Kész, ennyi. Feladom az ismerkedést. Van valakinek ilyen tapasztalata?

Teljesen megértem ezt, én is már sokszor próbáltam feladni az ismerkedést, az összes rosszul alakult kapcsolatom után vagy pont azért, mert nem lett belőle még kapcsolat sem, eldöntöttem, hogy ennyiben hagyom az egészet és beletörődöm abba, hogy a hercegemet valószínűleg megette a sárkány, ezért nem talál rám. :D

Csak hát én eléggé romantikus lélek vagyok és tudom, hogy engem ez nem tenne boldoggá. Szerintem ez az egyik baj, hogy egyre többen feladják vagy veszik félvállról az egészet vagy inkább csak szexkapcsolatokat keresnek, mert félnek a csalódástól.

De ezen mindenki keresztül megy, akiket látsz, hogy most boldog párkapcsolatban élnek, azok is szenvedtek már és törték össze szívüket és hitték azt, hogy sosem lesznek boldogok, csak ők nem adták fel.

Szerintem sosem nem felesleges az ismerkedés, mert bármikor megtalálhatjuk a megfelelőt, csak van, aki hamarabb van, aki meg később. Persze aki így boldog és tényleg nem hiányzik neki senki és semmi, annak nyilván megfelel, sőt azt az embert nem is érdekli ez az egész.

Mi van akkor, ha pont most lépne be az életedbe az az ember, aki számodra a legmegfelelőbb, hagynád elmenni?

Érdekes, én is pont ezt fontolgatom, csak én 30 éves nôként. Ismerkedtem egy férfivel, minden jó alakult, szimpatikus is volt, de hirtelen megszakította velem a kapcsolatot minden ok nélkül.

Olyan mintha az emberek, férfiak ès nôk egyaránt, nem akarnának/tudnának már normálisan ismerkedni.

Vagy csak ahogy egy korábbi hozzászóló is írta, a világ változott és az újonnan alakuló kapcsolatok kimerülnek abban, hogy összejárnak az emberek.

Bocs a hangulat lehúzáson, de kicsit elszomorodtam.:)

Nem tudom mi lehet ez.

En is tapasztalom mostanaban kb 4-5 honapja, hogy valami megvaltozott, “el van baszva egy arant”.

Regen 3-4 evvel ezelott nem voltak ilyen problemak mint amit most tapasztalok. Nekem kb 1 evvel ezelott lett vege egy 2 eves kapcsolatomnak. Dolgoztam, egyutt voltunk sulve folve stb, nem ismerkedtem ugye, nem neteztem annyira, nem kovettem a vilag “nagy” esemenyeit mert elvoltam foglalva.

De most, hogy ujra “terepen” vagyok, valahogy olyan sosem latott, erzekelt dolgok jonnek, amikkel meg nem tallakoztam.

A nok teljesen egyugyuek lettek, totalisan ott vannak, hogy “vagy nem tudja mit akar,” vagy “nem akar kapcsolatot, de ismerkedik”, vagy “mas jon be neki”, “vagy egyetemre jar es nincs ideje egy kapcsolatra”, vagy “dolgozik es nincs ideje kapcsolatra”, vagy “nincs tisztaban az erzelmeivel”, vagy “azt se tudja, hogy mit erez”, “vagy ha erez valamit akkor nem kepes megfogalmazni, hogy mit, ezert inkabb kihatral”, vagy “totalisan eretlen”, vagy” a bunkok jonnek be neki”, “vagy nem tud mit kezdeni a kozvetett erzelmekkel” es meg sorolhatnam.

Regen nem volt ez velem sosem, ha ossze is akadtam egy nalam fiatalabb lannyal, az ket mondattal ugy a falhoz allitott, hogy gyonyor volt nezni, hogy ilyen fiatal es celtudatos, tudja mit akar, de most???

Nem tudom mibol maradtam ki 2 even keresztul, de valamit nagyon kihagytam, vagy valami nagyon megvaltozott.

Lehet a kor....en 25 vagyok, lehet, hogy ez valami vizvalaszto, se egyik, se masik. Vagy nem tudom.

Ott tartok en is, hogy hagyom a f**ba az ismerkedest es maradok egyedul, addig inkabb magamra koncentralok.

Én 23 éves vagyok és életemben nem volt még barátnőm. Hozzáteszem viszonylag sokat próbáltam ismerkedni emellett.

Most mondhatni fél éve nem próbálkozom kb sehogy sem. Jobban is érzem magam, mint előtte.

Szóval én már elkezdtem ismerkedés nélküli életet élni és jobb, mint ismerkedéssel.

Én nőként pont a férfiaknál tapasztalom ezt, hogy nem tudják mit akarnak, meg félnek az elköteleződéstől, főleg, ha egy nő tudja mit akar.

Szóval szerintem ez egyaránt jellemző a férfiakra is és a nőkre is. Pár évvel ezelőtt még valamivel könnyebb volt, most meg szinte lehetetlen vagy tényleg nagyon nehéz találni egy normális férfit, aki tudja mit akar és nem fél tenni is valamit érte.

Szia.

Én megismernélek. Próba,szerencse .

Írj ,ha gondolod.. ezzel a tervednek ellentmondanál,de még talán el sem kezdted.

Én huszonpáréves lányként azt tapasztalom,hogy a huszonéves fiúk nem szeretnének kötöttségeket.

Manapság mindenki társkeresőkre regisztrál. Akkora kínálat van a fiúknak,hogy az igényeiket a legszélesebb skàlán ki tudják elégíteni. Mindig valami új ,valami izgalmas ..

Én nem vagyok regisztrálva ilyen oldalakra, fb-t használom,de mostanság már azt is többen úgy használják mint társkeresőt. Ami egyébként nem lenne gond,mert lehetőség, de a kivitelezések nem túl célravezetőek.

Az élő ismerkedés híve vagyok.

Lányok helyzete sem könnyű,pl én nem vagyok az a típus,aki leszólít egy srácot simán ,mégha tetszik,akkor sem. Onnantól úgy érezném,hogy valami nem stimmel,nem is akarnám.

Manapság egyèbként a legnagyobb probléma,hogy az emberek a telefonjukhoz kötődnek,nem emberekhez . Nyilván én is hasznàlom,már minden azon megy , de ha valakivel találkozok,tiszteletlenségnek tartom ,hogy nyomkodja..

na,már nem is tudom,hol kezdtem..de a lényeg,ha gondolod,írj egy üzit :)