Szerintetek hogyan lehet a mai vilagban nokent helytallni?

Te választottad ez a szakot, te szerettél volna orvos lenni. Senki sem kötelezett erre téged. Viseld tetteid után járó következményeket.

Azt csináld, amit a szíved diktál. A karrier és a kapcsolat nem zárja ki egymást feltétlen.

Ne azt csináld, amit az apád mond, ha te háziorvos szeretnél lenni, akkor legyél az.

A te életed, a te döntéseid, a te felelősséged.

Azt azért ne feledd, hogy nem minden a diplomás papír. Lehet valaki diplomásan hót ta...hó paraszt és lehet valaki egyszerű szakmával is kedves, figyelmes, megértő, aki úgy szeret téged, ahogy vagy.

Az emberi értékek nem papír függvénye.

-Ne mérd a férfiakhoz magad. Nem is értem miért kell ezt így kiemelni, nekem sosem voltak ők a viszonyítási pont.

-Ne próbáld meg másokra kenni a saját döntéseidet. "igazabol ezt a nagy karrieresdi vagyat a mai feminista kornyezet ebresztette e bennem" Vállald csak fel, hogy 18 évesen más volt a szempont, mint most. Telt múlt az idő és más lettél, sokan vannak így. Amúgy meg ez egyáltalán nem "mai", kivéve, ha történelmi léptékben nézed, mert úgy az elmúlt száz évet végül is vehetjük mainak.

-Leszarod apádat és azt csinálod amit akarsz. Nem a karriertől leszel független erős nő, hanem hogy ragaszkodsz a döntéseidhez. Ezt komolyan magyarázni kell a harmadik évezredben? Ha elmennél muffinsütőnek akkor is több tiszteletet érdemelnél, mintha asztronauta lennél apád nyomására.

-"Hogyan lehet nokent ezt a sok szerepet, amit manapsag vinnunk kell, osszeegyeztetni?" Meg fogsz lepődni: nincs olyan, hogy kell. Azt csinálsz, amit akarsz, mert a tövény erejével nem kényszeríthetnek se a karrierre se a főállású anyaságra. Pletyka és szemöldökráncolás pedig mindig volt és mindig lesz, ezzel nem lehet mit csinálni.

Inspirációnak ajánlom ennek a nőnek a blogját. Háromgyerekes anya, csomó szuper projektje van, fut, átússza a Balatont, gyönyörű és jó a humora, a blogja pedig nem a szokásos unatkozó szépasszony lelki nyenyere, hanem nagyon fontos társadalmi feladata van: áltudományok és tévhitek ellen harcol.

[link]

Lemaradt a link

Nagyon is értem, mert nekem is volt ilyen dilemmám, csak én már előbb meghoztam a döntést. Szakot váltottam, amit össze tudok egyeztetni a családdal, de se éhen halnom nem kell és a kihívásokról sem kell lemondanom, mert a tiszta háztartásbeli, ős-női lét is csak egy fél-élet lenne számomra, mint az önfeladó karrierizmus.

Amúgy hadd tegyek fel neked néhány kérdést. Van barátod? Megkérték a kezed? El tudnak tartani? Ezek a problémák ha jól sejtem még a kanyarban sincsenek, szóval ezt most nem tudod megoldani. Az persze jó, hogy előre gondolkodsz, ez dicséretes, mert sokan csak az utolsó pillanatban jutnak el ezekhez a felismerésekhez.

Sok nő meg tudja oldani a karrier és a család összeegyeztetését. Minden tanáromnak minimum két gyereke van, szóval nem lehetetlen. Nekem az volt az áttörés amikor azt tudtam mondani magamnak, hogy annak ellenére, hogy ez lehetséges én nem akarom. Egyszerűen lusta vagyok arra az erőfeszítésre, mint ők.

Hogy mi számít menőnek az azért nem olyan egyértelmű, mint hiszed. Én jobboldali körökben mozgok és itt a nő karriere a család gondolat dívik. Szerinted mennyire lógok ki ebből a természettudományos érdeklődésemmel? És ha ennek rendelném alá az életemet vajon boldog lennék? Nem hiszem.

A párom sem várja el tőlem a klasszikus női szerepeket. Pont azzal ártanék a kapcsolatunknak, ha kisebbrendűségi érzetből meg megfelelési kényszerből magunkra erőltetnék olyasmit, amit csak a környezetünk tart helyesnek, de még ott se mindenki.

Tudom, te most úgy érzed, hogy minden szem rád szegeződik és ezernyi elvárásuk van feléd. Az igazság az, hogy bárhogyan döntesz úgyis el fognak ítélni. :P Tök mindegy mit csinálsz, akkor már csináld azt, amit szeretnél. De ugye még csak egyetemista vagy, szóval olyan nagy döntéskényszerben nem vagy, csak agyalsz ezen.

