Miért számít gáznak, hogy valakinek nincs párja 20-on évesen?

A stílus megtalálása nem egy pólón múlik. Velem is jönnének 1-2 ruhát venni, de ennyi. 2 lány volt, aki segített a dolgokban.

Ez így van, haj és külső terén lehet adni magunkra. De sokaknál ez sem ér semmit, ha eleve rossz a genetika. Egy jó hajtól nem lesz más az arcszerkezet alapja. Aki ronda, az ronda és mással próbálkozik kompenzálni. Vagy hatásos dolgot talál vagy folyamatosan kudarcokba ütközik.

A nőknél valóban több a zsír, de amíg a nőn a zsírszöveg megy popsira és mellre, megmaradva a csipőforma és hasonlók, addig egy férfinál bukta a kockahas és a jól látható izomzat. Ráadásul, a nőkre kevésbé jellemző, hogy teltebb férfiakat keressenek, míg a férfiaknál elég sokan buknak a nagyobb formákra.

Az korrekt, hogy sokat edzel és ehhez gratulálok is! De, ha lemegyek a terembe, elég kevés nőn látom ezt. Spinngingen meg alig látok férfit.

A smink a legtöbb férfit hidegen hagyja. A szemöldök is általában. Ezek a női magazinok elvárásai, nem egy átlag férfié. A zsíros hajú női ismerőseimet is hívták már el jó párszor randira. Sőt, még egy büdös nő ismerősömet is. Amíg a nőknél így is próbálkoznak, egy férfinál esélytelen ugyanazzal a szinttel összehozni egy kapcsolatot.

(A magassarkút sosem értettem. Lehet, hogy gáz, de próbáltam a barátnőm elég durva magassarkújában sétálni. Simán ment :D)

Részemről nem gond a külső iránti elvárás. Teljesítem. Nekem az a fura, amikor ez alapján alakítanak ki valakiről egy komplett képet. Ha egy nő a külsőm miatt figyel fel rám, akkor a külsejét fogom használni. Ettől még látom, hogy pár nálam ezerszer korrektebb srác ismerősöm mennyire szenved.

Nem komplett képet, de fel kellene fogni, hogy ez is az ember része. Az ünneplőt sem azért várják el szóbeli vizsgán, mert hú, milyen buta vagy, ha nem abban mész... Attitűd. Kifejezi azt, hogy mennyire szarsz bele a helyzetbe és mennyire vagy lelkiismeretes. Hogy megadod a tiszteletet vagy sem az oktatónak azzal, hogy nem szakadt farmerban mész be. Mert a társadalmi konvenciók szerint ez is a tisztelet jele, ahogy egy társas közegben ápoltan, letisztult, szép öltözetben megjelenni is, és ahogy az étteremben a krumplipürét szépen formára nyomják ahelyett, hogy menzaszerűen odacsapnának egy adagot, hogy csak úgy toccsan.

Genetikáról szó nincs, ugyanis minden általam ismert "ronda srác", ha eleget foglakozna magával, és még edzeni sem kellene feltétlen neki, simán elfogadható, vagy egyenesen szexi lenne a szememben. Tudom, hogy vannak genetikailag szép emberek. De a többség nem ilyen, csak tud mit kezdeni az örökségével. Nagyon eltorzult arcnak vagy testnek kell lennie ahhoz, hogy valaki genetikailag ronda legyen. Pl egy angol kóros deformitása már olyan.

Az, hogy valakinek nagyobb az orra vagy kiugró az állkapcsa, vagy a szeme mélyen ül... Lehet az sexappeal is, vagy valami, ami csak egy jellemző. Ettől ő nem lesz ronda. Sem taszító. Akiket én ismerek, nekik is vannak ilyen apróságaik. Vagy az arcukon egy nagyobb anyajegy, vagy összeérő szemöldök (csak mondom, kiszedhetnétek középen, mert nem túl gusztusos). Egyszerűen nem ismerek olyan férfit, akivel ne akarnék a külseje miatt kezdeni semmit, mert genetikailag olyan, amilyen. Nem. Csak cseszett ízléstelen és lusta. Kudarc meg akkor van, ha az ember feladja. Mi, lányok sem születtünk nőies nőnek. Csak belénk a társadalom ezt a legyél csinos, legyél ápolt dolgot sokkal hamarabb és sokkal markánsabban belénk erőltette. Ettől függetlenül tudnék magamról mutatni képet kamaszkoromról, mikor én is jónak hittem azt, amilyen gány módon kinézek. Aztán jött a fricska meg a csalódás, ami ellen egy ideig lázadtam, végül beláttam, hogy így ezzel nem lesz előremenetel és ideje dolgozni mégtöbbet magamon, ha úgymond az élmezőnyben akarok maradni. Akár külsőre, akár tanulmányilag. Az élet ilyen. Folyamatos képzések és önvizsgálatok sorozata. Majd a sírban lehet megállapodni és megpihenni, fejlődés és jobbnál jobbra törekvés nélkül, de mégis sikeresen. Akkor már nem izgat senkit. Addig meg nem ártana mindenkinek kipréselni az idejéből, amit tud, de talán nem nekem kellene erről, ennyi idősen osztanom az észt.

