A magyar nők miért olyan unottak, depressziósak?

Egyetértek azokkal akik azt írják, hogy az egész társadalom depressziós nálunk.

A nőkön talán jobban feltűnik a depresszió, nekünk pasiknak mivel inkább rájuk fókuszálunk (jobb esetben).

Amúgy örülnék ha többet mosolyognának itthon a nők. És mielőtt valami feminista belém kötne hogy mi jogon várom el a mosolygást az nyugodtan tartsa ezt magában;)

Nekem is feltűnt ez. Én jókedvű férfinak tartom magam tehát kerülöm a depis nőket. Nincs velük bajom csak szerintem nem illek velük össze.

Szerintem egy nő úgy szép ha mosolyog:)

Egész Mo-ra jellemző a búvalb..szottság és a depressziósság.

[link]

Az egész társadalmunk beteg, negatív és csak panaszkodni tudnak az emberek. Soha nem jó nekik semmi.

Sok oka lehet a boldogtalanságnak: pénz, stressz, betegség, család, munkahely, párkapcsolat..stb.

Én is "búvalb.szott" vagyok, lehet beszólni miatta. De ilyen a vérmérsékletem, én meg azt nem bírom, aki folyton vigyorog, mint a tejbetök. Gyerekes, nevetséges, továbbá taszító a számomra.

Tudok jókedvű lenni, ha van rá okom, de hogy "sugározzam az (ál)-boldogságot", mint a beállított libák a szépségkirálynő-választáson, ez nem az én világom.

Mindig más miatt vagyok az. Amúgy utálom, hogy a nőktől jobban elvárják a vigyorgást. Kicsit olyan érzés, hogy a nő legyen a férfi hangulatjavítója.

Ma a hír miatt volt szar kedvem, hogy ha valaki leszül 3 gyereket, annak nem kell szja-t fizetnie, és már nagyon húznom kéne külföldre.

#26

"én meg azt nem bírom, aki folyton vigyorog, mint a tejbetök. Gyerekes, nevetséges, továbbá taszító a számomra."

Gratulálok. Szüleid büszkék lehetnének rád erre a kijelentésedre. Attól, hogy valaki vidám, még nem nevetséges, te h..lye gyerek. A boldogság belülről jön. Ha harmóniában vagy saját magaddal, szereted az életet, akkor nincs helye az életedben a búvalb..szottságnak, hanem vidám vagy, még a szemed is örül.

Aki pedig szívből boldog, annak nincs "(ál)-boldogságot" sugárzó tekintete, arca, mosolya. A művigyort ne keverjük már össze légyszi az életvidám, önfeledt mosollyal, oké? Mert a kettő ég és föld.

Inkább azon gondolkozz el, hogy miért vagy olyan, amilyen. És nem a "vérmérsékleted" miatt. Ez csak kifogás!

"Gratulálok. Szüleid büszkék lehetnének rád erre a kijelentésedre."

Szerencsére büszkék rám. De átadom, hogy üdvözlöd őket.

"Attól, hogy valaki vidám, még nem nevetséges, te h..lye gyerek."

Nem vagyok gyerek, hülye meg pláne nem, csak azért, mert nem értesz velem egyet.

Miért kell kioktatni? Te másképp gondolod, én meg nem szeretek mosolyogni, a semmiért... Mint írtam, ha okom van rá, akkor persze szoktam, sőt nevetni is tudok úgy, hogy közben a könnyem is folyik. De elég felületesen olvastad el az írásomat, azért írsz ilyen megalapozatlan dolgokat.

"Inkább azon gondolkozz el, hogy miért vagy olyan, amilyen. És nem a "vérmérsékleted" miatt. Ez csak kifogás!"

Szoktam gondolkodni, talán azért is vagyok ilyen. :)) Tudod, az élet nem egy cukormázas torta, hanem egy kőkemény valóság. És nagyon törékeny és nagyon múlandó. Ha valaki kellő komolysággal áll hozzá, az ezt beláthatja. Hiába leplezed a pillanatnyi boldogsággal. Vérmérséklet meg létezik, már az ókorban is 4 alapvető habitust különböztettek meg egymással. Egy flegmatikusnak is hiába magyarázod, hogy milyen jó dolog lázba jönni egy valami újdonságtól. Nem fogja érdekelni. Nem takarózni akarok, nincs rá szükségem. Szerencsére nem kell neked megfelelnem. De köszi az életvezetési bölcsességeidet, majd talán egyszer hasznát veszem.