A magyar nők miért olyan unottak, depressziósak?

"Mindig más miatt vagyok az. Amúgy utálom, hogy a nőktől jobban elvárják a vigyorgást. Kicsit olyan érzés, hogy a nő legyen a férfi hangulatjavítója."

Jézus..nem várunk el senkitől semmit értsétek már meg! Nem tudom mi ez a női mánia hogy a gonosz férfiak elvárják szegény nőktől hogy vigyorogjanak nonstop. Csak arról van szó hogy egy normál ember inkább olyannak keresi a társaságát aki vidám mint annak aki unott arcú. Pl. ha útbaigazítást kérek az utcán akkor olyantól kérek akinek pozitív a kisugárzása..nem pedig a "meg ne szólíts" kisugárzású embertől...ez szerintem evidens.

Amúgy a nők is szeretik a mosolyt. Nem hiszem hogy egy férfi sikeres lenne randin ha faarccal nyomná végig az egészet.

27 éves magyar nő vagyok, nem vagyok sem unott, sem depressziós, de reálisan látom a helyzetet, úgy hogy tessék:

- egyetemet végeztem, de egyetem mellett végig dolgoztam, egy kezemen meg tudom számolni, hány szabad hétvégém volt azokban az években. Ez a pénz arra volt elég, hogy magamat eltartsam tanulás mellett, mivel anyámék nem sok mindennel támogattak

- mivel anyámék nem támogattak gyakorlatilag semmivel, nincs autóm, lakásom, tehát mindent magamnak kell előteremtenem

- mivel nem saját ingatlanban élek, a biztonságérzetem nem éppen van a toppon

- mindent magamnak próbálok előteremteni, csak ebben a fosadék országban ilyen adóterhek és fizetések mellett rohadt nehéz, eladósodás nélkül pedig lehetetlen, hiába keresek az átlag felett

- nincs semmim, de tisztességesen dolgozom, de persze így is évek, mire egy hitelalap összejön, de a kormány keményen nyomja az arcomba, hogy szüljek már. Mire?? A 3 gyerekes nők adóterheit tovább csökkentenék, én az elsőt sem merem megszülni, mert ugye nincs hova, és a "majd lesz valahogy" az nem az én mentalitásom

- szeretem a munkámat és az önmegvalósítás számomra fontos, de az évek felettem is eltelnek, és mire beérne a munkám gyümölcse, lehet az utolsó petesejtem is elfogy

- a társadalom megannyi elvárást támaszt felém: nézzek ki jól, legyek csinos, sportos, legyen munkám, mert ha nincs, akkor ingyenélő golddigger vagyok, ha van és szeretem, akkor karrierista p*csa vagyok és miért nem szülök inkább

- helyt kell állni a munkahelyen, a bérezésem teljesítményalapú, ami plusz nyomást helyez rám, sok ügyféllel dolgozom és ezen kapcsolatok minőségétől is erősen függ az üzleti siker, tehát minden helyzetben helyt kell állni

- szerencsére egészséges vagyok, nincs semmilyen betegségem, de rendszeresen járok szűrővizsgálatokra és látom, hogy mennyire alul van finanszírozva az egészségügy, hogy emberileg milyenek az orvosok, hogyan bánnak velem, mennyi idő eljutni, így a rengeteg befizetett járulék ellenére sokszor magánrendelésre kell mennem

- emellett persze a temérdek befizetett adómból a sok ingyenélőnek jár ugyanaz az egészségügyi ellátás, ami nekem is

- emellett jelen van a mindennapi szexizmus, a széthúzó, gyűlölködő társadalom, hogy mindenki más életével, dolgával foglalkozik, hogy a kormány kiszipolyoz, miközben a méhemben turkál, mellette az apró-cseprő munkahelyi dolgok stb.

Na, szóval ezért olyanok a nők, amilyenek. És megjegyzem, én nagyon vidám nő vagyok, szeretek élni, élvezem a munkámat, és hálát adok, amiért ilyen nehéz helyzetben is pozitív tudok maradni. Persze, az is sokat segít, hogy tudom, hogy hamarosan külföldre költözöm. Ha nem így lenne, már valószínűleg elveszítettem volna a reményeim nagy részét.

33-as, tökéletesen megértelek és egyetértek.

Ez egy elcseszett ország, elcseszett társadalommal.

Persze a legtöbb keleti-blokkos ex-komcsi ország ilyen,

de mára már Mo. az egyik legrosszabb közülük morális téren. Remélem, sikerül elmenned innen egy jobb helyre, én is ezt tervezem.

(szintén átlag felett kereső, mérnök, 36F)