Miért ítélik el az emberek annyira, ha egy harmadik személy szétszed egy párt?

Senki nem tud SZÉTSZEDNI egy működő kapcsolatot, akkor sem, ha az épp mélyponton van. Illetve igazából nem is arról van szó, hogy valaki szétszed egy kapcsolatot, hanem arról, hogy egy kapcsolathoz két ember kell, akik benne vannak, és mindkettőnek dolgozni kell rajta, ami szétszedésnek tűnik, az csak azt jelenti, hogy az elcsábuló fél nem akar már dolgozni azon a kapcsolaton.

Elhagyottként ez fáj, nehéz, én is átéltem, de az a helyzet, hogy ez tényleg nem szól semmi másról. Aki elcsábult, az mindenképpen ment volna előbb-utóbb.

Épp ma beszélgettem az egyik nagynénémmel, aki együtt öregedett meg a férjével, nem azért, mert más kor volt, nem azért, mert ciki volt válni, hanem azért, mert ők összetartoztak, voltak nehézségeik, voltak mélypontok, ezt is mondta a nagynéném, de mindig megoldották, mert mindketten akarták, és ennyi a lényeg, összetartozó embereknél, stabil kapcsolatban nincs olyan, hogy valaki jön és szétszedi.

És ne tévesszen meg senkit, hogy egy pár a rózsaszín köd időszakában, az első pár évben is még akár úgy érzi, hogy őket aztán csak a halál választhatja el. A rózsaszín ködben mindenki ezt érzi, azok a párok is, akik később akár ellenségekké is válhatnak, csak aztán amikor ez elmúlik, és jönnek a szürke hétköznapok, akkor derül ki igazán, hogy valóban mennyire stabil az a kapcsolat, és mennyire passzolnak össze a felek.