Maradtak még olyan lányok akik szeretnének a dolgok mögé nézni?

Én inkább úgy mondanám, hogy nagyon távolságtartóak, nem engednek egyből mentálisan se közel senkit, függetlenül attól, hogy semmit nem veszítenének vele. Ez van, a legtöbb ember fél a szociális elutasítástól/sikertelenségtől, hogy a nézeteiket elítélik, legyen az egy koldus is akár.

De ez csak egy meglátás

A portörléste gondosz?

Igen a "dolgok" mögött is ki kell takarítani egyet kell értsek.

(mondjuk már rég nem lány vagyok)

És ilyen fiúk? Az a baj, hogy az emberek mocskosul önzőek, és ez az ismerkedés során is látszik, nem az megy, hogy megismerjük EGYMÁST, hanem hogy énénénénénén, én kérdezek, én beszélek, magamról beszélek, veled mizu amúgy, és ennyi. És nem érzik annak a súlyát, hogy kifelejtettek valamit, ami nélkül csak dugni lehet, szeretni nem.

Hahó, emberek, számít az egy párkapcsolatban, hogy kinek mi a hobbija, meg mit dolgozik meg ilyenek? Úgy értem, jobban számít, mint belemenni a sűrűjébe, hogy MIÉRT az a hobbija, miért szereti azt csinálni, mi motiválja, miért kel fel reggelente, mi garantálja azt, hogy holnap is fel fog kelni, arról nem is beszélve, hogy az emberek, a saját életükben is csak a jelenjüket nézik. Én elhiszem, hogyy trendi a Carpe Diem, csak az a gond, hogy egyszer fel kell nőni, és fiatal kis punci vagyok, akinek nem kellene időskori életkrízisekről magyaráznia, de el fog jönni az a kor mindenkinek az életében, amikor csak visszanézni tud arra, amit művelt, nem tenni érte. És az ilyen jövőképtől meg reális céloktól mentes alakok mellett rohan el a legszebben az élet. Ezt csak azért tűztem ide, mert el nem tudom mondani, mekkora csalódás nekem, hogy a "hogy látod magad 10 év múlva" című kérdésre egy mondat a válasz, vagy a "nemtomhagyjuk". Ezzel? Jövőt? Hát még sajátja sincs, nemhogy velem.:D Szó nem esik arról (ha én nem nyüstölöm vele a delikvenst), hogy mi az érték az illetőnek egy jól működő párkapcsolatban, vagy mit gondol, a korábbiakban (ha szóbajönne) mi lehetett a fő probléma az egyik, meg a másik fél szemszögéből. Nem mernek az emberek olyan kérdéseket egymásnak szegezni, ami tényleg megmutatná azt, hogy kivel is van dolgod. Miért? Mert nem gondolkodnak. Mert komolyan mondom, iszonyat buták, igénytelenül választanak párt, és csodálkoznak, ha üres lesz az életük a fickó vagy a csaj mellett (nem, mintha egyedül egy ilyennek nem lenne az). Mindenki azon hajrázik, hogy jó benyomást formáljon, előadja magát, meg beszélteti a másikat, hogy járjon a szövegelő fölöslegesen. Közben meg amiért valójában mentek (hogy megtudják, érdemes-e azzal az emberrel kezdeni az asztal másik végén), sosem fog kiderülni. - Nem, mintha nem okozna csodálkozást, meghökkenést vagy felháborodást az, hogy én hogy merészelek érzésekről, álmokról és motivációkról beszélni.

Komolyan ott tartunk, hogy emberek elnézést kérnek, mielőtt a családomról kérdeznének, mintha nem lehetne erről beszélni, de gátlástalanul megkérdezik, hogy "amúgy popsiba szereted" meg "amúgy mit csináltál ma". Jesszusisten.

Nem a munkám még (és valószínűleg határterületen fogok dolgozni), de pszichószakosként annyira megosztja a népet az, amit tanulok, hogy szörnyű. Az emberek egyik fele randin már tényleg rááll arra, hogy mi a teszt, mi a megfigyelés, jajeztbiztosazértkérdezed, meg nemvagyapszichológusom (múltkor ezt azért vágta hozzám az egyik srác, mert megkérdeztem tőle, hogy miért ilyen lehangolt)… Komolyan, így aztán lehet közel kerülni a másikhoz, ha nem a lányt/nőt/akármit látja benned, hanem ezt. :D A másik oldal meg egyből kap a lehetőségen, és „szerinted miért történik az életemben ez” meg elkezd belemenni az apjával való viszonyába, és hogy hogyan alakult az élete ennek függvényében, és mit gondolok, akkor ő most beteg vagy sem. Te meg pislogsz a forralt bor gőze mögül, hogy mégis hogy kerültünk ide. Vagy a másik, hogy nekem történetesen mindig kedvesnek és készségesnek kell lennem, és nem lehetek morci, mert akkor az fú, de milyen rossz.

Nem vagyok hibaorientált, de miért keverném magam egy lelkileg megterhelő, nyomasztó helyzetbe? Miért választanám ezt ahelyett a nyugalom helyett, ami mondjuk egy másik randin, vagy egyedül vár? Én is voltam mélyponton, nekem is voltak, és vannak is kisebb-nagyobb gondjaim, akár interperszonális szempontból, akár másképp. De ez az én „csomagom”, és nekem kell vele valamit kezdeni. Ez pont olyan, hogy a munkahelyedről sem maradhatsz ki, mert épp válsz, vagy fóbiád van bemenni, és a rendőrök is elvisznek, ha valakit péppé versz, mert szegény lélek hirtelen haragú. A börtöntöltelékek, még a gyilkosok is a saját saruktól szenvednek, de nem lehet mindent megérteni és mindent elnézni. Magatokért felelő, felnőtt emberek vagytok, minden, amit tesztek, felelősség. Az is, ha elcseszitek a randit a személyes problémátok miatt. És csak ti tudtok ezzel kezdeni valamit, és nektek kell is kezdeni vele valamit, de ne várjátok azt, hogy egy ember, akinek ugyanúgy véges az ideje meg a türelme, majd ott cellázzon mellettetek úgy, hogy semmit sem érez irántatok, mert ahhoz másnak kellene lennetek. Nőjetek fel, a nő, akivel találkoztok, már nem az anyukátok, hogy megsimogassa a fejeteket és puszit nyomjon az arcotokra, hogy semmi baj kicsim, majd anya segít. Ez képtelenség.