Semmi esélyem sincsen arra, hogy megváltozzak?

Ezek a gátlások gyermekkoromban kezdődtek és sajnos a mai napig is jelen vannak a mindennapjaiban. Nem igazán tudok emberekkel kapcsolatot kialakítani. A lányokkal egyáltalán nem tudok beszélgetni és sajnos félek is tőlük. Ez a tapasztalatlanságomnak is köszönhető másfelől pedig a hozzáállásomnak is. Kevésnek érzem magamat és úgy gondolom, hogy engem nem lehet szeretni és hihetetlen számomra, hogy ha én egy lánynak szimpatikus legyek és esetleg később belém szeressen. Azt belátom, hogy nekem kellene egy kicsit pozitívabbnak lennem és nem csak mindig a rosszra gondolni de egyszerűen nem megy. Tudom előre a kudarcomat és azt is, hogy egyetlen egy lányt sem érdeklek. Tudom, hogy még nagyon fiatal vagyok de egyre gyakrabban eljutok odáig, hogy fel adom és egy életre meggyűlölöm a nőket. Többen is mondták, hogy nem a kinézetemmel van baj hanem a felfogásommal és a hozzáállásommal. Egyáltalán nem járok emberek közé és sohasem voltam szórakozni sem. De soha nem is vágytam rá. Valószínű, hogy az elkeseredettség látszik rajtam mert már többen is megjegyezték, hogy látszik rajtam az, hogy valami nincsen rendben. Inkább elvonulok a saját kis világomba mindentől és mindenkitől távol és olyankor azon gondolkodom, hogy hol rontottam el és, hogy szó szerint egy undorító ember vagyok....