Rengeteg férfi ismerősöm és barátom van, lévén, hogy alig van nő a szakomon. Hallottam őket beszélgetni így is, úgy is, józanon, részegen... Volt szó erről is, arról is. Nem gondolom, hogy nagyon el lennék tévedve, ha azt mondanám, hogy ezek a srácok ugyanúgy megbeszélik egymással, hogy milyen hajuk legyen, vagy jobban áll-e nekik a szakáll, mint a borosta. Rendkívül éretlen, szar "barátok" kellenek ahhoz, hogy ez ne legyen totál természetes. Igen, lebúzázzák egymást néha és igen, szivatják egymást. Engem is szivatnak néha, meg én is őket, mert a fiúk-férfiak ilyenek. Ez nem sértegetés, ez náluk tök természetes. De nem kell magyaráznom gondolom ezt nőként egy sikeres férfinak, akinek elvileg vannak barátai és közösségi élete. Khm.

Az meg, hogy tudsz fél órát flangálni a magassarkúban, olyan, mint 100-al guggolni. Ja, ott, akkor elvagy vele, de egész nap nem bírnád vinni (de még 20-at belenyomni sem, csak 8-10-et). Főleg nem gyorsan közlekedni vele. Te sem gondolhatod komolyan, hogy pár perc flangálás összehasonlítható azzal, mikor egész nap abban vagy.

Ezzel én lezárnám ezt a témát. Szétoffoltuk a kérdést így is és nem vagyok partner ebben a szánalmas kifogáskeresésben. Szumma szummárum, mindkét nemnek nehéz. Kinek így, kinek úgy. De szerintem az ember ne bőgjön meg ne a genetikájára fogja a sanyarú sorsát, főleg, ha nem tudja nyugodt szívvel állítani, hogy 110%-ot beletett abba, amilyen most, mert mások is megoldják. Meg ne csodálkozzon, ha más elutasítja azért, mert kevés. Véleményem szerint, aki eleget küzdött magával és a dolgaiért, az nem fog mély önsajnálatba fordulni egy elutasítástól amúgy sem. Az sajnáltatja magát, aki tudja, hogy lehetne ez több is, csak úgy kevésbé lenne kényelmes. Tudom, mert én is voltam egykor rinyapina, akinek fájt, hogy mások dolgoznak egyetem mellett, mert jajaztbiztosnemlehetezértmegazért, meg akinak fájt, hogy a fitt a szexi. Mindkettő ellen tettem. Több energia, az tény, de csak az bőg, akit frusztrálja a tény, hogy mégsem tesz meg annyit, amennyit a korabeliek és amennyire ő is képes lenne.

Mondták már neked h nem kell felvenni mások véleményét.

Egyébként meg ez választás kérdése is lehet. Továbbá magánügy.

"Genetikáról szó nincs, ugyanis minden általam ismert "ronda srác", ha eleget foglakozna magával, és még edzeni sem kellene feltétlen neki, simán elfogadható, vagy egyenesen szexi lenne a szememben. Tudom, hogy vannak genetikailag szép emberek. De a többség nem ilyen, csak tud mit kezdeni az örökségével. Nagyon eltorzult arcnak vagy testnek kell lennie ahhoz, hogy valaki genetikailag ronda legyen. Pl egy angol kóros deformitása már olyan. "

A társadalomban ideálok vannak. Ha valakire nem illik az ideál, ronda lesz a többségnek. Egyszerűbb ráhúzni mindenkire és okolni, hogy lusta, mint megnézni azt, hogy mennyien nem lusták és mégsem jutnak semmire társkeresés szempontjából. (Az csak mellékes, hogyha elég lenne az, amiről írsz, akkor minden második sarkon lenne egy cég, aki ezzel foglalkozik. De nincs.)

