Most komolyan egyedül kell töltenem a fiatal éveim, netalántán az életem is?! 😞

Hidd el, hogy nem vagy a problémáddal egyedül. De talán bennünk is van hiba. :)

Úgy értem, hogy mivel egyedül vagyunk, megtanuljuk szingliként tölteni a napokat, és más elfoglaltságot keresni magunknak. Berendezkedünk az egyedüllétre, és egy idő után már megszokjuk így. Sőt! meg is szeretjük, hisz rengeteg olyan dologra jut időnk, amire kapcsolatban nem tudnánk fordítani.

Egyszer azt írta egy lány, miután nem mentem el vele randira, hogy " Azt a legnehezebb szeretni, aki egyedül van. Annyira megszokja, hogy baromi nagy változás kell ahhoz, hogy észrevegye, szüksége van másra is."

Nálam is ez a helyzet. Annyira megszoktam a szingliséget, hogy nem is keresek senkit. Aztán jönnek az ilyen kérdések, és elgondolkozok...

31/F

Sajnos egyre nehezebb találni társat

akivel jóban -rosszban együtt vagy!

Nem is létezik 30 felett egyáltalán már :(

Egy cipőben járunk, ugyan ilyen gondolataim vannak, habár férfi vagyok. Épp ezért tudom, hogy mikor egyedül van az ember, akkor stresszesebb az ilyen dolgok terén és 2 év nagyon hosszúnak tűnik, de ha azt nézzük, hogy legalább 9 évet voltál párkapcsolatban, akkor már közel sem olyan borzasztó ez a szám. Kitartást, van, hogy nem jön össze, de saját tapasztalatból mondom, hogy próbálkozni kell (bármekkora közhelynek is hangzik, de tényleg ez a megoldás).

Abban viszont egyetértek, hogy "beteg" a társadalom és nehezebb hosszútávú kapcsolatot találni.

Nekem sincs jó napom :)

Milyen fiatal éveidet?

28 éves vagy,nem 18!