Hány emberbe voltatok már szerelmesek? Én nagyon sokba.

2-3

Az első inkább szerintem ilyen rajongás szerű volt és nem hiszem, hogy igazi szerelem, amikor 13-14 éves voltam.

Majd jött egy srác, akibe tényleg szerelmes voltam, és még mostanáig se tudtam magam túltenni a fájdalmakon, amit okozott. Vele igazából nem voltunk sose együtt, csak randizgattunk, szakított, randizgattunk, szakított... ez volt 15-17 évesen.

Majd megismerem a mostani barátomat, 2 és fél éve vagyunk együtt, kicsit több mint 3 éve ismerjük egymást, viszont az ő irántii szerelmem túlszárnyalja, az másik kettő fiú íránt érzett szerelmet. :)

és most 21 éves vagyok

Olyasmi érzés, mint mikor a tinilányok "szerelmesek" a kedvenc énekesükbe - értsd: rajonganak érte, és kitalálják maguknak, hogy milyen ember lehet valójában - olyan sok volt.

Igazán szerelmes 1-szer voltam/vagyok.

Tökéletesen igazad van. Amikor hirtelen szerelembe esel, akkor egy ismeretlen emberbe vetíted bele az idealizált férfiképedet, és abba leszel szerelmes. Ennyi az egész, semmi köze a valós személyhez. Igen, hamis és nevetséges.

De most, hogy ezt már tudod, el tudsz vonatkoztatni tőle és megtanulhatsz valódi emberi tulajdonságokat megismerni és vonzónak találni valódi emberekben. Nekem is hatalmas csalódás volt, amikor rájöttem erre, de utólag sokkal jobb így, illúzióktól mentesen. Örülj neki, hogy így jártál.

"De most, hogy ezt már tudod, el tudsz vonatkoztatni tőle és megtanulhatsz valódi emberi tulajdonságokat megismerni és vonzónak találni valódi emberekben."

Nagyon jól hangzik, és ezzel én is tisztában vagyok, de mégsem tudok elvonatkoztatni ettől. Inkább menekülök a valóságtól talán? Nem mozdulok ki eleget? Vagy ilyen személyiség vagyok és nincs mit tenni? Tapasztalathiány? Éretlen vagyok?

#15:

Nem kell menekülésnek lennie. Én úgy fogom fel, hogy a megértésen át lehet valós személyiségbeli változást elérni.

Attól még, hogy érzel valamit, nem szükséges annak megfelelően cselekedned. Ha megérted az adott érzelmet/viselkedést, akkor racionális alapon, mintegy kívülállóként meg tudod ítélni, hogy az hasznos, megalapozott vagy éppen felesleges, káros. Ha úgy döntesz, hogy meg akarsz szabadulni tőle, akkor tudatosan odafigyelsz, és az adott helyzetben egyszerűen úgy viselkedsz, ahogy kéne, és nem úgy, ahogy érzel. Ha ezt sokáig csinálod, automatikussá válik, megváltozol. És ez nem az érzelmek elfojtása, nem tagadod az adott érzelmet, hanem megérted, érvényteleníted és helyettesíted.

A fontos az, hogy nem kell elfogadni, hogy te "ilyen típus vagy". Értsd meg, hogy milyen vagy, aztán találd ki, hogy ehhez képes milyen szeretnél lenni, és legyél olyan.