Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Milyen ésszerű tényekkel lehet elfogadni az egyedüllétet?
Tudom, felesleges kérdés, de azért mégis kíváncsi vagyok a véleményekre.
23 évesen kezdtem el ismerkedni, az elmúlt 5 évet végig ismerkedtem, szinte minden szabadidőm ráment. Próbálkoztam neten megismerni valakit, majd élőben folytatni a beszélgetést, de ültem már le buszon, vonaton valaki mellé, mentem már oda bulikban valakihez. Egyszerűen már úgy érzem, mindent megpróbáltam.
Az 5 év alatt 7 lánnyal (ez kb a 0.01%-a lehet azoknak, akikkel próbálkoztam volna, szóval többszáz nőnek írtam már) volt csók, meg 1-3 hónapos valamiféle kapcsolatjellegű valami és a 7-ből 2 kivétellel engem dobtak.
Sosem kapok rendes választ a döntésekre, inkább azt érzem, hogy a második találkozást már általában csak én szeretném. Amikor vége lesz, akkor pedig több hónapnyi depressziós időszak jön nálam. A munkakedvem sem olyan ilyenkor, mint amikor nincs a szakítás gondolata bennem. Olyanokkal jöhettem volna össze, akikről már eleve látom, hogy nem vagyunk közös hullámhosszon és hogy inkább csak azért jönnének velem össze, mert nincs jobb.
Sokszor éreztem azt, hogy ez valószínűleg a természetes szelekció és hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Csak félek, hogy mi lesz 70 évesen, vagy ha már a koromból adódóan csak 2 gyerekes anyukákkal tudok majd esetleg összejönni. Meg időnként az ismerősök, családtagok megjegyzéseket tesznek arra, milyen furcsa ez a magatartás a részemről, hogy még most sincs senki, ezzel is erősítve bennem azt, hogy én ettől kevesebb vagyok.
Mi az, amivel ezt a "problémát" valahogy el lehetne engedni és elfogadni az egyedüllétet? Nem a társkeresésre akarnék megoldást találni, mert nem akarok megint nyugtatókon elaludni.
28/F
#1
Vagyis a szexualitását intézze prostikkal, közben meg legyen egy "nem barátnő lánybarátja" meg pár haver akikkel romkocsmázik meg néha elmegy random programokra?
Végül is olcsóbb, csak ez nem fentartható.
"Olyanokkal jöhettem volna össze, akikről már eleve látom, hogy nem vagyunk közös hullámhosszon és hogy inkább csak azért jönnének velem össze, mert nincs jobb."
Próbáld meg egy ilyen lánnyal! Ki tudja, lehet később mégis 1 hullámmhosszra kerültök.
Diogenész, a filozófus egy alkalommal lencsét evett vacsorára. Meglátta ezt egy másik filozófus, Arisztippusz, aki a király talpnyalójaként, kényelmesen élt, és így szólt:
- Ha megtanulnád a királyt szolgálni, nem kellene ilyen szeméten élned.
Mire Diogenész így válaszolt:
- Ha megtanultál volna lencsén élni, nem kellene a királynak hízelegned.
Látom nem csak nekem van gondom ezzel...
Fogalmam sincs miért ilyen gyatra a férfi élet nő szempontjából. Szerintem ez a modern kor vívmánya.
Azt tudom hogy én nagyon régóta vágyom komoly kapcsolatra és évek óta ennek közelében sem járok.
Szóval az én nézőpontomból, mintha a nők nem akarnának kapcsolatot.
#3:
De ha semmi kedvem, minek? Belsőre: nem érdeklődik semmi iránt, állandóan csak rossz kedve van és hasonlók. Nem ambiciózus. Az, hogy semmilyen témát nem vet fel és nem lehet vele beszélgetni semmiről, nem túl jó előjel. Külsőre sem vonz egyáltalán.
De van olyan, akinek a munkája is érdekes, érdeklődő, kérdező fél, akivel pörög a beszélgetés. Aki mesél és viccelődik. Ezzel a 7-tel azért elég sokáig jól kijöttem és kölcsönös is volt az érdeklődés kemény 1 hónapig, amíg rám nem untak.