Tudod mit gyűlölnek a férfiak a nőkben? A határozatlanságot. Az csak egy legenda, hogy nem szeretik az erős nőket. Ezt az erőszakos, veszekedős nők terjesztik. A férfiak nagyon díjazzák, ha nem kell egy nőt állandóan vigasztalni, terelgetni és napokat várni, mire meghoz egy döntést. Szeretik, ha egy nő tudja mit akar és nincs tele az élete kérdőjelekkel, amiket a férfinak kell megválaszolni és viselni ennek a terheit. Csak annyi a dolgod, hogy ragaszkodsz a vágyaidhoz, apukádnak (és bárkinek) pedig nem szemlesütve adod ezt elő, hanem a szemébe nézel, teszel egy kijelentést. Ha elkezd győzködni szépen megindoklod neki. Gondolom tisztában van az ember szaporodásával, nem lesz neki olyan nagy meglepetés, hogy miért nem akarsz világraszóló karriert.

én vagyok meg ilyen aki nem tud egyszerre karriert és kapcsolatot építeni..

megoldások:

-vagy mezei leszel (amivel semmi baj) és lesz családod

-vagy felveszed a szingli, karrierista férfiak keménységét (sőt még többet is mert egy nő ki van téve szavak, tettek általi kezdeményezésnek) és letojod ki mit presszionál rajtad

-vagy kitalálsz jobbat :)

2xf

Orvosiról nem tudok nyilatkozni... Viszont mérnökként bennem is előjött ez, főleg, hogy sajnos csak az első diplomám után jöttem rá, mit szeretnék csinálni.

Én úgy vagyok vele, hogy a párkapcsolatot most félreteszem és megpörgetem a tanulmányaimat. Ez a fontosabb és úgy érzem, ez kevesebb fejtörést okoz számomra, az ember életéhez pedig a barátok és egy párkapcsolat általában igazodni szokott, ha igazán jó.

Azt nem tartom "reálisnak", hogy nem tudod magad formában tartani az orvosi mellett. Elhiszem, hogy egy nagyon kemény szak, de azt mondani, hogy nincs időd magadra... Ez túlzás. A mérnökinfó sem könnyebb, mégis belefér heti 4-5 edzés és mégis egyenesben vagyok, mert meg lehet szervezni, csak akarni kell. Igen, nehezebb, de jut időd magadra, sőt, sokkal könnyebb az életed, ha sportolsz is, legalábbis nekem sokat segített a rendszeres élet összerakásában. Amondó lennék, hogy vedd sorra, mivel töltöd a napod és próbálj meg heti 1-2-vel kezdeni. Ha azt el tudod bírni (és fogadni mernék, hogy szeretni fogod, mert kikapcsol és feltölt), akkor lehet emelni a mennyiségen. Legfeljebb kevesebb sorozatot néz az ember és kevesebb buliban vesz részt. Utóbbi amúgy sem tanácsos, nálunk is a 3 éve gólyák a legnagyobb partyállatok... Persze, jó néha kirúgni a hámból, de attól felnőtt a felnőtt, hogy tudja ezt a kötelességeihez igazítani és a fontossági sorrendben berakni utolsó előtti helyre. Nem leszel lestrapált, csak próbálj meg úgy tanulni, hogy az minőségi legyen és jelen legyél, mert annak semmi értelme, hogy belefásulsz. És elhiszem, hogy vannak beleszakadós időszakok, de az pár hét maximum. Emiatt pedig igazán nem kell lemondanod azokról a programokról (főleg a sportról), amik segítenek neked megakadályozni, hogy kiégj és belefáradj. Nem a pasikért kell csinálnod ezt, hanem magadért.:) De ha nem szeretnéd, nem kell emiatt rosszul érezned magad, mert nem (csak) a sport és a sok magaddal való macera (aminek a fele nem is számít) tesz jó nővé. Persze, elhagyni sem ér magad, de jó nőnek (vagy férfinek) lenni fizikai értelemben szerintem könnyebb, mint ahogy egyesek hiszik onnantól, hogy kialakít az ember egy rutint. Bár ez csak az én véleményem.

