Azért nehéz a csúnya embereknek ismerkednie mert viszonylag nagyon ritkaság a csúnyaság az emberek között?

A környezetemben akit én tényleg igazán csúnyának látok mindnek van párkapcsolata.Nincs olyan aki mindenkinek csúnya vagy mindenkinek szép.

Nem azért nehéz mert ritkaság.Ha az lenne kuriózum lenne amit sokan akarnának.Valószínűleg a személyiséggel van nagyobb bibi nem a külsővel.

Nem az a baj a csúnyákkal, hogy csúnyák. Nekem itt pl küldött egy számomra tök vonzó srác képet, hogy mondjak véleményt, min kellene változtatnia, hogy ne legyen csúnya meg stb... Nem tudtam mit mondani és nem hitt nekem, csak azt hajtogatta, hogy az egyetemén bejön neki egy lány, de a lány valami igazi jópasora bukik meg mit tudom én (küldött képet a jópasiról, hát... Antipatikusabb volt sokkal nekem, ha nem is kifejezetten csúnya...)

Másrészt meg az ismeretségi körömben is olyan férfiak vannak kapcsolatban, hogy nem bírnám elképzelni, hogy bármit csináljak velük a barátnőjük helyében. A lányok meg kb az én kaliberem, ha nem szebbek...

Nem vagyok nagyon szakértője a témának, de szerintem valami valamikor a kamaszkori identitáskrízis idején (vagy még a szülő-gyerek kapcsolatban) csúszott el az ilyen emberekkel. Egyszerűen nem tud velük az ember mit kezdeni, nem tudja, hogy mondja meg a helyeseknek meg az átlagosaknak, hogy nem-vagy-ronda... Nem hiszik el. Vagy azért, mert azóta a "félresiklató" időszak óta nem volt releváns visszajelzés/társas kapcsolat a külsejükre elég, mert bezárkóztak és nem sok elismerést kapnak, meg őszinte véleményt, ezért indult el ez az öngerjesztés, vagy pedig ha volt is, a fejükben lévő reprezentáció még mindig az a fiú, akit gúnyoltak, akit elutasítottak, stb... És akár jogos volt, akár nem, akár változott is azóta, még mindig az a szerep "aktív" nála és annak a szerepnek a "hatalmi rendszerébe" illeszti magát, ergo megalázkodik, máshoz mérten kevésnek ítéli magát, puncsol, csapong, kétségbeesetten próbálkozik, mint aki függ mások jó/rossz szavától stb...

Tudom, nem segít nektek ez a leírás, de szeretném, ha észrevennétek, vagy legalábbis elgondolkodnátok azon, hogy a fejetekben élő ember olykor sokkal de sokkal rondább. Pontosan úgy, ahogy az anorexiás lány fejében az a lány nagyon-nagyon kövér...

Elhiszem, hogy valakit a külseje miatt utasítanak vissza. Van ilyen. Nem lehet mindenki mindenkinek az esete, sőt... De nagyon-nagyon sok esetben a visszautasítást az predesztinálja, ahogy ti annak a képnek a mentén viselkedtek. Ahogy közben ennek a tévhitnek a mentén alakul mindenetek, a hanghordozásotok, a mások felé kiszolgáltatottságotok, a reakciókészségetek, az, hogy le akarjátok adni és veletek egyenrangú embereknek túl sokat megengedtek és behódoltok... Minden.

Holott lehetne ez másképp. Mert azoknál is van másképp, akiket említettem. És lehet, hogy számomra mocskosul ronda (már elnézést), de valahogy összejött azzal a csajjal, valahogy képes hallatni a hangját a társaságban, valahogy pontosan ugyanúgy viselkedik, mint egy jó pasi, akinek nincs oka feszengeni... És ha beszólna neki valaki, hogy öreg, ronda vagy, valószínűleg csak röhögne, hogy "tudom, és?" meg az illető nyakának 2 haverja esne a nőjével együtt. Pedig bszki tényleg ronda. De 100% hogy ilyen ronda én is vagyok valakinek, aztán én is leszarom, mert feljebb megindokoltam. Nem, mintha engem nem piszkáltak volna anno és nem, mintha én nem éltem volna sokáig egy hamis énkép árnyékában..

Nagyon ritkaság a csúnyaság? Épp ellenkezőleg, a jóképű, csinos, szép férfiak/nők a ritkák.

Azért nehéz a csúnya embereknek ismerkedni, mert egy csúnyának ugyanúgy nem fog tetszeni egy másik csúnya, mint egy szépnek.