Kész, ennyi. Feladom az ismerkedést. Van valakinek ilyen tapasztalata?

Nőgyűlölőket kérem, maradjanak távol. Köszi.

Szóval feleslegesnek érzem az ismerkedés. Lehetek bármilyen kedves, vagy bármilyen titokzatos és távolságtartó a lányokkal, meg a kettő között bármilyen, beszélhetek bármiről, lehet akármilyen izgalmas az életem, semmi sikerem. Nulla. Nem tudom, mi változott. Én égtem ki, vagy egyszerűen megváltozott a nők ízlése, de már évek óta nem jön össze egy kapcsolat sem, meg randi is alig. Ha ismerkedem is valakivel, alakul a dolog, rendszerint bejelentik egy idő után, hogy "a pasim nem örülne..." - remek érzés.

Szóval feladom. Nem ilyen MGTOW-típusú baromságra gondolok; én nem utálom a nőket, nem hiszem, hogy egy globális összeesküvés lenne a férfiak ellen, azt meg pláne nem, hogy a nők egyenesen gonoszak. Egyszerűen csak rájöttem, hogy nem én kellek nekik, illetve ha kellek is, ők nekem nem.

Nem tervezek tehát szociális remeteségbe vonulni, egyszerűen csak befejezek mindent, amit eddig azért tettem, hogy legyen barátnőm: nem fogok többet csak azért odamenni egy lányhoz, mert tetszik; lemondom a társkeresős előfizetéseimet; közösségi médián, weboldalakon sem lépek kapcsolatba újabb hölgyekkel, ha amúgy nem ismerem őket.

A szex annyira nem is hiányzik most. Majd ha fog, megoldom fizetős lányokkal, vagy ideálisabb esetben egy ilyen, eufemisztikusan csak támogatói kapcsolatnak nevezett dolog keretében. Szerencsére pénzem van bőven. Ja, zárójelesen jegyzem meg, hogy ez is egy baromság a MGTOW-dologban, hogy a nők a pénzre mennek. Jó, néhány harmincas nő tényleg, de nem szívesen kezdenék kapcsolatba nálam idősebbel.

A kérdésem, hogy valaki próbált ilyet? Jó, mondjuk aki komolyan veszi, az valószínűleg nem böngészi ezt a kategóriát. De hátha szerencsém lesz. Hogy változott az életetek? Jobb lett, hogy nem nyomaszt, esetleg még rosszabbá vált az érzés?