Tényleg olyan nagy negatívum a nőknél az, hogy még nem volt párkapcsolatom és válogatós vagyok?

Nem tehetek róla, de nekem tetsző nőkkel nem akar semmi se összejönni, csak olyanokkal lehetett volna, akik nem tetszenek. Sok nőtől hallom azt, hogy becsületes dolog az, ha nem mászok rá bárkire és megválogatom, hogy kivel legyek együtt, de úgy látom nem mindenki szereti azt, ha még nem volt szerencsém találni valakit. Ez kicsit ellentmondásos, mert ha tényleg azt szeretnék, hogy megválogassam a partneremet és ne érjem be bárkivel, akkor miért gond, ha esetleg peches voltam és nem találtam még magam mellé senkit?

Egyet leszögeznék, nem tanítónénit keresek magam mellé, nem szeretem, ha valaki felveszi ezt az elnyomó stílust, csak egyenrangú párkapcsolatba tudom magam elképzelni. Amikor nagyképűen kijelenti valaki azt, hogy nem akar tanítónéni lenni, ilyenkor megnyílik a bicska a zsebembe, de ráadásul úgy, hogy nem is kell tanítgatni, mert új partnernél úgy is előlről kell kezdeni mindent, mivel minden lány más. Nem hiszek abba, hogy úgy működne ez, mint az álláskeresés és az első nő az kezdőmunkakör míg a későbbi az haladó és tapasztalat szükséges munkakör. Nem szeretem mikor az állásinterjú színvonalára gyalázzák le az ismerkedéseket.

Úgy látom elég kényes témakör ez és, ha esetleg végre tetszenék egy olyan lánynak, aki nekem is tetszik, akkor szeretném, ha emiatt nem lennék kevesebb a szemébe, helyette végighallgatna, mert elég összetett történetem van erről. Tanítónénis kifejezéssel a világból kilehet engem kergetni, mivel taszít a fölényeskedés és ráadásul általánosító, következetlen is.