Lányok! Ti járnátok olyan pasival, aki munkanélküliként képzeli el a jövőjét?

Abba most nem mennék bele, hogy ez mennyire reális, mert nem ez volt a kérdés (amúgy a többieknek igazuk van, nem túl reális, de tegyük fel, hogy így van).

Hát megmondom őszintén nekem ez egy baromi unalmas életnek tűnik. Én már most nyáron is halálraunom magam és örülök, hogy vége van és mindjárt kezdődik az egyetem.

Biztos van lány, akinek bejönne ez az életmód, de én az ingerszegény környezetet nem bírom, az agyamnak kell a stimulálás. Emellett én olyan partnert képzelek magam mellé, akinek vannak céljai meg álmai, és nem csak az, hogy úgy ne érezze magát rosszul a haláláig. Amit te szeretnél, az nálam már kb a nevetgélve várom a halált, whatever kategória. Szóval ez nekem így abszolút nem, én olyat keresek, aki osztja a tudomány iránti elhivatottságomat és akivel közösen munkálkodhatunk az emberiség tudásából alkotott információhalmaz horizontjának tágításán. (értsd: kutató leszek)

Egyébként meg, ha már ennyi szabadidőn van, én arra bátorítanálak, hogy olvasd el Voltaire: Candide című örökbecsű (egyébként gimnáziumban kötelező) művét, ha még nem tetted. Az aránylag keveseknél működik, hogy 5 gyakoris emberke a lelkére beszél valakinek (sorry, srácok, ez nem titeket minősít, csak a mentalitást), de az még talán adhat új szemléletet, ha olvas valamit.