Miért várják el mindig a lányok/nők hogy a fiú/férfi kezdeményezzen?

*levelekkel és *maradhatsz

Sorry gyorsan pötyögtem

Tudni kell olvasni a jelekből.

Bejár a munkahelyemre egy férfi, nem hívtam el randira sosem, nem kérdeztem tőle személyeset sosem, mégis tudja, hogy bejön nekem.

Szeretünk egymással "játszani".

Az már egy másik kérdés, hogy miért nem lépünk tovább...

Kezdeményeznek.

Az első néhány kapcsolatomban a lányok kezdeményeztek.

De ezt ne úgy várd, hogy virágot nyomnak a kezedbe és megkérdezik, hogy "na, akkor járunk?".

Mulyák vagytok. Ez generációs betegség, ne izgulj. Nem tudtok kapcsolatot kezdeményezni, és nem tudtok puhatolózni sem.

Én nőként soha nem emlékszem olyanra, hogy egy férfi felcsípet közvetlen a "van barátod?", " Megtetszettél, nem randizunk?" kérdésekkel.

Ellenben született kapcsolat abból, hogy "Nem tudod mennyi az idő?" "Jó fele megyünk a városhoz?"... stb.

Ahogy én sem kérdeztem meg soha egy férfit sem aki érdekelt, hogy tetszem-e neki, vagy mit gondol rólam. Mindigy valami ürüggyel kapcsolatba kerültük azt fenntartottam pl. azt hazudtam azért megyek én is pont azzal a késői vonattal amivel ő, mert benn maradok matek korepen.

És ezen idő alatt úgy is beszélgetünk és megismerjük egymást, majd tereljük a beszélgetést az érdekesebb témák felé és kiderül ha érdekeljük egymást.

Az ismerkedést mindenkivtúlgondolja, pedig nagyon egyszerűen 0 bukási eséllyel meg lehet oldani, ha az ember nem szociális analfabéta.

Érdekes, engem sosem kerestek meg ilyen ürügyekkel a lányok 21 éves létemre. Valamint én sem látom értelmét, hogy valakit megkeressek ilyen körmönfont megoldásokkal. Ha megtenném sem lenne sok eredménye.

Abban egyet értek, hogy a lányok is kezdeményeznek a valóban jó külsejű fiúknál. Az, hogy volt már valakinek barátnője nem jelenti azt, hogy annyira vonzó pasi, hogy sorba álljanak a lányok nála, és fel legyen háborodva ha nem kezdeményeznek a nők.

Kezdeményeznek, maximum nem nálad. Majdnem az összes volt kapcsolatom úgy alakult ki, hogy én kezdeményeztem, és párommal is így jöttünk össze.

Továbbá: te milyen jelet adtál ezeknek a lányoknak annak idején? Semilyet? Miért? Mert tapasztalatlan voltál, tutyimutyi, és láthatóan nem sokat fejlődtél előre, inkább csak hátra.

De ez azokra a nőkre is igaz, akik tátott szájjal várják a sültgalambot. Ha akarsz valamit, tenned kell érte, ilyen egyszerű. Ha te pár kudarc után feladod, ahelyett, hogy tanulnál a hibáidból, és fejlesztenél némi szociális készséget, az a te bajod. Te szenvedsz tőle, nem más.

Én kezdeményezek beszélgetést, flörtölök, és ha olyan a helyzet, egyértelmű célzásokat adok (pl megérintem). Aki képes észrevenni ezeket és randira hív, annak nyert ügye van. A dolog ott bukik meg, hogy sokan (mai huszonéves korosztály) fel sem fogják ezeket. Velem is megtörtént, hogy tizenévesen tetszett valaki, flörtölgettünk, találkozgattunk. A találkozókat általában én kezdeményeztem, tehát mondhatjuk, hogy többször is randira hívtam, közel ültem hozzá, néha megérintettem, és... semmi nem történt. Csaknem 10 évvel később bevallotta, hogy a gimiben végig odavolt értem, és sajnálja, hogy ő nem tetszett nekem.

Azért nem kezdeményezek ennél határozottabban, és nem hívok randira egy férfit, mert ha az egyértelmű jelekből nem képes észrevenni, hogy tetszik nekem és lépni valamit, akkor a jövőben valószínűleg komoly problémáink lennének.

Lehet panaszkodni, hogy hová tűnt az egyenlőség, de ha egy nő hív randira egy férfit, és visz virágot, és hazakíséri, akkor rögtön jönnek a megjegyzések, hogy rbanc, túl könnyen adja magát, haszonleső, femináci és a többi. A férfi pedig megkapja, hogy milyen töketlen és papucs, és milyen férfiatlan, hogy hagyja magát irányítani.

Tetszik vagy nem tetszik, a mai társadalmunkban a nőknek általában a magabiztos és határozott férfiak jönnek be, akik nem félnek kezdeményezni. Lehet emiatt háborogni és sztrájkolni, de ez nem változtat a helyzeten.

Kezdeményeznek a nők is, de az ismerkedés is olyan dolog, amit tanulni kell, és nagyon sokat számít, mennyire tudsz idomulni az egyes emberekhez, hogy jól válaszd meg, kivel hogyan kommunikálsz.

Van, aki már azt kezdeményezésnek veszi, ha köszönsz neki, pedig lehet, hogy te semmit nem akarsz tőle, más előtt meg kb. le kellene vetkőzni, hogy egyértelműnek tekintse a kezdeményezésedet.

Mindenki másképp szocializálódik, másképp nevelik a szülők, van, akit nagyon szoros pórázon fognak, mást meg jobban elengednek, sőt, testvérek között is vannak eltérések, nálunk pl. engem, a lánygyereket, nagyon visszafogtak, öcsémet meg nagyon elengedték. Ebből persze lettek is konfliktusok, lettek nehézségeim emberi kapcsolatok terén, és a szüleim mai napig nem értik, mi a problémám, ha felhozom nekik ezeket a dolgokat.

Hát én nő vagyok, de a legtöbbször amikor kezdeményeztem, akkor az nem tetszett a férfiaknak. Lehet rágörcsöltem. Meg ugye minden férfi más, nekik ez nem jött be.

Ilyenkor azért megértem a félénkebb férfiakat.

Mostani barátomra is én írtam rá, és én voltam nyomulósabb. Több éve együtt vagyunk. Ő visszahúzódóbb.

Van olyan barátnőm, aki negyven éves és egyáltalán nem volt hajlandó eddig kezdeményezni. Most már igen, de sokszor kéreti magát, dühös lesz, ha adott férfi nem kezdeményezőbb. Lényegében jó ideje csak ült és várt.

Szóval van erre példa, bizony.