Miért ítélik el az emberek annyira, ha egy harmadik személy szétszed egy párt?

Bizony, a haramadik fel nelkul talan ket honapon belul meg tudtak volna oldani a gondjaikat. Tovabbra sem ertem miert kell csodalkozva mereszteni a pillakat, hogy vannak gondok. Es? Meg lehetne oket oldani. Talan sok idobe telik, talan fel evbe is, de ha ezt egy harmadik ember kihasznalja, a gyengebb fel meg enged a csabitasnak akkor sosem fogjak megoldani.

Az ember szerelme nem olyan, mint a madarake. Oda aztan nem tud beferkozni harmadik, de mi emlosok vagyunk. Nekunk bizony nem csak egyszer, hanem az eletunk soran tobbszor is le kell tennunk a voksunkat a parunk mellett. Remelem senki nem fogja elvinni az ervelesemet vmi csaladon beluli eroszakos vagy egyeb erkolcstelen iranyba.

Magyaran ha gondod van a kapcsolatodban akkor szabad flortolni? Szabad randizni? Szabad titkos uzeneteket valtani ellenkezo nemuvel, amikben jokat lelkiztek? Valahogy el is kell jutni oda, hogy az ember inkabb a masikat valassza, elotte mar szorgosan epiti a hidakat. A hutlenseg nem a kozosulesnel kezdodik, szoval nem erzem annyira becsuletesnek ilyen esetben a szakitast, hiszen elotte mar elkezdte kiepiteni az uj kapcsolatot.

Nem értem, miért kellett ennyire lepontozni lollypop93-at, mikor mind a RACIONALITÁS, mind az ÉRZELEM oldaláról megmutatta, miért nem szép dolog "szétszedni" egy párt. (Egyébkén már a megfogalmazás is pongyola és fonák: a másik ember ugye nem tárgy és ezért nem is lehet tulajdona senkinek, de egy párkapcsolatot persze szét lehet szedni, mintha egy tárgy lenne...)

A másik valóban nem a tulajdonunk, de ezzel a kijelentéssel legitimálni azt, hogy belemászhatunk bárki kapcsolatába, kifordult és rendkívül felszínes, hovatovább rövidlátó gondolkodásra vall, és nélkülözi azokat a mélységeket, amiket lollypop felvázolt.

Abban van igazság, hogy ha egy kapcsolat stabil, abba nagyon nehéz beférkőzni, de személy szerint úgy gondolom, hogy lassú víz partot mos, különösen, ha az a víz "szennyezett" - telve van sunyisággal, gátlástalansággal, megspékelve az alacsony önbecsüléssel, amit az tud felturbózni, ha "bebizonyítja" magának, hogy "jobb", mint a másik nő. (Nem Hölgyeim, a legtöbbször nem erről van szó, higgyétek el - csupán a férfiak örülnek az ingyen pncinak. :D) Leginkább emiatt ítélik el az emberek azt, akinek valaki más társára fáj a foga.

Érdekes jelenség amúgy, hogy a hasonlóan gondolkodó nők ragasztják rá a legnagyobb elánnal a másik nőre a ribizli jelzőt, ha egyszer, 'véletlenül' ők lesznek a szenvedő, vesztes fél...

Bár úgyis megkapom a lepontozást, azért leírom, hogy tapasztalatból beszélek: voltam az, akivel csaltak, és nem érdekelt - fiatal voltam és ostoba. Aztán utolért a karma, és szerencsére tanultam belőle. Pár évvel később egy kapcsolatban élő nő felkínálkozott. Hiába voltam éppen akkor egyedül, hiába kívántam nagyon a nőt, közöltem vele: ha nem tudják megoldani a problémáikat és szétmennek, tudja, hol talál meg, de ne én legyek a "kapaszkodó". Később megköszönte, ma pedig már, ha jól tudom, boldog házasságban él és gyermeket nevel.

Lehet, hogy "töketlen" voltam akkor, de utólag sem bánom a döntésemet: bár padlón voltam, és a "könnyű zsákmány" mindig jól jön, különösen ilyenkor, tudtam, hogy lesz más, mert nem ettől függött az önbecsülésem.

32/F

Gyorsan megjött a 0% :)

Érvelni, leginkább minimális magyarsággal megfogalmazott, érthető ellenvéleményt írni nehezebb és több intelligencia kell hozzá, mint megnyomni a piros kezet. :D Pedig még csak nem is feltételezem, hogy a "moralitást", erkölcsi tartást pártolók válasza azért van lepontozva, mert valakinek csíp a pisi. :)

Nem arról van szó, hogy erkölcsi tartást pártolók vagy nem pártolók. :-)

Sokszor pont egy harmadik fél "belépése" jelzi, hogy probléma van a kapcsolatban, mert a pár elvolt a pocsolyában addig, és nem volt, ami kimozdítsa őket, pedig nem érezték jól magukat, csak nem oldottak meg semmit. Aztán vagy az derül ki, hogy a probléma megoldható, vagy az, hogy nem.

Ez független attól, hogy vannak eleve kalandozó típusok, de aki olyan párt választ, az ne csodálkozzon, ha a drága nem lesz hirtelen hűséges mellette, és továbbra is kalandozni fog. Az ilyen emberek két esetben lehetnek valakinek megfelelő pár, ha valaki csak laza kapcsolatot akar, vagy ha valaki maga is kötetlenebb típus. Az előbbi működik, amíg mindkét félnek jó úgy, a másik meg működhet akár egy egész életen át, mert nekik meg pont az a jó.

#27-es, mi eleve más szemszögből nézzük a dolgokat, és a Tiéd népszerűbb, mert a Tiéd a könnyebb...

Úgy gondolom, MINDEN párkapcsolatban vannak/lesznek problémák, vulnerábilis időszakok, amikor egy esetleges harmadiknak nem - lenne - nehéz belépnie. Én nem merem magamnak vindikálni a jogot, hogy egy kapcsolatról, amibe nem látok bele 100%-ig, kijelentsem, hogy pocsolya vagy nem pocsolya. (Nyilván most nem az olyan szélsőségekről van szó, mint pl. a bántalmazó kapcsolat, mikor látni, hogy Anyukát Apuka jó elagyabugyálta...).

Ráérezni lehet persze, én sem vagyok vak, nem élek elszigeteltségben. Minket az különböztet meg, hogy én pocsolyába sem lépek bele. Nem tartom magam erkölcscsősznek, sem különösebben jó embernek, egyszerűen csak úgy gondolom, hogy nincs jogom beavatkozni egy kapcsolatba, formától vagy mértéktől függetlenül.

Abban amúgy igazad van, ha a saját életeddel foglalkozol - csak az értelmezési tartomány, a dimenziók mozognak ezek szerint tág határok között: egy párkapcsolat (mindegy, hogy a tiéd vagy a másiké, amibe belefolysz) legalább két emberről, és így, az én értelmezésem szerint legalább két életről is szól.

Nem meggyőzni akarlak, mert egyrészt nem tudnálak, másrészt értelmét sem látom, még akkor sem, ha a mentalitásodat kicsit önzőnek és veszélyesnek gondolom. Megcsaltak, átvertek, fájdalmat okoztak Neked, ezért Téged sem érdekel, ha másnak (aki amúgy az irányodban teljesen vétlen) fájdalmat okozol...

Az emberek meg csodálkoznak és félnek attól, hogy a gyermekeiknek milyen világban kell majd felnőniük...