Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
20 évet betöltöttem, és még közöm sem volt nőhöz! Mégis mit lehet kezdeni magammal ebben a szituban?
Kezdeném az egyik legfontosabb ismertetővel, a külsővel. Majdnem 190 centi vagyok, barna hajú, kék szemű. Fodrászhoz járok, tehát nem vagyok igénytelen a hajamra sem. A ruházatom a mai trendnek megfelelő (szerintem) Zara, Bershka, H&M cuccok. A testalkatom vékony, nem vagyok valami izmos sem, de kis tartásom azért van a focinak köszönhetően.
Egyetemen tanulok, néha bulizni is elmegyek, bár nem vagyok egy nagy party face, ha ez befolyásol valamit. Az egyetem mégsem egy bánya mélye, lehetne lehetőségem ismerkedni, de nem fekszik a téma nekem egyáltalán valamiért.
Belsőre ahogy említettem inkább visszahúzódóbb vagyok, de aki ismer az tudja, hogy tudok vicces is lenni, megfelelő társaságban. Kedves embernek tartom magam, de ez ugye egy, az, hogy más mit gondol rólam meg kettő... Hallottam már vissza olyat is, hogy nagyképűnek tűnök pedig inkább én érzem úgy, hogy láthatatlan kellene maradjak ha nem akarom magam hülyének nézetni másokkal.
Most már zavar ez az állapot mert ennyi idősen mégiscsak szeretnék már én is valamit, és úgy érzem magamon, hogy hiányoznak ezek a dolgok.
Mit lehet tenni az esetemben? Adva van egy srác, aki nem is néz ki túl rosszul, de ezek szerint olyan jól sem. Azt, hogy próbálkozzak folyamatosan azoknál akik megtetszenek felejtsük is el gyorsan, mert ahhoz én túl gyáva, és félénk vagyok. Szerencsére nem igazán látszik rajtam ez a probléma még, de tényleg nagyon nyomja a lelkem.
Mert nem érzem magam elég jónak ahhoz, hogy valaki engem akarjon, és nem is hiszem, hogy meg tudnék valakit hódítani. Emellett a tapasztalatlanságom is meggátol. Nem vagyok felszabadult, az van bennem, hogy megkaphat más jobbat.
Az udvarlást meg sem próbálom mert úgy hiszem, hogy már tudja az adott kiszemelt, hogy mekkora egy szerencsétlen vagyok, és azért nem mutat semmi érdeklődést mert véletlenül sem akarja, hogy kezdeményezni merjek.
"Mert nem érzem magam elég jónak ahhoz"... stb.
Ezen csakis TE tudsz változtatni. Azon is, hogy elég jó legyél, illetve azon is, hogy elég jónak ÉRZED-e magad.
"Emellett a tapasztalatlanságom is meggátol."
Ezen megint csak a te dolgod változtatni.
"Nem vagyok felszabadult, az van bennem, hogy megkaphat más jobbat."
Még csak fizikai erőfeszítést sem kell tenned azért, hogy ez megváltozzon, csupán csak szellemit. Hányféle szemszögből próbáltad már megfigyelni saját magadat?
"mert úgy hiszem, hogy már tudja az adott kiszemelt, hogy mekkora egy szerencsétlen vagyok"
Ez egy rögeszme. Csak és egyedül a te dolgod az, hogy ezen változtass, mert a te fejed "tartalmáért" te vagy a felelős.
"és azért nem mutat semmi érdeklődést mert véletlenül sem akarja, hogy kezdeményezni merjek."
Ha ez virágnyelven azt akarja jelenteni, hogy te valamilyen garanciát szeretnél, hogy nem fogsz pofára esni (nem utasítanak vissza), akkor jobb, ha tudod, hogy azt azért nem fogsz kapni sem te, és senki más (nők sem, férfiak sem), mert az az égvilágon senkinek sem jár.
Igen, én tudok változtatni meg én vagyok érte a felelős, de akkor sem könnyű ezt most csak így a semmiből megváltoztatni, mikor egész életemben rosszul álltam ezekhez a dolgokhoz, és a rossz rögzült bennem.
Azt pedig tényleg úgy értettem ahogy írtad, garanciát szeretnék, hogy nem leszek elutasítva, és sikerülni fog.
Nem szeretném magam ráerőltetni senkire, ezért vártam egy olyan lányra, aki majd tudtomra adja, hogy érdeklem, de ez nem igazán következik befelé...
Én is azért kezdtem először "barátkozni" az ellenkező nemmel. Előtte nem voltak fiúbarátaim. Nem sok kapcsolatom volt a másik nemmel.
Így elkezdtem gyűjteni a barátokat. De még itt is én kezdeményeztem, viszont könnyebb, hogy nem volt tétje a dolognak.
Ha nem megy egyből akkor kezd kicsibe! Ismerj meg lányokat, legyél közöttük. Légy a barátjuk, hogy megértsd, hogy működnek.
"Azt pedig tényleg úgy értettem ahogy írtad, garanciát szeretnék, hogy nem leszek elutasítva, és sikerülni fog."
Csakhogy erre bármiféle garancia kizárólag a másik fél (nő) alapvető szabadságjogainak a semmibevétele árán valósulhatna meg. Ezt jobb lenne, ha még egyszer átgondolnád.
Ha eddig nem volt akkor ezután sem lesz. Teljesen lehetetlenség úgy érzem.
Annyira messze vagyok egy párkapcsolattól mint Makó Jeruzsálemtől.
Magamat? Mármint másokkal?
Az utóbbi időben történt egy-két eset amikor meglepődtem, hogy mennyire együtt tudok érezni valakivel, aki számomra fontos, és történt vele valami rossz, esetleg régebben, és nagyon megesett rajta a szívem. Ugyanígy idegenekkel is volt már rá példa, de van ami abszolút hidegen érint. Tényleg nem tudom mitől függ. Nem is tudok erre választ adni igazából, esküszöm nem tudom mit mondjak erre a kérdésre. Annyira hideg nem vagyok mint egy jégcsap, de nem is vagyok minden esetben együttérző, amennyire magamat ismerem talán így tudnám kifejezni magam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!