Ezt hogy lehet finoman tálalni?

Adott egy barátom, aki 42 éves, férfi, mondhatni az exem.

5 éve ismertem meg, ő ugye akkor 37 volt, és falta az életet. Köztünk első perctől megvolt a közös hang, de egy (táv) kapcsolathoz nem volt elég, így maradtunk barátok.

A barát most kezd egyre depressziósabb lenni. 42 éves, kicsit pocakos, inkább átlagos mint jóképű, anyagilag is az átlagot képviseli.

Mindig rövid kapcsolatai voltak, semmi kötöttség, inkább csak szex és közös bulik.

Ezt az életmódot akarta folytatni egész életében.

De valahogy 40 körül jött a törés, és azóta egyáltalán nem talált barátnőt. Utánam egy lány volt, de pár hét alatt véget ért. Elég magas anyagi igényei voltak a lánynak (wellness hétvége, harmadik randi gyanánt, meg hasonlók).

Azt látom, hogy a férfi nem veszi tudomásul, hogy hány éves, meg hogy néz ki. Kaliberekkel jobb nőkkel kezd flörtölni, főleg 30 alattiakkal. Azok meg persze elhajtják.

Néha azt is érzem, hogy neki az is rosszul esik, hogy nőként én nem vagyok nagy szám, de nekem azóta férjem és családom van. Amíg flörtöltünk, elég magas lovon ült, volt benne egy célzás, hogy túl jó pasi hozzám, meg hogy az exei jobb nők voltak. (Részben ezért lett ő az én exem.)

Célozgat arra is, hogy lehet, hogy lejjebb kellett volna adni az igényeit és beérnie velem. (Jó a humora.)

Egy jó pár hónapja elég magányos. Elhunyt az apja, rossz a viszony a testvérével, a közelben lakó barátok családot alapítottak. Azt írta, már csak én vagyok neki, köztünk meg konstans 1200 km van.

Jön a szülinapja, és elkezdte rágni magát, hogy mit rontott el, egyedül fog meghalni: ez már messze túl mutat a szokásos siránkozáson.

Attól tartok, ha egyenesen megmondom neki, hogy 30 évesen kellett volna válogatni, amikor jó pasi volt, az nem segít. :(

Mit vár, amikor azt akarja, hogy őszintén mondjam meg, mit csináljon? Mit akar egy férfi ilyenkor hallani?

Ha én tényleg őszintén elmondom, hogy már nekem se kéne, és adja lejjebb az igényeit, az inkább úgy jön ki, hogy bosszúból mondom. De tényleg ezt gondolom.

Ez a szerencsétlen meg azon pörög, hogy ideje lenne megállapodnia és gyereket vállalni, mielőtt túl késő.

Hogy lehet azt finoman tálalni, hogy én már most is úgy látom, hogy késő. Főleg az ő igényeivel.

Vagy maradjak annál, hogy persze, minden tök jó lesz. Tudja, hogy nem vagyok őszinte.