Mi ez a nagy "diplomás-diplomással"szakmunkás-szakmunkással" láz?

Echte vidéki mentalitás. Ott azt hiszik, hogy attól mert van valakinek diplomája attól különb ember a szakmunkásnál.

Hát mostanság igen látszik, hogy ez nem így van, mert némely szakmunkás úgy iskolázza le a diplomás egyedet, hogy öröm nézni:D

Nekem az a tapasztalatom, hogy kevés esetben működik az, ha túl nagy a végzettségi különbség a két ember között. Egyszerűen más érdekli őket, máshogy ragadják meg a világot. Én olyannal nem tudnék összejönni, akivel totál más a világnézetünk és az érdeklődési körünk. Ezért pl. egy mérnökkel se tudtam soha komolyabban beszélgetni, pedig a mérnök is diplomás, meg én is. És most nehogy megsértődjenek a mérnökök, mert több barátom is mérnök, csak párkapcsolatnál nekem más is számít.

Szóval sok összetevős a történet.

"nincsenek azon a szellemi szinten, mint a legtöbb diplomás"

Ha-ha-ha, hát ez vicces, csak az én példámból kiindulva: mindenből ötösre érettségiztem, nyelvvizsga, egyéb plusz pontok, bárhová felvettek volna, mégsem tanultam tovább, mert dolgozni akartam. A sok osztálytársam, akik meg kettessel-hármassal végigbukdácsolták az éveket, elmentek valami büfé szakra, vagy fizetősre. Nem bántam meg, jól keresek, és nem is tartom magam h.ülyébbnek náluk. Sok diplomással meg az a baj, hogy lehet, hogy a sok felesleges baromságot bemagolják a felsőoktatásban, de az élethez meg buták maradnak.

Ez azért van, mert más az érdeklődési kör. Nem a pénz miatt. Nekem voltak nem diplomás baratnőim. Egyrészt a szakmunkások élete tervezhetetlen. Kevés a fizetés, cserébe a munkaidő akkor van, amikor a főnök úgy gondolja (kereskedelem). Nem lehet erre életet alapozni. Én 8.16 vagy 9.17 vagy éppen kötetlen nappali időben dolgozom.Ha éjjel, azért meg 3x annyit fizetnek és egy délelőtt alatt kialszom. Munka után beülünk a barátokkal meginni valamit, beszélgetünk aztán hazamegyek, híreket olvasok, könyvet olvasok, edzeni járok vagy ilyenek. Este meg leugrom kocogni. Reggel szintén edzéssel indítok munka előtt meg főzéssel, ha kell.

A barátnőm ezzel szemben hazajön, telefonált a baratnokkel (jelzem, órákat), aztán vicces mémeket nézett Facebookon meg sorozatozott... hétvégén meg csak tv-zett meg elment fodrászhoz meg kormoshoz és arról beszélt, hogy ki kit csalt meg, ki kivel kavar, ki hogy néz ki (ezek a tv celebek) és ő ezekről mit gondol. Mert a munkahelyén mindenki ezekről beszélt.

Amikor mondtam, hogy csináljunk valami ertelmeset. Menjünk el valahová társaságba a barátaimmal vagy társasozzunk...ő nem, mert butának érzi magát. Mondom akkor tanuljál, van rá pénz...ő biztos nem. De nyaralni menjünk el mindig meg az autó legyen. Ezek fontosak.

Kibukott az is, hogy én ráérek ő meg fáradt mindig meg "te úgyis egész nap itthon vagy, miért nem csinálod meg ezt vagy azt...". A végére agyrém volt.

Másik ilyen barátnőm meg este hazaesett hullafáradtan (pultos), hobbi semmi, téma az ivás meg hogy ki mekkora f***fej volt a bulin... füstölt mint a gyarkemeny. én meg éjjel aludnék, mert másnap dolgozom, meg a f***nak sem hiányzik, hogy a barátnőmre állandóan ilyen diszkós idióták nyomuljanak, neki meg ehhez vigyorognia kell a jatt miatt.

A harmadik meg egy életvidám lány volt, csak éppen amikor 12 óra után hazajött, alig élt. Ha a főnök túlórát rendelt el, ők vigyazban állva túlóráztak (azaz mindig). Felmondani nem tudott, mert eü-ben dolgozik, ott nincs sok választás.

Szóval hazajött, mint egy zombi és engem nyúzott, hogy foglalkozzam vele, beszélgessünk. Este 11-kor. Akarmirol beszéltünk, támadásnak vette meg a vicceken amiken amúgy nevetett, ilyenkor ízléstelennek tartotta, teljesen negatív volt és amikor elmondtam, hogy teljesen más ilyenkor, persze kikérte magának, hogy ő mennyit dolgozik,mit várok tőle?

20-24 közötti lányokról van szó.

Na itt jöttem rá, hogy ezt soha többet. Itt lett elegem.

Nőktől is hasonló sztorikat hallok a férfiakról. Hazajön, hullafaradt, meccs, sport, sör...asszony meg mit agyal? Jól keresek, nem? Akkor? Hagyjál békén.

28/F

"Mert a parkapcsolatokban munkarol kell beszelni? Nem masrol...aaa nem."

Kicsit sarkított ez a kijelentés. Rengeteg másról is tudunk beszélni, de nekem úgy teljes az élet, hogy a párom segíti a munkámat és bátran tudok rá támaszkodni, a véleményét kikérni.

Nem véletlen, hogy sok olyan munkánál - bár ezek inkább hivatások, ami az ember egész életét igénybe veszi, hogy így mondjam, ott a pár mindkét tagja az, pl. orvos párok. Nem azt mondom, hogy egy orvos - nem orvos pár nem jöhet ki jól, csak mégis sokan azért választanak hasonló párt, mert könnyebb vele megosztani a munkából fakadó dolgokat és persze az érdeklődésük is ugyanaz.

Lehet ez neveltetés kérdése is, hogy a család tolja rá az emberre, aki elég befolyásolható ebben, főleg, ha azt is tapasztalja. De nem csak papírok terén, hanem más téren is előjön. Például anyai nagyanyámnak mániája, hogy csak keresztény, vallásos emberrel jöjjünk össze, neki más szóba sem jöhet, már említettem neki, hogy nekem ez nem számít, ha alapvetően jól kijövök valakivel, de ettől ő még hajthatatlan a témában.

Van még egy dolog, ami eszembe jutott. Manapság egyre gyakoribbak a munkahelyi kapcsolatok, mivel életünk jelentős részét ott töltjük, és egyszerűen kialakul, kollégák között meg jellemző a hasonló végzettség.