Ezek tényleg annyira "bűnös" dolgok egy nőnél?

Úgy látszik vannak "fokozatai" a nőiességnek, hogy ezeket mi váltja ki, hogy hogyan élik meg a nők, rejtély.

Nem egyformák az emberek, így ne is akarja senki se rákényszeríteni a neki tetsző, nem tetsző dolgokat.

Vannak nők, akik teljesen odáig vannak a gyerekekért, vannak, akik undorodnak tőlük. Van, aki szereti a nőies hobbikat, van, aki rosszul van tőlük.

Csak jó lenne felismerni, mi a statisztikai többség, és elfogadni, hogy nem ők vannak hátrányban, hanem esetleg mi lógunk ki a sorból.

Az a baj, hogy az egyenjogúság, mint olyan, bár pár éve szerepel a jogi környezetben, nem olyan régi hogy társadalmi szinten is (ha úgy tetszik, egyenlőségként) jelen legyen. Vagyis bár a törvény előtt egyenrangú férfi és nő (kisebb-nagyobb eltéréssel), a társadalomnak még mindig nem sikerült ezt teljesen megemésztenie és magába fogadnia, még nem tisztázódtak az "újfajta" nemi szerepek. Most ilyen köztes, átmeneti állapotban vagyunk, amikor az elmúlt többezer év szokásait, hagyományait próbáljuk ésszel és erővel egyaránt megváltoztatni.

Példaként hozhatnám pl a feketék helyzetét Amerikában- bár a törvény elméletileg biztosítja számukra az egyenjogúságot, nem kell a busz hátsó felében ülniük meg hasonló, mégis a társadalomban sok helyen még mindig megkülönböztetik őket. Még sok évnek kell eltelnie, amíg akár a feketék, akár a nők a világban valóban egyenlőek lesznek a többiekkel.

Ez a köztes állapot sok olyan, látszólag apróságot hoz magával, minthogy pl nálunk a nőkre most egyszerre két szerep jut (a hagyományos női szerep, meg a kiharcolt egyenjogúsággal járók), és a férfiak meg nem igazán tudnak mit kezdeni a szituációval- egyszerre nő is, meg nem is, kedveskedjen is neki meg ne is, tisztelje is, de ne is, szóval kicsit ilyen zavaros most a helyzet. Mindkét félnek egyszerűbb volt, amikor tisztán és egyértelműen, jól körülhatárolhatók voltak a szabályok, a határok megfogalmazottak, mikor mit szabad mondani/tenni a másiknak, de most a szabályok is félig eltűntek, félig megmaradtak, a határok is elmosódtak, és aki nem rutinos a kérdésben, azt valószínűleg komolyan összezavarja a dolog és ez frusztrálja, amitől mérges lesz, és amit a másikon vagy esetleg ezen az absztrakt ideán mint "egyenjogúság" vezeti le.

Mert ez nem egyenjogúság, hanem uralom.

Azt akarod hogy te legyél a több. Vagy az van hogy a férfi fizet az étteremben, a férfi kinyitja neked az ajtót, a férfi felköszönt nőnapon, stb.. de akkor cserébe TE elfogadod hogy ő "irányítja" a kapcsolatotokat.

Vagy ha elvárod az egyenjogúságot akkor viszont ne várd el hogy ő fizet, hanem felezzétek a számlát, meg ne várd el hogy kinyitja neked az ajtót, stb... Akkor MINDENBEN legyen egyenjogúság!

A mai lányok uralkodni akarnak, mint te is.

Elvárod, hogy azt csináld amit te akarsz, de ugyanakkor a pasi fizessen, meg vegyen neked ajándékokat..

Mi, 20-25 F-ek ezért járunk vagy prostihoz vagy ezért kezdünk nálunk 10-20 évvel idősebb nőkkel, mert ők nem ilyenek...

Egy nálunk 10-20 évvel idősebb, 35-45 körüli nő még egyszerre szexi és ugyanakkor igazán nőies, főz ránk, mos ránk, tisztel minket, ha elmegyünk haverokkal kocsmázni utána nem zsarol be ezzel...

Ha a nő egyenjogúságot vár el egy kapcsolatban akkor bizony legyen egyenjogúság az élet minden területén.

Ha viszont a nő elfogadja hogy a férfi az erősebb nem, és ő fizet, kinyitja a nőnek az ajtót, udvarias, tisztelettudó, akkor cserébe ő irányítja a kapcsolatot, mint erősebb, dominánsabb fél..

Ez a 2 dolog összeférhetetlen. Hogy egyszerre akarsz egyenlőséget, de ugyanakkor hozzanak érted anyagi áldozatot is... Az már nem egyenlőség...

Én nőként szeretek nagyvonalú lenni és udvarias idegenekkel.

Pl. nyáron munkába menet, a dög melegben úgy mentem be a munkahelyemre, hogy vettem a társaimnak (egy férfi, egy nő) jegeskávét hogy túléljük a nap hátralévő részét. Senki nem kötelezett erre, de jócsapat vagyunk és ennyit megérdemeltünk.

Ahogy a barátaimat is meghívom erre arra, máskor meg ők hívnak meg.

Azt viszont nem szeretem ha valaki leáll kicsinyeskedni ezekkel a dolgokkal. Ez egy gesztus, hogy kifejezd számít az adott személy ennyire neked.

Ahogy pl a tolószékes/babakocsis előtt is kinyitom az ajtót, hogy könyebb legyen a közlekedés. És volt aki meg sem köszönte, de ez nekem belülről fakad. Azért teszem meg mert nekem is örömet okoz, ha más életét könyebbé, kellemesebbé teszem. Vagy épp meglepem.

Én pedig azon tudok kiakadni, ha az ilyen nagyvonalú gesztusok után mindenki várja a buksi simit. Persze jól esik ha megköszönik, de aki él ezekkel az eszközökkel az tegye önzetlenül. Én tartsa utána a markát, mint amikor átkiséri az idős nénit a delikvens aztán kéri a szívességért a díját.