Miért van az, hogy csak miután lefogytam, és izmosabb lettem mondják a nők, hogy milyen kedves, normális srác vagyok, holott a belső tulajdonságaim semmit sem változtak?

A belsőt dicsérő bókok is a külsőnek szólnak.

Miért? Mert jellemzően annak bókolunk aki tetszik nekünk.

"Bízok abban, hogy pár embert elgondolkodtattam."

Miért akkor mostantól össze fognak jönni elhízott emberrel is, vagy olyannal aki nem tetszik nekik?

Miért jött fel ismét a kérdés?

Nem tudtad letisztázni és elfogadni a világot?

Mindenkinek számít a külső, az más kérdés milyen mértékben.

Az pedig tény és nemtől, kortól független, hogy pl a plusz kilók kedvelőinek létszáma nem olyan magas.

Ennek evoluciós okai is vannak.

Pl nem egy egészséges egyedre vall.

Lehetne még ragozni.

S hidd el, kedves kérdező, nem csak a pasik, hanem a nők is sokkal kevéssbé népszerűbbek kilókkal.

Ahogy az se mindegy hány kiló plusszról beszélünk.

A megjelenés, külső pedig az állatvilágban is sokat számít és ott is van egyéni ízlés.

A külsőtől egészen a másik illatáig (hormonszag) rengeteget számít.

Igaz ez emberre is!

Nekem is volt olyan kapcsolatom, ami gyorsan véget ért. Lejebb adtam a külsőt illető ízlésemet, ám kiderült az illető hormonszaga miatt voltam rosszúl, émelyegtem, s a hatalmas libidóm mellette eltűnt. Amint hazaértem ismét visszajött.

Majd megkértem ne használja a parfümjét.

Az újabb hétvégén vacsora és fürdés után megöleltem, majd nyélből eltoltam magamtól, ugyanis szó szerint öklendezni kezdtem. Kiderült, hogy nem passzolunk biológiailag.

A külső is a biológia része. Azt se lehet megtagadni!

Mindenkinek más jön be.

Ezt pedig el kell fogadni, tiszteletben tartani.

Az is tény, hogy vannak emberek, akik sokkal jobban néznek ki egészségesebb testalkattal, főleg ha az arcot is torzította a túlsúly.

Nem hiszem, hogy a "világra kellene haragudni".

Helyette viszont élvezhetnéd a normál testalkat előnyeit.

A plus kilókról pedig az esetek zömében az illető maga tehet, nem a világ.

Addig teljesen oké, amíg nem bántanak miatta. Ha viszont valaki a kilók miatt bánt mást az embertelen, nem elfogadó jellemre vall.

Nekem mindegy ki milyen alkatú, amíg nem arról van szó, hogy párkapcsolatra keresek-e valakit. Ugyanis nekem s mindenki másnak is vannak igényei, sajátos szépérzéke, ízlése.

Épp úgy, mint ételekben, italokban, illatokban, kedvelt tevékenységekben, tárgyakban... Stb lejetne még sorolni.

Pl imádom a garnélát, de nem erőltetem senkire, hiszen ha ránéz és már a látványától is rosszúl van, vagyis a gondolatától, hogy hozzá érjen kézzel, szájjal... Nos, ezért nem lehet elítélni senkit!

Ugyanez igaz a mi külsőnkre, ha párkapcsolatról van szó: joga van megválogatni mimdenkinek, hogy kihez szeretne testileg is közelebb kerülni, megcsókolni s élvezni a másik felet.

Jómagam se szeretek adott alkatokat. Nem tehetek arról, hogy van saját ízlésem, ami biológiai és evolúciós folyamat része.

S igen, nekem nem jönnek be a pufibb, nagyobb darab pasik (itt értem a túlsúlyosaktól egészen a batár izomtoronyig).

Normál vagy minimálisan formás izomzatú alkatok jönnek be. Azon belül is kismillió irány, arány, forma létezik. S egyéb tényező, mint például a testtartás, finom motoros mozdulatok stb.

Összetettebb az ember, mint gondolnád!

Üdv az élővilágban!

Ui. : megkérdőjelezem, hogy sikerült-e lefogynod?

Emellett már rég túl kellene lenned ezen témán lélekben.

Lehet ideje szakemberhez fordulni, ha ennyire mélységesen bánt, frusztrál belül ez, holott, mint mondtam mindez természetes dolog.

Álszentnek találom azokat, akik tagadják s azt hajszolják "csak a belső számít".