Mit tehet a lány, ha csak a szexet ajánlják fel neki? Azon kívül, hogy lelép, mert neki nem ez kell.

19: Észrevettem, amint észrevettem, le is zártam. Volt, hogy az első randin levágtam, volt, hogy a nyolcadikon jött ki a srác a szerepből (vagy sajnált meg, hogy reménykedem, nem tudom).

20: Tudom, esélyt adni kell... De nekem ez most lelkileg nem esne jól. Ilyen állapotban a legjobb, ami velem történhet, ha egy időre nem kell foglalkoznom a párkeresősdivel és jegelhetem a témát. Olyan, mint mikor sokadszorra kapsz rosszul elkészített steaket. Egy ideig nem fogod kívánni.

21: Nem tudom, hogy jön ez ide. Attól, hogy valakinek sokkal rosszabb, mint nekem, még nekem sincs okom örülni és nekem sem lesz jobb és segíteni sem tudok rajtatok. Sokszor örülnék, ha szexre sem kellenék, akkor legalább nem kellene folyamatosan résen lennem, mert aki akarna tőlem valamit, legalább nem taktikázna nagy eséllyel.

24: Nem fogok hencegni a belső értékeimmel, de vannak. Elég sokat foglalkoztam magammal belsőre, elég nyitott vagyok a világra, ötletes, kellemes embernek tartom magam, aki bármilyen érdekes vagy szokatlan dologra fogékony és imád tanulni. Megtanultam magamra figyelni, megtanultam bánni az érzéseimmel, tudom már, mire van szükségem és azt is, hogy hogyan érjem el a céljaimat az életemben (nyilván azt, amiről csak én tehetek, ami csak rajtam múlik). Önálló vagyok, önálló gondolkodással, aki szeret és tud szeretni és gondoskodni a párjáról, nyitott a párja és a számára fontos emberek dolgaira és aki úgy kezel konfliktust, hogy leül beszélni.

Nem, nem vagyok szuperember, csak olyasvalaki, akit elég jól neveltek és elég sokat tanítottak intézményes és nem intézményes kereteken belül is arra, hogy egy felelősségteljes, normális értékrendű felnőtt legyen. Szerintem épp elég, hogy nincs úgymond rám gond egy kapcsolatban és nem viszek a másik életébe fölösleges drámákat, vagy anyagi és egyéb terheket. Számomra is ez lenne egy kapcsolat feltétele, nyilván amellett, hogy a szexualitás és a közös érdeklődés, szórakozás passzoljon. Ez jelenleg is passzolt a legtöbb emberrel, akivel nem, ott is nyitott voltam arra, hogy megnézzem, mit szeret, mivel foglalkozik és legalább abból is profitáljak, hogy megismerem azokat az elfoglaltságokat.

25: Nem akarlak meggyőzni. Vannak ilyen emberek, akiknek nem tudok elég érvet mondani, ahogy nekem sem elég nyomósak a te érveid. Mert nem érzem őket a magaménak. Most leszek a nyáron 22, életemben először 18 évesen volt párkapcsolatom. Mégsem éreztem soha, hogy nekem az ne lenne jó, vagy ne élvezném a monogámiát, egy csöppet sem tehernek érezve. Nem fog ez már változni, ilyen vérmérsékletű vagyok egyszerűen, aki megbolondul, ha olyan embereket is az életében kell tartania, akikhez nem kötődhet. Megvagyok egyedül, de kapcsolatot csak fekete-fehérben látok: vagy nem a párom és nem adok neki semmit, amit a páromnak adnék, vagy a párom és hagyja, hogy ne csak a közös programok és a szex legyenek, hanem a kötődés és az is, hogy ő a jövőbeli terveim részese lehessen. Ilyen vagyok. Elég stresszes és változatos (lesz) így is az életem a munkám miatt, nem hiányzik ez a bizonytalanság és csapongás még a magánéletembe is. Szerintem teljesen normális igény és teljesen megéri ilyennek lenni.

viszont nincs benne féltékenykedés

Egy normális önértékelésű nő mellett sincs, ha a párja tisztességes és nem szórakozik a jó ízlés határain túlmenően is más nőkkel.

megfelelési kényszer ("jaj, mit szólna hozzá a párom, ha elmondanám neki, mi a titkos fétisem?")

Egy normális kapcsoaltban a felek beszélgetnek szexről és másról is, szex előtt-közben-után. Más kérdés, hogy egyeseknek a fejében az van, hogy még szellenteni meg elmondani a korábbi partnerek számát sem szabad, gondolom, magukból és a saját intoleranciájukból indulnak ki. Nálunk sem itthon a családban, sem a párommal közöttünk nem volt soha divat tabukat szülni. Mindenről beszéltünk akkor és úgy, ahogy és amikor igényelte valamelyikünk.

egymás korlátozása ("miért mész megint a haverjaiddal sörözni?")

Meglepőnek tűnhet, de a nők is járnak ilyen helyekre. Még együtt edzeni meg táborozni is a barátnőikkel. Nyilván sem kapcsolatban, sem szingliként nem egy normális élet ismérve, ha valakinek ez egy rendszeres, hetente sokadszorra is élvezetes tevékenység, amiben kimerül a szabadidős tevékenysége.

jópofizás a szülőkkel és rokonokkal ("és mivel foglalkozol, Peti?... ja, az még Julcsi előző pasija volt") stb.

Én mindig szerettem megismerni új embereket és a párom családjánál lenni. Karácsonykor együtt sütögettünk az édesanyjával, az én szüleimnél pedig aligha vannak jófejebb és lazább emberek, főleg a barátaimmal és a párommal szemben. Nem mellesleg, ha a párom nem imádott volna apámmal beszélgetni, hanem azt mondta volna, hogy neki ez nagyon nehéz és nem szívesen van nálunk vendégségben, megoldottam volna úgy, hogy ezeket az alkalmakat ritkábban ejtsük meg. Ezt is meg lehet beszélni felnőttéknél.

Elhiszem, hogy te valamiért nagyon ramaty párkapcsolatokat fogtál ki, de azért felnőtt embereknél ez nem így működik, hogy ilyesmi problémát jelentsen.