Nem kell, hogy idegsebész vagy prof legyél, ha ezek nem a te álmaid. De fogadni mernék, hogy a férfiak többsége már attól összetenné a kezeit, ha lenne egy rendes végzettséged, nem várja el az ilyen flancot. Nyilván neked kell eldöntened, hogy neked ez ér többet + x év tanulással és mégtöbb energiával (nekem megérné), vagy az, hogy az életed más területére összpontosíts helyette. Annyit viszont mindenképp tudok mondani, hogy az ember ne a párkapcsolatához igazítsa az életét, hanem keressen egy olyan párt, aki illik az életébe. Annak sem a magam, sem a te szempontodból nem látom értelmét, hogy legyen egy fickó, aki sürget a családalapítással és ímmel-ámmal nézi, ahogy kiköhögök egy mesterszakos diplomát is, zárva ezzel ténylegesen a tanulmányaimat... Viszont simán találhatunk olyat, aki hasonló értékrendű, mint mi és akinek mi sem természetesebb, mint egy szép, kerek karrier, tanulni 30 éves korig és ha még működik, az idővel némileg szembeszállva, családot alapítani. Én is késői gyerek vagyok, édesanyám 40 évesen szült és mi is normális család vagyunk. Nem tudom, hogy lehet-e gyerekem és ha igen, meddig, de úgy úgysem vállalnék, ha nem érzem rá magam készen és ha emiatt le kell mondanom arról, hogy tisztességesen befejezzem a tanulmányaimat és karriert építsek. 32-35 éves leszek addigra, de ha lehetek anya, akkor olyan anya leszek és úgy, ahogy akarok lenni és szerintem ez a gyerekem szempontjából sokkal többet fog számítani, mint az, hogy kipottyantsam. Szerintem ezen is érdemes elgondolkodni. Mert ha ez így van, nem kell választanod, csak egy időben, egy fenékkel egy lovat megülni. Ha a férjed hasonló mentalitású, mint te, támogatni fog, ha nem, akkor meg miért lenne a férjed? És itt megjegyzem, persze, választhatod azt is, hogy "mezei háziorvos" leszel és a legkevésbé sem kell magad emiatt szégyellni. De ne azért legyél az, mert a vilád rád erőszakolja, hogy 30-ig legyél anya, mert utána már öreg leszel meg csúf meg terméketlen, aki addigra nem fog már normális férjet fogni (és nem is kell, rengeteg ember lehúz 10 évet is együtt egy gyerek előtt, addig meg építkezik és dolgozik, járja a világot és éli a gyermektelen házasok boldog mindennapjait). Ez nem így működik, ahogy a társadalom belénk akarja verni, bakker! És sokkal inkább a minőségre kellene figyelnünk és arra, hogy "MILYEN" gyermekünk lesz, nem arra, hogy "MENNYI" és "MIKOR", főleg egy olyan világban, ahol nem a kihalás veszélye fenyeget, hanem inkább az fáj, hogy mennyi diszfunkcionális, elhanyagolt gyerek van, főleg fiatal, félkarrierista szülők porontyai.

Én a helyedben kikapcsolnám most a gépet és lekuporodnék valahova a szobában, ahol nem zargatnak. És eldönteném, hogy NEKEM mi a fontos, nekem mit jelent élni és jó nőnek lenni. És ahhoz mérten alakítanám az életem, nem aszerint, hogy más mit tart jónak, mit vár el, mire húzza a száját és hogy definiál. Mert bizony van, akinek már azzal elvetted a kedvét, hogy orvosnak tanulsz, innentől meg bele kell sz*rni, hogy kinek mi felel meg és mit akar belőled csinálni. Lesz ember, aki minket fog lenézni (ismerek párat) és lesz ember, aki a háziasszonyokat és a fiatal anyákat nem érti. Én sem, de sok kollégám sem, aki akar gyereket ennek ellenére, csak máskor és máshogy. Mindenkit szét lehet kapni és le lehet szólni amiatt az életút miatt, amit magának választott, épp ezért nem kellene másra figyelni. Akkor sem, ha néha nehéz eldönteni, hogy amire vágysz, az a te álmod, vagy az övék.:)

Hajajaj, ilyen nálunk is volt.:D Mikor az 500-as előadóban nyíltan kimondta az egyik oktatónk, hogy "a nőktől nem kell sokat várni, dehát nem felvételiztethetünk nemek szerint"... Most erre mit mondjon az ember.:D

Mindenkinek a szemében leszel kevesebb valami miatt, mert mindenki másban hisz. Ők abban, hogy a két nem ennyire eltérő, mások pedig örülnek egy nőnek a csapatban és kinéznek belőle (és elvárnak tőle) pont annyit, mint egy férfitől. Nem mondom, hogy a nem nem számít, de nem kell férfiakkal versenyezned és attól tartanod sem, hogy erre bárki kérni fog vagy hogy ez annyira markáns lenne, ahogy egyesek hangsúlyozzák.

Van, aki a nők hasztalanságában hisz, más Istenben. Megint mások meg az oltásellenességben. Egyiket sem sikerült 100%-ban igazolni, sőt... Legyen ez meg mindenkinek a személyes agymenése.:)