Beszélgess egy idősebb, tapasztalt férfi ismerősöddel. Tapasztalt alatt nem azt értem, hogy 100 nőt megdöntött, hanem van mögötte egy-két kapcsolat, jelenleg is régóta tartó párkapcsolatban él, esetleg a legidősebb lányát kiházasította. Szóval olyan emberrel, aki mélységében ismeri az életet és messzebb lát egy randinál. Mesélj neki és most jön a nehéz rész - hallgass rá!
Az én barátom gyakran ad tanácsot fiatalabb férfi ismerőseinek. Azok meghallgatják, néha felcsillan a szemük egy banális igazság felismerésétől, majd amikor egy hónap múlva újra találkoznak még mindig ugyanott tartanak, egy tanácsot se fogadtak meg és panaszkodnak tovább. Ha nem fogadod meg a tanácsot, kifogásokat gyártasz, okosabb akarsz lenni a nálad sikeresebb embereknél akkor nem fogsz fejlődni.
A korodbéliektől is kérhetsz tanácsot, de nem biztos, hogy ők kellő bölcsességgel tudják kezelni a témát. Nem biztos, hogy pontosan értik mi a bajod, saját magukról kezdenek el beszélni és nem szemléletet adnak át, hanem trükköket. A trükkökkel meg semmire nem mész, mert azok bizonyos helyzetben, bizonyos emberekkel működnek, egy szemlélet viszont mindig.
Elmesélek neked egy történetet. A párom barátja 42 éves, még nincs családja, keresi még hozzá a nőt. Nincs amúgy semmi baj vele, csak ilyen későn érő típus és mindig rosszul választ. Most éppen az a baja, hogy nem tud kinőni a huszonéves korosztályból. :/ Hiába mondja neki a barátom, hogy a harmincas nők azok még teljesen alkalmasak családalapításra, ráadásul ők már lenyugodtak, kevesebb türelem kell hozzájuk, tudják mit akarnak stb., a barátja hevesen bólogat, hogy ez mind igaz, de ő nem tehet róla, hogy a fiatal csajok tetszenek neki... De közben meg kavar egy harmincas anyukával, miközben állítása szerint nem akarja más gyerekét nevelni. Barátom teljesen logikus kérdésére, hogy akkor minek tartja vele a kapcsolatot nem tud válaszolni. Ennyi volna a feladata: 28-35 közötti gyermektelen nővel randizni. Ezt a szavak szintjén tudja, de nem így cselekszik. Eddig akárhányszor adott neki tippeket a barátom mindig azt mondta, hogy ez zseniális, milyen igaz, nahát!, tényleg! - és semmit nem csinál meg belőlük. És persze minden hasznos ötletre van a tarsolyában egy "de hát...".
Szóval: Biztos van olyan férfi, akit tisztelsz. Ne a legjobb haverodat kérd meg, hanem olyat, aki egy kicsit fölötted áll. Ez az ember akár az elengedésben, akár a változásban sokat tud segíteni. Az sem árt, ha ez az ember kicsit értelmiségibb, érzékeny típus és nem akar téged öt mondattal lerázni, hanem örömét leli az emberi lélekkel való foglalkozásban.
Nincs nő, nincs sírás. Mióta szakítottam a barátnőmmel, azóta eldöntöttem, hogy soha többé nem akarok kapcsolatot, más személlyel legalábbis, arra viszont vágyom, hogy újra együtt legyünk.
24F
"milyen furcsa ez a magatartás a részemről, hogy még most sincs senki, ezzel is erősítve bennem azt, hogy én ettől kevesebb vagyok. "
Nikola Tesla v Isaac Newton jót röhögne ezen az 100.
Am felfogás kérdése ha téged zavar akkor neked szar lesz.
Engem pl nem érdekel pedig minden megvan hozzá saját lakás, stabil jó fizus állás,diploma is van, többek szerint még jól is nézek ki.
Kép [link]
De az én szempontomból egy kapcsolat csak egy felesleges nyűg lenne. Gyerek meg nekem nem kell.
Keress v mi hobbit az majd lefoglal.
29 F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!