"Mi, lányok sem születtünk nőies nőnek. "

A társadalmi elvárás szintjén elvárt nőiesnek valóban nem. De nőnek igen. Ami már azt jelenti, hogy van miből válogatni és egy csomó férfi gondolkodás nélkül ugrik.

Értem én, hogy a szakodon tök jól kijössz az épp aktuális selyemfiúkkal, de nem az az átlag. Pont azért tudom, mert vannak barátaim és közösségi életem és ez nem csak egy társaságban merül ki. Khm.

Nem vagy partner a szánalmas kifogáskeresésben? Ami neked kifogáskeresés, az másnak komoly probléma. Ami neked pár soros megoldás úgy, hogy át sem éled, az másoknak kőkemény munka. Pont olyan szintű kifogáskeresés, hogy egy óriási teljesítménynek állítod be a magassarkú hordását. A saját szemszögedben lévő dolgot nagyobb szintűnek látod, mint amit mások élnek át.

Attól, hogy valaki rengeteget küzd a dolgokért, egyáltalán nem garantált a siker. Ismerek olyat egyetemen, aki széttanulta magát, de nem bírta egy tanár és csúszott két félévet. Fél millió forint hitelből indult a saját élete úgy, hogy kiskorában verték és rossz volt az anyagi háttere. Ő a kemény munkával csak döcög az életben, mert akkora hátrányból indult. De, egyszerűbb azt mondani, hogy lusta volt és kifogás, hogy a tanár kinézte magának. Pont úgy, ahogy a genetika helyett egyszerűbb a lustaságot mondani.

Én belenyomtam az energiát a dolgokba, mégsem találok évek óta olyan nőt, akire azt tudom mondani, hogy feltudok rá nézni és komoly társként tudom kezelni. Nem az én energiámtól függ az, hogy mások milyenek.

Az csak mellékes, hogy rengeteg sikeres embertől hallom azt, hogy a szerencse nélkül sehol sem lennének.

Oké, kincsem. Akkor fogj mindent a szerencsére és szarj bele az életbe. Én köszönöm, inkább maradok annál, amit kicsi koromtól tapasztalok: minimális különbéggel mindenki annyit ér, amennyit magába fektet.

Lehet, hogy nem leszek Nobel-díjas, VS modell vagy vörösdiplomás (van még olyan? -ja, amúgy nem a selyemfiúkkal pajtizom csak, hanem atomkockákkal is, lévén, hogy mérnöki szakon tanulok, ahova nem csak a bájos, de buta krém jár)... Lehet, hogy nem mehetek az űrbe, mert van tömött fogam és IR-es vagyok. Amivel mint tudjuk, marhanehéz sportolni is. Ez az én keresztem. De ezt a keresztet cipelhetem emelt fővel is. Ez az én örökségem és az én választásom, hogy mit kezdek ezzel az örökséggel is. Úgy gondolom, hogy a szülőszobában, mikor megállapították, hogy az a kisbaba egészséges, és mikor az a kisbaba bekerült egy normális családba, az a kisbaba alkalmassá vált arra, hogy átlagos vagy átlag feletti életet éljen. Nem kiemelkedőt feltétlen, mert tudom magamról, hogy sok dologhoz nincs meg a kapacitásom. De túl sok dologhoz nem is kapacitás, hanem szorgalom, kitartás és próbálkozások sorozata kell. Egy normális párt találni is. Lediplomázni is. Egy rendes munkahelyhez is. Egy jó fizikumhoz is. Jelenleg ezt elértem, sőt, jobban is tudok pár dolgot csinálni, mint reméltem magamról. Pedig messze nem vagyok 110%-on.

Hadd hozzak egy Dalí idézetet:

"Intelligence without ambition is a bird without wings."

