Miért van ez velem amikor akarok valakit? És mit tegyek ellene?

Van egy lánybarátom aki rávilágított erre a dologra, mikor megismertem akkor kölcsönös volt a szimpátia kavartunk is majd később nyomultam, vagy nem is tudom hogy milyen szóval írjam. Aztán mondta Ő hogy nem akar semmit, összevesztünk, majd egy ideje jóban vagyunk, de csak mint haverok. Aztán azóta mondta, hogy igazából én normális vagyok, csak ha tetszik valaki akkor hülye leszek és elveszítem a vonzalmat.

Mondjuk ezt nem is értem annyira, hogy külsőre vonzzó vagyok, de amúgy meg a viselkedésemmel mindig elb*szom. Meg, hogy nem én vagyok a férfi nem az én kezembe van az irányítás, ez is gáz szerinte.

Most van egy lány aki tetszik, egyszer írtam neki, hogy találkozzunk, dolgozott akkor. Azóta nem is vetettem fel neki az ötletet, így elment a kedvem. Erre azt mondta ez a lányhaverom, hogy olyan 2 hét múlva kérdezzem meg a csajt. Szerintem tök felesleges, ha akarna akkor már alapból írt volna egy másik időpontot amikor jó.

De tényleg mindig addig vagyok jó egy nőnék amég az totál idegen ezért is volt pár egy ékjszakásom, kapcsolatom komoly nővel max 1 hónap volt. Hosszabb is volt, de azt komolynak nem nevezném, de talán így utólag már nőnek sem :D

na és amikor lesz*rom, mikor egy valaki tetszik akkor mindenki másnál jó vagyok, de csak addig.

ha meg keresek valakit (mert ugye az ember társas lény) akkor nyomulós vagyok és senkinek nem kellek.