Most komolyan egyedül kell töltenem a fiatal éveim, netalántán az életem is?! 😞

Lehet igen, lehet nem.

Azt tuti, hogy egyre nehezebb. Neked is az, hisz lassan az idő is elrepül...

Először is szedd össze magad. A két kapcsolatod sem volt életre szóló valamiért, azokat átgondolva tudsz tanulni belőlük, hogy mi nem működött és miért.

A sulihoz sok sikert, az fontos, gondolom, nem csak azért csinálod, mert épp nincs más dolgod, hanem célod van vele. :-) Szóval nehogy annyira megkeseredj, hogy aztán a tanulás rovására menjen.

Nem gondolnám, hogy ezen a téren változott volna a társadalom, inkább mi változunk a korral, másképp ismerkedünk tizenévesen, huszonegykét évesen, közel a 30-hoz... stb. Ráadásul a kor előrehaladtával rugalmatlanabbá válunk a változásokra, mert kialakítjuk valahogy az életünket, és lesznek dolgok, amikből már nem tudunk engedni, holott korábban tudtunk. Például én hitellel lakást vásároltam, még pár év, mire kifizetem, kialakítottam itt az életemet, tetszik a környék, van a városban munkám, nem költöznék el egy másik településre, nem szeretnék ingázni, nem akarok költözés miatt másik munkahelyet keresni, mert a jelenlegi munkámat szeretem.

Szóval persze, jogosan érzed, hogy nehezebb, de azért az esélyt ne add fel. :-)