Milyen okai lehetnek, hogy egy szép fiatal lány hosszú ideje egyedül van?

Lehet az is, hogy más fontosabb dolgok veszik el az idejét, energiáját, figyelmét, és nem férne most bele egy párkapcsolat az életébe, nekem is volt ilyen időszakom.

Vagy egyszerűen csak nem sikerült olyan embert megismernie, akivel kölcsönösen egymást akarták volna, és működött volna hosszú távon.

Legalább azt tudjuk, hogy valószínűleg nem kapcsolatfüggő, mert ha az lenne, nem lenne évekig egyedül, hanem inkább beleugrana valami olyanba is, amiben nem igazán érzi jól magát, csak hogy legyen valakije.

Nem biztos ám, hogy vele van probléma, de még akár az is lehet, csak nem szabad egyből ítélkezni.

Én egy időben pl. azért nem ismerkedtem, mert:

- apám folyton a sarkamban volt (ezt az akkori haveri köröm úgy reagálta le, hogy egy idő után nem hívtak közös programra sehova)

- anyám pszichés beteg, amivel orvoshoz jár, gyógyszereket szed, de így is van, hogy elszalad vele a ló, olyankor furcsán viselkedik és hülyeségeket beszél, az emberek meg roppant előítéletesek ilyen esetekben és a családot is megbélyegzik (tisztelet a kivételnek, de abban az időben ilyennel nem találkoztam), eleve azzal a parával mentem el bárhova otthonról, hogy nem tudtam, mire érek haza, nem éreztem biztonságban magam (az pedig nem megoldás, és sokszor hibás döntés, ha ebből valaki egy kapcsolatba menekül)

- nem volt stabil munkám, csak rövid időszakokra alkalmaztak, emiatt stresszes voltam, mert próbáltam ebből kimászni, stabil munkát találni, ahol hosszú távon kellek, pénzt gyűjteni, hogy elköltözhessek a szüleimtől, úgy, hogy ne kelljen visszaköltözni, tehát saját lakás kellett, nem albérlet, mivel nem tették alám, kb. 10 évbe telt, mire összejött ilyen körülmények között

Szóval én próbáltam rendezni a soraimat, hogy idővel beleférjen az életembe egy párkapcsolat is, és ne a szüleim árnyéka vetüljön rám, ha valaki megismer, ne ítéljenek meg miattuk engem is tévesen. Én talpra álltam, ma már a saját lakásomban élek, eltartom magam és van stabil munkám, de ez időbe telt. Még most is ott van bennem egy kis para, hogy anyám még mindig beteg, bár már nem élünk együtt, de úgyis be kell majd mutatnom a leendőnek, és hogyan készítsem erre fel a majdani páromat, hogy mivel fog szembesülni.

- nem akar kapcsolatot (ennek kismillió oka lehet)

- nem talál olyan partnert, akire vágyik

- van amúgy valakije, csak nem hirdeti

- csak te látod szépnek, amúgy mások lekoptatják

stb...

Nővérem a tipikus, nagybetűs SZINGLI.

32 éves, eddig 2x1,5 évet élt együtt pasival, kijelentette, hogy soha többé. Szereti a privát szféráját, a lakása is egyszemélyes.

Gyereket se akar, kinézte magának a nyuggerotthont, ahová majd beköltözik.

Emellett hatalmas baráti köre van.

Nem akar kapcsolatot vagy senki sem elég jó neki.

Aki akar kapcsolatot és nincs. elszakadva a realitásoktól az 7 év alatt talál.

"ráadásul a 7 leggyönyörűbb év az ember életében kb ez a 20-27 éves kor." - A "leggyönyörűbb" éveimben alig tudtam mosolyogni, és nem csak a stressz miatt, ami halmozottan volt jelen az életemben, hanem mert gyerekkoromban fogászaton tönkretették a fogzománcomat, és állandó fogfájással éltem mindaddig, amíg piacra nem dobtak egy olyan készítményt, ami segít ebben a problémában (csak tüneti kezeléssel még ez is, mert a probléma forrását nem oldja meg ez sem sajnos), a fogorvosok meg csak a vállukat rángatták... Tudod milyen állandó fogfájással élni? Amikor egy apró szellő miatt is beléd mar a fájdalom? Na és ki néz rá szívesen egy savanyú pofát vágó emberre? Nekem ez nem csak 7 év volt, hanem kb. 15 évet húztam le így, folyamatosan keresve a megoldást...

Nem tudom, azzal a lánnyal mi lehet, de remélem, megtudja, hogy így ítélkezel fölötte ismeretlenül és nem áll szóba veled...

"a 7 leggyönyörűbb év az ember életében kb ez a 20-27 éves kor."

Attól függ, kinek. Én pl épp ebbe a korba esek bele, és nem épp életem legszebb időszaka. Mostanában a családommal csupa rossz dolog történik, volt több haláleset, mind megterhelő és sokkoló, tiszteletét tette a rák, volt több műtét, van egy jelenleg folyó pereskedés családon belüli erőszak miatt, és történt egy kisebb autóbaleset is... eközben nyakamon a vizsgák, csóró vagyok, már hetek óta nem aludtam normálisan, vissza-visszatérő felfázással küzdök, és kiderült, hogy ételallergiám van.

Hát köszi, nem érzem életem leggyönyörűbb korszakának. A sok stressz miatt a párommal is eléggé eltávolodtunk egymástól.

Őt szeretem, és eszem ágában sincs elhagyni vagy ilyesmi, de szerintem ha most mi nem lennénk együtt, akkor nem akarnék kapcsolatot.

Annyira bírom, mikor random pasik magukban eldöntik, hogy egy huszonéves lánynak NEM LEHET semmi problémája, és kb köteles nonstop vigyorogni, meg flörtölni mindenkivel, mer há' ha fiatal és szép, akkor már nem történhet vele semmi rossz.