A szakunk fantasztikusan példázza ezt. Sok, fantasztikus képességű ember van itt. Olyan adottságokkal, hogy csak nézek és irigylem őket. Ez önmagában kis szelete az ittenieknek, mégkisebb szelete a nagy átlagnak. Közülük töredéke végzi el egyenesben a szakot, vagy nem bukik ki. Nem azért, mert buta. Azért, mert bulizik meg kockul meg szarul osztja be az idejét, meg légysziadjjegyzetetkoránvanazóraéshaszontalan. Én sosem voltam egy nagy ész, pláne a matekhoz. Mégis túlvagyok a 3. félévemen bukott tárgy nélkül. Ez nem hencegés, csak az ember leülni és fókuszálni is maga tanul meg. A tanulási módszereit is maga tanulja meg. A társaival való kommunikáció, anyag -és tapasztalatcsere sem genetikai hozadék. Ahogy a szorgalma sem. Nem, nem voltam 5-ös tanuló egyetemen, nem is leszek szerintem. De itt is könnyű a tanárra fújni ahelyett, hogy valaki azt csinálná, ami valójában a dolga és könnyű azt mondani, hogy kinek milyenek az adottságai. Én megmondtam a srácoknak, mikor idejöttem, hogy fogalmam sincs a matekról, sem a progról. Buta vagyok, mint a föld, minden, amim van, a szorgalmam és a "hogyanjaim", azaz a saját eszköztáram, amivel nekem megy a tanulás.

Férfinak és nőnek lenni is meg kell tanulni, a saját ízlésed kutatva kívül-belül. Nekem sem kiforrt még ez, majd talán 30 éves koromra az lesz. (Itt megjegyzem, hogy épülnek erre nagyon is iparágak, ahogy az időmenedzsmentre és a tanulásmódszertanra is, csak ezek tipikusan olyan dolgok, hogy senki sem tudja helyetted belőni tutira, hogy mi lesz neked a jó.) Lehet, hogy nem leszel hatalmas macsó, mert nincsenek meg hozzá az adottságaid (bár az itteni macsók közül sem tetszik nekem mind, sőt, van, amelyik olyan nekem kívül-belül, hogy bottal sem). De esküszöm, ha valaki azon problémázik, hogy egészséges gyereknek született és normálisan felnevelték, meleg otthonban, szeretgetve és támogatva és ebből nem képes kihozni egy átlagos életszínvonalat sem magának... Azt az embert én úgy tudom nagyon sajnálni, hogy muszáj nevetnem a kifogásain. Mert lehetnek korlátaink, visszakanyarodva a Victoria's Secret modelles karrierrel és a Nobel-díjjal kapcsolatos inkompetenciámra (bár utóbbi akkor sem kizárt), de soha a büdös életben nem tartanék itt, ha azt nézem, hogy hol vagyok lemaradva a többiekhez képest. Pedig aztán nekem sportban az IR miatt, egyetemen meg amiatt, mert két szánalmas középszintű érettségivel jöttem egy olyan helyre, ahonnan az OKTV-sek is potyogtak, volt félnivalóm. És szerintem a férfiaknál is volt félnivalóm, tekintve, hogy tini koromban nagyon sokat csúfoltak a súlyommal és a kinézetemmel. És még nálam nehezebb dolgú emberek is vitték többre, mint én, én pedig csak ezt tudom észrevenni.

Te nem az örökséged vagy. Te az vagy, amit az örökségeddel kezdesz. Ha te az örökségeden csak problémázni tudsz meg másokra mutogatni, sok szerencsét az élethez.

A cégekről annyit, hogy többségük az "ösztönszükségleteinkre" és a lustaságunkra épül. Pont azért, mert az emberek többségének derogál keményen dolgozni. Jobban megtérül az, hogy élvezeti és élménycikkekbe nyomjanak egy valag pénzt: hízlaló, finomított élelmiszerek, szórakoztató elektronika a bennünk lévő űr elnyomására és a szabadidőnk legyilkolására, zsírleszívás, mert sporttal nehezebb lenne... Alkohol és cigaretta minden második sarkon, mert stresszkezelést tanítani és népszerűsíteni a pszichológus/pszichiáter munkáját nem lenne kifizetődő. Naná, hogy megéri a cégeknek. Totálisan megéri élősködni a tehetetlenségünkön és a lustaságunkon.

És akkor meg sem említem a gyorstalpalós képzéseket és kamuvégzettségeket.

Azért nincsenek ilyen cégek minden utcasarkon, mert ezekhez kellene az embernek a saját energiáját is beleinvesztálni, a saját akaratát is. Ellenben szórakoztatni és megadni mindazt, ami szemnek-szájnak ingere, az édeset, a szexit, a kényelemset, az egyszerűt, a gyorsat... Nagyobb erre a kereslet és a hülyének sem érné meg a gyökeres megoldást népszerűsíteni. Sokkal nagyobb. Mert az ember egy nagyon-nagyon okos állat, aki még mindig a saját kényelmes kis ketrecében szorong nagyrészt.