Érthető, ha 33 éves férfiként kezdek elkeseredni, hogy egyedül maradok, se pár, se gyerek? És picit már zavar a dolog, kiül az arcomra az elkeseredettség. Sok magányos 40 es biztos boldog, de én nem akarok agglegény maradni.

Sok randi, inkább társkeresőkről. De a végén mindig megkapom, hogy nem egymást keressük. Megkapom, hogy te olyan nyugodt vagy, kimért, rendes férfi, nekem nem erre van szükségem. Vegyész vagyok. Nem hülye, se nem ronda. Egyedül élek, nem anyámmal. Értelmes, tanult embernek tartom magamat. De az elmúlt 3 évben randik után ahány elutasítás ért, az rengeteg, Már nagyon zavar, kiül az arcomra a magány, az elkeseredettség. Zömében 28 alatti nők voltak, mind másra vágyik, nem a nyugodtságra, kimértségre. Persze én is szeretek ide-oda menni, sőt igénylem is. De nem úgy a vak világba, mint a mai fiatal nők 90%-a, hogy csak buli, party, utazás eszetlenül. Gyűjtögetek, tervezgetek, család, stb. Nem léhűtő életet élek, ami a mai nőknek kell.