyiség - ha az - ), és elengedjük/elválunk.

Amit kedves 85% írt, teljesen egyetértek. NEM KELL partner a válás után sem egyből (sőt, nem is szabad beleugrani hirtelen egy másikba), sőt a későbbiekben sem. Ugyanúgy, mint a házasságkötés előtti időszakban, nem kell mindjárt az első férfi/nő karjába rohanni. Ha, jön a megfelelő partner jön, ha nem, nem. De, a pozitív remény/érzés kell, hiszen biztosan létezik olyan ember, aki nekünk teremtetett. :)

Jelenleg, nem látsz ilyet a környezetedben, neten. És?! Jelenleg nem látsz. Ez egy pillanatnyi helyzet. Lehet holnap a szülői értekezleten (ez most csak eszembe jutott) épp ott lesz.

Nem szabad ennyire leírnod magad, tényleg nagyon negatív vagy. Nem is értem egyébként, aki ennyi mindent elért az életben, aki ilyen kitartó, ebből kifolyólag egy erős ember, h nem bízhat magában...hiszen minden-minden téged bizonyít. Ha elindulsz egy másik úton, ott is te leszel, csak már az érett, erős te.

Csak pozitívan! :)

Ha nem a neten,30 feletti elváltként,hol?

Munkahely?Hát egyrész házinyulra nem lövünk másrészt egy kis női közösségben dolgozom,ahol egyszem(nős)férfi fönököm van.

Baráti körben szinte mindenki családos,és ugyanazok az arcok 20-25 éve(ami persze valahol pozitívum,de ebből a szempontból nem...)

Hobbihoz kapcsolódó dolgok,tanfolyamok...Hát ott is nőtöbblet van egyrész,másrészt szintén nem az én korosztályom jár oda(a legutóbb a nyelvtanfolyamon is szinte csak csupa középsulis meg egyetemista volt).

Szólítsak le pasikat a BKV-n vagy mi?

De hasonló a problémám a feni válaszló uriemberéhez...A korban hozzám illő valahogy kinéző pasasoknak a huszonéves lányok kellenek,a többiek akik rám írnak vagy jóval idősebbek nálam(azért max 10 évnél nagyobb korkülönbséget nem szerenék) vagy már bocsánat,de kritikán aluli a vagy külsejük, vagy a szellemi szintjük,vagy anyagilag vannak(pl a válás miatt) lecsúszva és "eltartót" keresnek akihez oda lehet költözni és nem gáz,ha a fizujából csak 50 ezer marad(már ha van munkája egylátalán)...

Ágnyeszka válaszához írom

Ha a nők tudatosan viselkednének és egyértelműen kommunikálnák a férfiak felé, hogy lenne keresnivalójuk, akkor nem itt tartana a társadalom. Nem vagyunk gondolatolvasók és nem szeretünk egy életen keresztül rejtvényeket fejteni.

20 év házasság után váltunk el, gyakorlatilag egyik nap hazamentem és azzal szembesültem, hogy az addigi életem mehet a kukába. Lehet olyan pesszimista egy férfi mint az 1 válaszoló és tapasztalatom szerint egyáltalán nem ritka. Soha nem fogok egy nővel anyagilag közös kasszán lenni, a történtek után meg pláne nem bízom senkiben. A volt nejem a gyerekekkel több mint 200km költözött, nagyon ritkán látom őket, inkább telefonon tartjuk a kapcsolatot. A régi házunk a múlté, a régi kocsim a múlté, most egy belvárosi lakótelepi lukban élem az életem, végig kellett asszisztálnom ahhoz, hogy a 2 kezemmel épített házat elveszik tőlem. 230-250k keresek túlórával, abból 60-70k a GYT, 100k a rezsi(számlák, biztosítások,telefon,súlyadó stb) és a maradék nagyrészt elmegy kajára.

Párkapcsolat? Kell a fenének, nem bízom a nőkben, nem keresem a társaságukat. Sok barát mondja, hogyha egészségileg lerobbanok ,akkor fogom igazán bánni, hogy nincs senki mellettem, de a fiamba azért még bízok. Ha sikerül a felvitelije, akkor visszaköltözik hozzám Pestre, talán az majd jobb kedvre derít, lesz miért és kiért újra küzdenem.

Sajnálom kedves 70%... Teljesen érthető, hogy kiábrándultál a nőkből. Illetve, úgy érzed, hogy kárba ment 20 éved. Nem, nem ment kárba. Vannak gyönyörű és okos gyermekeid, akikről még most is tisztességesen gondoskodol. Az is nagy segítség lesz, hogy hozzád költözhet a nagyfiad, nem kell koleszra vagy albérletre költeni. Két férfi meg jól el lesz együtt. :) Talán egy kicsit megnyugszol, és nagyon remélem, hogy újra megpróbálsz bízni a nőkben. Egyszer megégetted magad, még hozzá nagyon, innen szép felállni!

Vannak hasonló helyzetű elvált anyukák, ők mit nem adnának egy rendes társért...

Nem szabad feladni, ahhoz te még túl fiatal vagy. Vagy így akarsz még leélni 20-30-40 évet? Ugye, hogy nem.

Idáig a családodért éltél, ideje, hogy saját magadért éljél és legyél boldog!